Időnyerő (magyar Harry Potter fanfiction)

6. Rész

- Szóval azt mondod,  Umbridge professzor az egész rendszert a feje tetejére állítja majd? -nézett rám komolyan szemüvege fölött Dumbledore.

- Attól tartok. -bólintottam lesütött szemmel.

- Nos, szívesen mondanám, hogy ez meglep, de sajnálatos módon jómagam is valami hasonlóra számítottam.  -csóválta a fejét.- És ha jól értem, a jóvoltából el kell majd hagynom az iskolát. 

- Hát... igen. Azaz ez a része megelőzhető. A professzor úr azért kell elhagyja az iskolát, mivel lelepleződik Harryék Dumbledore Seregének nevezett titkos önvédelmi csoportja, ezt pedig magára vállalja majd. Viszont ha megakadályozzuk a lelepleződését...

- Értem mire akarsz kilyukadni. -bólogatott. -Mindazonáltal úgy vélem egyelőre ne avatkozzunk bele az események menetébe. Umbridge professzor valószínűleg így is meg fogja találni a módját, hogy átvegye az iskola irányítását, azt pedig nem engedhetjük meg, hogy egy későbbi hiba miatt az egész tervnek befellegezzen. Örülnék, ha a tanév végéig minimálisra csökkentenéd a befolyást a dolgok menetére. 

- Szóval... viselkedjek normális diákként? Menjek el a DS gyűlésekre és hallgassak annak a tudatában, hogy az egész lelepleződik majd? - vontam fel a szemöldököm hitetlenkedve. 

- Pontosan. -bólintott derűsen Dumbledore. - Élvezd a kortársaiddal töltött időt. Nem áldozhatod fel minden boldog pillanatodat a nagyobb jó oltárán. 

- T-tehát akkor minden történjen úgy ahogy akkor történt? Hagyjuk Umbridge-t átvenni a hatalmat és kockáztassuk Sirius halálát? -ráztam a fejem értetlenül. Hiszen akkor hiába is vagyok itt! 

- Természetesen nem esünk ugyanazon hibákba. De meg kell értened, hogy ha túl sok mindenen változtatunk, akkor növeljük a kockázatát annak, hogy a sötét erők egy olyan taktikához folyamodjanak, amit még te sem tudhatsz előre, az pedig beláthatatlan következményekkel járhat. -komolyodott el a szemembe nézve. -Ugye érted mivel járhat ez, April? 

- Igen. -sütöttem le ismét a szemem. 

- Ami viszont a jóslatot illeti, már látom, mekkora hiba eltitkolni Harry elől. Belátom, a tervem, miszerint minimálisra csökkentem kettőnk kapcsolatát nem életem legbölcsebb gondolata. Azt hiszem, számomra is ideje lesz néhány dolgot újragondolni. -ismerte el. -Köszönöm a beszélgetét, April. Most már felmehetsz a klubhelységedbe. Remélem, sikerül beilleszkedned az új közösségbe. 

- Köszönöm, uram. -álltam fel egy halvány mosollyal és ahogy megfordultam, kitárult előttem az ajtó. 

Kilépve hosszasan eltöprengtem a bent hallottakon. Tudtam, hogy Dumbledore-nak igaza van, mégis nehezemre esett elfogadni hogy egyelőre semmit sem tehetek. Ugyanakkor... mintha egy kő esett volna le a szívemről. Normális diák... egy ideig normális diák lehetek. Egy ideig bűntudat nélkül járhatok kviddicsmérkőzésekre, lóghatok a klubhelységben, tölthetek időt Harryékkel, nameg az ikrekkel. Ez egy olyan dolog, ami bárki másnak természetesnek tűnhet, nekem azonban a legvadabb álmaimmal vetekszik. Hiszen kiskoromtól mindenre felkészítettek. Aurorokéval vetekszik a varázstudásom, fejből tudom a Roxfort történetét, mondhatni nem érhetnek meglepetések. Élni azonban... átlagos diákként, önfeledten élni... Ez egy olyan kiváltság, amellyel mindezidáig sohasem rendelkeztem.

A Griffendél klubhelységét már egyszerűbb volt megtalálni. Gondolatban megdicsértem magam, ahogyan vérbeli Roxfortosként siettem fel a folyamatosan ide-oda forgolódó lépcsőkön, egyszer sem vétve el az irányt. A Kövér Dáma portréja előtt álva azonban egy dologra kellett rádöbbenjek: a mindent érintő felkészülésben is akadtak hiányok - fogalmam sem volt a jelszóról.