Egyetemi játék

9. fejezet - Kávéautomata

„Lent vagyok a szálloda előtt. Az autóban várom." Réka épphogy összeszedte minden holmiját, amikor a telefonja megzörrent. Kárpásitól kapta az sms-t. Remek, egyedül kell kicsekkolnia, igazán jól indul a nap. Szinte fortyogott magában és el is döntötte, hogy a haza úton egy szót sem szól majd a férfihoz, inkább előveszi a füzetét és tanulni fog. Persze tudta, hogy egyetlen betűt sem fog tudni megjegyezni, de a látszat miatt mindenképp megéri majd azt a füzetet szorongatni. A recepción sokkal könnyebben mentek a dolgok, mint azt várta, azonban amikor kilépett az ajtón, meglepődve konstatálta, hogy az autóban -, amely rá vár - nem csak egyetlen ember ül. A váratlan helyzet miatt szemöldöke akaratlanul is az égig húzódott. Közelebb sétált a járműhöz és mivel nem volt más választása, a hátsó ajtót nyitotta ki és ott foglalta el az egyik ülést. Épphogy beszállt az autóba, az anyósülésen lévő férfi azonnal hátrafordult hozzá.

- Üdvözlöm! Kiss Attila vagyok.

- Üdv, én pedig Győri Réka - a férfi kedvesen mosolygott Rékára, így a lány viszonozta azt.

- Attila egy nagyon kedves volt osztálytársam. Csak Szolnokig jön velünk - tette hozzá teljesen közönyös hangnemben Kárpási, miközben az autót beindítva el is indultak.

- Ultra nagy szerencsém volt. Reggel összefutottunk a folyosón, én is a konferencián vettem részt. Csak azt sajnálom, hogy tegnap este nem sikerült találkoznunk már. - Réka továbbra is kedvesen mosolygott az idegenre, Kárpási pedig idegesen figyelte az utat.

A reggel nem úgy indult, ahogy szerette volna. Nem sokat aludt az éjjel, így korán kidobta őt az ágy, ami miatt úgy döntött, hogy elugrik a közelben lévő kisboltba, hogy vásároljon maguknak az útra egy kis élelmet és innivalót. Visszafelé azonban összefutott Attilával, aki rendkívül megörült neki, és mint kiderült, vonattal érkezett, így pont kapóra jött neki volt osztálytársa. Kárpási már kevésbé volt boldog emiatt. Úgy tervezte, hogy útközben megbeszéli Rékával az előző éjjel történteket. Mégiscsak felnőtt emberek, nem tinédzserek, hogy egy ilyet ne tudjanak megbeszélni. Tudta, hogy kialakult közöttük valami különös és pontosan emiatt szerette volna még csírájában elfojtani az érzéseket. Persze mindezt közölte volna a lánnyal, hogy ne érezze azt, hogy csak az elfogyasztott alkohol mennyisége beszélt belőle és amiatt kerültek volna közel egymáshoz. Ez az egész egyszerre volt számára ijesztő és megnyugtató is. Boldog volt amiatt, hogy találkozott egy ilyen értékes lánnyal, és hogy egy ilyen lány képes érdeklődést mutatni felé, pedig jócskán kijött már a gyakorlatból. Ugyanakkor ijesztő is volt, hogy ennyire hamar megkedvelték egymást, nem beszélve a szállodában történtekről. A maradék józan esze állította csak meg, pedig másra sem vágyott, minthogy megcsókolja a lányt. Nem akarta az ágyba rángatni, nem ez volt a célja, csupán az eltöltött este után olyannyira kívánta Réka ajkait, hogy csak nehezen tudott megálljt parancsolni magának. Ő maga sem értette azóta sem, hogyan sikerült. Ki tudja, mi történt volna még, ha akkor megteszi. Egész éjszaka csak ezen járt az agya, de hajnalban már-már nőnek érezte magát, annyira túlgondolta a dolgokat.

- A konferencián voltatok egész este? - törte meg a csendet az anyósülésen ülő férfi. Réka ekkor már a füzetét bújta és úgy tett, mint aki teljes mértékben odakoncentrál és kizárja a külvilágot. Legalábbis ezt szerette volna, azonban erre a kérdésre azonnal felkapta a fejét és kíváncsian várta, hogy Kárpási mit válaszol.

- Csak az első pezsgőbontást vártuk meg, aztán továbbálltunk.

- Igen? Na, és merre? - kíváncsiskodott tovább a férfi.