7 Legenda (BTS FF, BEFEJEZETT)

Külön utakon...mégis együtt 1.rész

Lassan már egy hónapja , hogy Jong Hyun itt hagyott bennünket. Hiányoztak azok a jó öreg tréfák , a csipkelődések , a veszekedések. Minden. A szívem legmélyén azt reméltem, hogy egyszer visszajön.
Idő közben hét barátom úgy döntött, külön utakon kezd el járni. Szép sorjában elhagyták a házat, azt a fészket, ahol "felnőttek"', azt a relyteket, ami biztos pontot jelentett mindannyiunk számára. Észre sem vettem, mennyire hatalmas helyen élünk, amíg el nem mentek , és csak ketten maradtunk, Tae Hyunggal. Napról napra körbejártam a házat , és annak a környékét, felidézve mindenféle emléket , ami hozzájuk kötött. Hol magamban mosolyogtam , és meredtem magam elé , hol pedig könnyeimmel küszködve lépegettem mindig csak előre , leszegett fejjel. Az ilyen pillanatok után mindig lementünk tréningezni egészen kimerülésig.

Most is éppen egy ilyen tréning vége felé jártunk , amikor hirtelen éles fájdalmat éreztem, és a földre rogytam.
- Mi Young?! Jól vagy? - futott oda hozzám Tae Hyung.
- Semmi bajom. -válaszoltam lehajtott fejjel, majd felsegített.
- Mi a baj? - kérdezte. Látta hogy valami nincs rendben velem. Felnéztem rá , és kitágultak a szemei. Ritkán voltam szomorú és búval bélelt, de ez most pont egy ilyen pillanat volt.
- Egyszerűen csak .... Hiányoznak. - csak ennyi kellett, és már patakokban folytak könnyeim. Csendben a vállába fúrtam a fejem, és hang nélkül sírtam, és sírtam. Ismeritek azt az iszonyú fájdalmat , ami szétmarja a sziveteket, miután valaki (vagy valakik) akit nagyon fontosnak tartottál , elmegy , és nem tudod, hogy vissza fog-e még térni valaha? Ezzel a fájdalommal küzdöttem én is.
- Mi Young. - szólt lágyan. - Tudom, hogy hiányoznak. De hidd el, biztosan vissza fognak jönni! - bíztatott.
- Úgy gondolod? - húztam el a számat , közben felnéztem rá.
- Nem. Én tudom, hogy így lesz. - felelte , széles mosollyal az arcán. Nem tudtam magamon segíteni, elmosolyodtam.
- Köszönöm Tae Hyung. - szipogtam.
- Bármikor. - mondta.
Egy ideig még némán , egymás karjaiban álltunk ott, a gyakorlóterem közepén, majd a felszínre mentünk.
Pár nap elteltével egy közeli városba kellett mennem. Csak úgy, mint eddig , Tae Hyung is velem tartott. Mivel már nem volt szükségem az álarcra , így csak azt kellett tennem , amit mindig. Magamként viselkedni, és élni , a szerelmem oldalán. Kéz a kézben jártuk utunkat, amikor hirtelen ismerős tájat láttam magam előtt feltűnni. Egy régi, poros , kavicsos földút, egyik oldalán termőfölddel, a másikon almafákkal. Az egyik almafa közvetlenül az út mellett volt, és roskadozott az érett terméstől.
- Kérsz egy kis almát? - fordultam oda hozzá.
- Hm.. Kissé megéheztem... rendben! De hogyan akarod leszedni a termést, mikor olyan magasan van?? - kérdezte, miközben felnézett a fa lombjára.
- Azt majd meglátod! - kuncogtam. Te csak várj itt!
Lassan, de biztosan körbejártam a fa törzsét, közben az érett almákat figyeltem. Mikor megtaláltam a megfelelő hajtást , amiről csodaszép piros , lédús , egészséges almák csüngtek, megálltam. Kezem a fa törzsére helyeztem, lecsuktam a szemem, és ugyanazt csináltam, amit anno akkor, amikor Nam Joonnal találkoztam. A fa ága rázkódni kezdett, és a termések közül pár darab a földre hullott. Felvettem őket, és visszamentem Tae Hyunghoz.
- Egészségedre! - mondtam , miközben egy almát nyújtottam neki oda. Ő elvette , majd csodálkozva rámnézett , és azt kérdezte:
- Hogyan csináltad?
Erre csak annyit feleltem , hogy "Titok" ,és mosolyogva tovább indultam, miközben én is nekikezdtem az almámnak.
- Ne csináld! Mondd el! - faggatózott.
- Mondtam, hogy titok! - kacsintottam rá. - Tudod ez egy olyan dolog, amit még anno magam sajátítottam el.
- Áh, értem... szóval akkor azt mondod, hogy én nem lennék képes ugyanezt megcsinálni? - nézett rám értetetlenül.
- Én ilyet nem mondtam - mentegetőztem.
- De gondoltad. - szólalt meg valaki a hátam mögül.
- Én ugyan nem! - fordultam hátra tiltakozva , ám amit láttam, belém fojtotta még a lélegzetet is. Ott állt előttem, teljes valójában, mosolyogva , karbafont kézzel.Csak egy nevet tudtam kimondani, semmi mást. Egy nagyon drága , és mindennél többet jelentő , régi nevet.
- Jong Hyun...