Egyetemi játék

3. fejezet - Jegyzet

Egészen hétfőig kitartott az esős, hűvös időjárás, de Réka kedvét még ez sem szegte. Reggel olyan boldogan kelt ki az ágyból, mint még azelőtt soha és talán most először indult el úgy az egyetemre, hogy egyáltalán nem bánta, hogy egészen négyig ott kell lennie. Az első órája csak tizenegykor kezdődött, de ő már ott volt nem sokkal tíz után. Táskáját és kabátját letette a 110-es teremben, majd néhány nyugtató, mély levegővétel után elindult Kárpási irodájába. Az ajtóhoz érve izgatottan kopogott be, ám amikor megfogta a kilincset, hogy nyissa az ajtót, az nem nyílott. Zárva volt. Pedig Kárpási azt mondta, hogy tíztől délig megtalálja őt az irodában. Réka nagyot fújtatva ült le a folyosón lévő fotelbe. Az erőteljes izgatottsága még nagyobbra nőtt. Utálta ezt, jobb szeretett az ilyen helyzeteken azonnal túlesni, és akkor hamarabb megnyugszik. Már legalább tíz perce várhatott, amikor a távolból megpillantotta Kárpási alakját. A tanár még megállt a folyosón beszélgetni az egyik kollégájával, így Rékának volt ideje szemügyre venni kedvenc oktatóját. Sötétkék pulóvert viselt, a nyakánál pedig egy fehér ing gallérja türemkedett ki. Réka egyszerűen imádta, amikor így öltözködött Kárpási, csupán „ingpulcsinak" nevezte ezt a kombinációt. Néhány perccel később Zoltán befejezte a társalgást és elindult az irodája, illetve Réka felé. A lány egy kissé zavarban volt, félt attól, hogy tanára talán már meg is feledkezett róla, esetleg a pénztárcáját is az autóban hagyta. Ugyanakkor próbálta összeszedni minden bátorságát és magabiztosan felpattant a fotelről, mielőtt Kárpási odaért volna. A férfi egy könnyed „Jónapottal" köszöntötte őt, amire Réka hasonlóan reagált, aztán érkezett egy „Jöjjön" felszólítás is. Réka izgatottan lépett be az irodába. Egészen nagy helyiség volt. Az ajtóval szemben egy hatalmas ablak volt úgy, mint a legtöbb teremben. Az ablak előtt egy asztal, a falak mentén pedig szekrénysor húzódott. Amikor Réka balra pillantott egy dohányzóasztalt és körülötte bőrkanapét fedezett fel. Szinte nem is irodának, hanem inkább már szobának tűnt. Miután körbejártatta szemét, hirtelen megállt a tekintete Kárpásin, aki az asztal túloldalán állt és előrehajolva böngészett valamit a laptopján. Szuper, valószínűleg megfeledkezett rólam – gondolta magában. Aztán a férfi a fiókjába nyúlt és elővett valamit. Valamit, ami pontosan úgy nézett ki, mint Réka pénztárcája. Mégsem feledkezett meg róla. A lány közelebb sétált az asztalhoz, majd átvette a férfitől fekete színű tárcáját.

- Köszönöm! – mondta, miközben megvizsgálta, hogy mindene megvan-e. Szeretett volna valamiféle beszélgetést kezdeményezni, de ugyanúgy, mint máskor, most is teljesen üres volt a feje és egyszerűen semmi sem jutott eszébe. Egészen beletörődött abba, hogy valószínűleg soha sem fog tudni értelmes kommunikációt folytatni a férfival, amikor is Kárpási megszólalt.

- Csütörtökön hogy lesz órája?

- Csak angolom lesz nyolctól, Edelényi tanár úrral elmarad az óránk a konferencia miatt. – Kárpási bólintott. Réka látta rajta, hogy valamin nagyon gondolkozik. Egészen nekidőlt az ablaknak, karjait pedig összefonta mellkasa előtt és enyhén csücsörítve bámult maga elé.

- Nem lenne kedve segítőként részt venni a konferencián?

- Nem is tudom, ezt nem egy másik szak szokta kivitelezni? – Réka örült a kérdésnek, ugyanakkor nem igazán szeretett volna ilyen módon részt venni a konferencián. Fehér feketébe kell öltözni és úgy fogadni az érkező hallgatóságot. Alapjában véve szerette a konferenciákat, mert érdekes előadásokon vehetett részt, de az egész napos álldogálás és mosolygás már egyáltalán nem vonzotta.

- De én nem olyan segítségre gondoltam. Valakinek le kellene jegyeznie, hogy egy-egy előadó hány percet beszél és mekkorák a csúszások. Decemberben én is szervezek egy konferenciát és szeretném kiküszöbölni az egyes hibákat, de most előadóként és segítő szervezőként sajnos erre nem tudok odafigyelni. – Ez a feladat már sokkal jobban tetszett Rékának. – Nem bonyolult, és a szekcióüléseken nem kell részt vennie. Nem kívánom, hogy itt legyen egészen estig. Nyilván van jobb dolga is – zárta le a mondandóját egy mosollyal.