Egyetemi játék

10. fejezet - Sajnálom

Kárpási Zoltán az irodájában ült a kényelmes bőrhatású forgószékében, miközben maga elé révedt. A hétvége járt a fejében folyamatosan. Képtelen volt szabadulni a gondolattól, hogy mennyire jól érezte magát Rékával. Szerette a feleségét, a gyerekeit, de amit Réka adott neki aznap este, az valami egészen más volt. Valami olyan, amilyet még sosem tapasztalt egyetlen nővel sem korábban. Megijesztette a gondolat, de közben furcsa érzések kavarogtak benne. Eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha belemenne egy titkos kapcsolatba vele, mi lenne, ha megcsókolhatná, mi lenne, ha érinthetné őt... bárhol.

- Hahó! – Zoltán elmélkedését Szilárd kopogása és azonnali benyitása zavarta meg. Kárpási hirtelen kapkodni kezdett. Magához vett egy darab papírt, amely az asztalán hevert, ezzel álcázva merengését. – Mi a helyzet Casanova? Sikerült a hétvégi hódítás? – kérdezte Szilárd, mint aki semmit sem sejt.

- Hogy mi? – válaszolt zavartan Kárpási és közben egy mosolyt erőltetett magára. – Mégis milyen hódításról beszélsz?

- Csak húzlak, nyugi! – Szilárd hosszú lábainak köszönhetően a Zoltán asztala előtti székhez ért hamar és lehuppant arra. – Unalmas volt a konferencia ismét?

- Ne is mondd! Megint ugyanazok az arcok, ugyanazok a sztorik... - Kárpási örült, hogy kollégája inkább más irányba terelte a szót.

- Remélem, amit te szervezel jövő héten, az nem lesz ilyen unalmas – heccelte társát Szilárd. Valójában a következő hét csütörtöki napján Kárpási Zoltán volt a megbízottja az aznap tartandó konferenciának. Kissé izgult a férfi, ez volt az első alkalom, hogy neki kellett levezényelnie egy ilyen rendezvényt. Azonban egy ehhez hasonló esemény megszervezése és lebonyolítása a továbbiakban magasabb rangot von maga után. Zoltán kitűzte célul, hogy nem csak egy mezei egyetemi tanár szeretne lenni. Ennél többre vágyott. Képessége és tudása megvolt hozzá, mindenki érdemesnek tartotta őt erre a feladatra.

- Próbáltam érdekes előadókat hívni, de nem rajtam múlik, hogy mennyire lesznek érdekesek – válaszolta szinte kimérten. Szilárd felpattant a székéből és elindult az ajtó felé, ahol azonban visszafordult még egy szóra.

- A kis fogadásunkat, amit még múltkor kötöttünk – kezdett bele mondandójába. Kárpási lélegzete egy pillanatra kihagyott, szerette volna kerülni ezt a témát. – Legjobb tudomásom szerint megnyerted. Habár – Szilárd egy félmosolyt megengedve magának folytatta tovább. – Hozzá kell tegyem, hogy én nem is próbálkoztam. – Zoltán továbbra is megrökönyödve ült a székében. Valójában már meg is feledkezett erről a buta fogadásról. Az, hogy jól érezte magát Rékával már semmi köze nem volt ahhoz. De a tény, hogy Szilárd nem próbálkozott a lánynál, megnyugtatta. – Viszont innentől a te dolgod, hogy mit teszel. Én nem ítélkezem. De Réka rendes lány, csak annyit kérek, hogy ne bántsd meg őt. Jövő héten a konferencián találkozunk! – Azzal a férfi sarkon fordult és egy pillanat alatt eltűnt az irodából.

Réka egész héten az óráira összpontosított. Tudta, hogy ez az utolsó féléve és valahogy érezte is, hogy felnőtt a feladathoz. Még mindig nyűgként élte meg a tanulást, de voltak olyan tárgyai, amelyeket kifejezetten érdekesnek talált. Alig várta, hogy dolgozni kezdhessen majd, hogy magáról gondoskodjon és igazi felnőtt életet élhessen. Akkor még nem tudta, hogy ezek lesznek a legkisebb gondjai az életben.

A következő héten csak a tanulásra koncentrált, nem akart strébernek tűnni, valójában nem is volt az. De minden programját lemondta azzal a címszóval, hogy tanulnia kell. Ehelyett otthon ült laptopjával az ölében és fejhallgatóval a fején. Túl sok sorozatot nézett, már annyit, hogy ideje sem maradt a tanulásra, pedig tudta, hogy csütörtökön statisztikából zárthelyi dolgozatot írnak. Mikor ez eszébe jutott, gyorsan megvonta a vállát és arra gondolt, hogy vizsgaidőszakban lehet majd javítani. Sajnos a statisztika pontosan azokhoz a tárgyakhoz tartozott, amely, ha nincs, sokkal boldogabb lett volna. De a napok csak teltek, a csütörtök pedig egyre inkább közeledett. Ám nem csak Rékának közeledett vészesen a csütörtök, hanem Zoltánnak is, mintha ő is vizsgázott volna, úgy érezte magát. Szerda este aludni sem tudott, ráadásul az utóbbi időben a feleségével sem volt túl jó a kapcsolata. Nem tudta, hogy ez Réka miatt van-e, de minden apróságon képesek voltak összeveszni. Úgy volt, hogy a konferencián ő is ott lesz, hogy támogassa a férjét, de kiderült, hogy mégsem tud elmenni. Csütörtök reggel valahogy még rosszabb volt a hangulat otthon, olyannyira, hogy Zoltán még egy csókot is elfelejtett adni kedvesének mielőtt elindult volna.