Egyetemi játék

5. fejezet - Meghívó

Kárpási nagy vigyorral az arcán vezetett hazáig. Az a húsz perc szinte egy pillanat alatt eltelt, folyamatosan Rékára gondolt. Persze azt tisztázta magában, hogy ez pusztán csak a feléje mutatott közvetlensége miatt volt és nem pedig azért, mert kezdte egyre jobban megkedvelni. Különben is, semmi olyanról nem beszélgettek, ami esetleg közös érdeklődési pont lenne. A lány csak a csocsóról mesélt, amihez ő vajmi keveset értett. De azt be kellett vallania, hogy senkit sem látott még így játszani, nem hogy nőt, de még férfit sem. Ez rendkívül izgatta a fantáziáját. Az a csepp lány úgy rugdosta a gólokat, hogy valószínűleg a legjobb játékosok közé tartozhatott. Kitűnt a tömegből, de mégsem dicsekedett azzal, hogy ő ügyes ebben a sportban. Ez is tetszett a férfinak. Mire hazaért egyre erősebb lett benne a tudat, hogy mégiscsak kedveli a lányt, de ezt jobb, ha elfelejti. Csupán egy fogadásról van szó, amit lényegében már meg is nyert, legalábbis ez az este arról tanúskodott. Réka hihetetlenül közvetlen volt vele, sőt még talán flörtölt is, de azért erre nem venne mérget. Viszont arra nagyon kíváncsi volt, hogy vajon mit akart annyira közölni vele, hiszen szinte utána futott az autóhoz. Ott megcsillant valami a szemében, mintha egy pillanat alatt az addig megivott vodka teljesen a hatalmába kerítette volna. Na igen, lehet hogy csak az alkohol hatására volt annyira kedves vele. Kárpási már otthon az ágyban feküdt felesége mellett, aki mélyen aludt. Több mint egy órája csak forgolódott és a lányra gondolt. Végül annyira felmérgelte saját magát azon, hogy olyan butaságokra merészelt gondolni, mint az, hogy a lány tényleg érdeklődik iránta. Inkább a fal felé fordult és próbált végre elaludni. Mindezt természetesen hiába. Már várta a hétfőt, várta, hogy újra láthassa Rékát. Eldöntötte, hogy minden mozdulatát figyelni fogja és megpróbálja leszűrni, hogy vajon a lány, hogyan tekint rá.

Réka, miután kitáncolta magát barátnőivel, teljesen józanul lépdelt haza. Ismét örült annak, hogy testvére, Máté már alszik, mert a mosolya egész estére az arcára ragadt. Másnap délelőtt azonban egy elszólást követően, Máté faggatni kezdte.

- Képzeld, tegnap este két tanárunk ellen csocsóztunk és nagyon simán megvertük őket – mesélte Réka miközben reggelijét fogyasztotta a fotelben ülve.

- Szép, aztán meg majd megbuktatnak.

- Dehogyis, ők nem olyanok. Mivel veszítettek, meghívtak bennünket egy italra. Volt két ingyen köröm Kárpási által. – Tanára nevét kimondva gyorsan harapott egyet szendvicsébe, hogy mosolyát el tudja rejteni.

- Kárpási nevét indokolatlanul sokat hallom tőled.

- Nem is igaz! – háborodott fel Réka.

- Mindig egy csomót meséltél az órairól tavaly.

- Persze, mert tök jó órái voltak.

- És egyszer haragudtál is rá, tehát érzelmeket vált ki belőled.

- Jó hogy haragudtam, amikor mellettünk állva végignézte, ahogy pakolunk. Igazán segíthetett volna. – Ez az élmény erőteljesen benne élt, amikor az egyik nyílt nap után mindent ők pakoltak el, a férfi pedig csak egyhelyben állva nézte őket. Kissé ki is ábrándította, nem vallott rá ez a fajta viselkedés. Máté csak mosolygott, ő tudta, hogy húga bizonyára vonzódott a férfihoz. Nem lepte meg a tény, mert mindig is ilyennek ismerte őt.

A hétvégéje rendkívül hamar eltelt, de nem is bánta, mert titokban már nagyon várta a hétfőt, hogy újra találkozzon Kárpásival. Ugyanakkor egy kicsit félt is, mert csütörtök este talán túlzásba esett, de ott akkor úgy érezte, hogy nem az egyik tanárával beszélget, hanem csupán egy férfival.