Egyetemi játék

7. fejezet - Konferencia

Zoltán és Réka természetesen külön szobát kaptak, amelyek egymással szomszédosak voltak. A regisztráció után elfoglalták szobáikat, ám nem sok idejük maradt arra, hogy jobban megszokják azt. Húsz perccel később már a néhány saroknyira lévő díszesebb és sokkal drágább szálloda liftjében álltak. Az előadásokat egy auditóriumban tartották, ahová közel ötszáz ember is befért. Réka egy pillanatra meg is állt, amikor elé tárult ez a látvány. A székek nagy része már foglalt volt és óriási zsivaj töltötte be a helyiséget. Még sosem látott ehhez hasonlót, hiszen az ő egyetemük előadóterme csupán százötven embernyi befogadóképességgel rendelkezett és többnyire soha sem volt teltház. A férfi észrevette a Réka arcán a csodálkozást és ez megmosolyogtatta őt. Kárpási már hozzá szokott az efféle díszes eseményekhez és a zsúfolt, óriási termekhez, ezért különös volt számára, hogy valakit ez ennyire meglepett. Nem kinevette lányt, csupán tetszett neki, hogy újdonsággal tudott szolgálni. Amint helyet foglaltak – természetesen egymás mellett – a telefonja rögvest megcsörrent. Réka próbált indiszkrét lenni, nem nézett a telefonra, ám a beszélgetésből hamar leszűrte, hogy ki van a vonal túlsó végén.

- Persze, minden rendben van... Igen, lassan már kezdődik... Jól van, holnap már találkozunk és üdvözlöm a gyerekeket. – Az utolsó mondat teljesen egyértelművé tette Réka számára, hogy Kárpási a feleségével beszélt. Nem tudta, miért, de rossz érzéssel töltötte el ez a pár perc. Miután a férfi letette a telefont, azonnal a hallgatójához fordult. – Nos, felkészült erre a közel négy órás rendkívül unalmas előadássorozatra?

- Az ilyenre nem lehet felkészülni – Réka Kárpásira emelte a tekintetét, akinek egy apró mosoly ragadt az arcára. Nem sokkal később valóban elkezdődött az első előadás. Még viszonylag érdekesnek is volt titulálható, ám az azt követő két téma rettentően unalmasnak bizonyult. Réka általában jól bírja az ilyen helyzeteket, de ezúttal valahogy kevésbé volt türelmes. A terem minden egyes szegletét már töviről-hegyire ismerte, már semmiben sem talált valami újat. Az utolsó előadás előtt nagyokat fújtatott, nem szándékosan, mert alapjában véve igyekezett visszafogni magát, hogy más ne vegye észre, mennyire unatkozik. Egy ember kivételével nem is tűnt fel senkinek.

- Én szóltam – súgta oda neki tanára.

- Tessék? – Nem azért kérdezett vissza, mert nem értette, mit mondott, inkább csak az nem volt számára világos, hogy mire gondol.

- Ezt az egyet kell már csak kibírnia, aztán ebédelünk egyet és az esti újabb unalom előtt még pihenhetünk is egyet, ha szeretné. – Réka szinte ragyogó szemekkel nézett Kárpásira. Az ebéd és a pihenés szavak szinte nyugtatóan hatottak rá, így egészen hamar, majdhogynem észrevétlenül eltelt a következő egy óra. Miután végre az utolsó előadás is véget ért, mindenki megkönnyebbülve állt fel a helyéről. Réka és Kárpási láthatatlanok módjára próbáltak kijutni a teremből, nehogy valaki elkapja őket egy-egy kellemetlen beszélgetésre.

A délután szinte pillanatok alatt eltelt, pedig többnyire semmit sem csináltak. Egy hosszú ebéd után, mindketten elfoglalták a szobájukat és pihentek egy kicsit, habár Réka már a délután közepén nekilátott a készülődésnek, így talán nem is csoda, hogy elrepült az a pár óra hét óráig. Annak ellenére, hogy egy kissé lelombozta a férfi korábbi telefonbeszélgetése, mégis úgy döntött, hogy kitesz magáért. Már a délelőtt folyamán is látta, hogy a résztvevők nagy része különös figyelmet fordít a külsőre és emiatt nem akart szégyenben maradni. No, persze az is közrejátszott, hogy remélte, a férfi egy kicsit elidőzik a külsején, vagy éppenséggel csak szívesen mutatkozik vele társaságban. Amikor később kopogtattak az ajtaján, a szíve hirtelen hevesen kezdett verni. Mielőtt kinyitotta volna az ajtót vett egy mély levegőt. Nem volt rá jellemző, hogy egyrészes ruhát viseljen, de ezúttal megadta a módját. Dóri barátnője tanácsára egy térd fölé érő fekete ruhát választott, amely diszkrét dekoltázzsal rendelkezett, a jobb vállát pedig szabadon engedte. No, és persze mindehhez társult egy egyszerű fehér tornacipőszerűség. Egy kicsit félt attól, hogy a férfinek talán ez mégiscsak sok lesz, de már nem volt visszaút. Kinyitotta az ajtót és lélegzetvisszafojtva várta tanára reakcióját. Kárpási sem nagyon kapott levegőt, amikor meglátta Rékát. Szemei úgy futottak végig a lány alakján, hogy Réka bele is pirult. Aztán tekintete megállt a cipőjén.