Időnyerő (magyar Harry Potter fanfiction)

- April, készen állsz? -hallottam McGalagony hangját a földszintről. Nem álltam készen. A legkevésbé sem. Ha most lemegyek azon a lépcsőn - amire előbb vagy utóbb sor fog kerülni - nincs visszaút. Bár lenne más választásom...

A nevem April Sykes. Mugli születésű boszorkány vagyok. Mikor nyolc éves koromban meghaltak a szüleim és árvaházba kerültem, a Rend vett magához, hogy a segítségemmel végre tudják hajtani a küldetésüket. A feladatom az, hogy az egyetlen létező időnyerő segítségével visszamenjek az időben és megakadályozzam a Roxfort ostromában elesett harcosok halálát. Sohasem jártam varázslóiskolába, a Rend otthon tanított meg mindent, amire szükségem lehet majd. Mindennel tisztában vagyok: kikkel kell szövetkeznem, kit kell megmentenem és ki az, akitől jobb távol tartanom magam.

Ma volt az indulás napja. A Rend tagjai egytől egyig odalent sorakoztak és várták, hogy elláthassanak az utolsó tanácsaikkal. Az elmúlt napokban mindenki olyan komolyan, ridegen viselkedett. Mind elvesztettek valakit a csatában. A gondolat, hogy visszakaphatják őket, vagy talán ők maguk is odavesznek... nem csoda, hogy felkavarta őket. De ők, amint én eltűnök, megtudják, hogy sikerrel jártam-e. Rám pedig még hosszú évek csatái várnak...

- April! -jött ismét a hang. Nagyot nyeltem és kinyitottam a szobám ajtaját. Meg kellett tennem.

Odalent az előtérben várt rám McGalagony professzor. Ő tanított meg a legtöbb dologra, amire szükségem lesz. Mindazonáltal figyelmeztetett arra is, hogy ne húzzam ki a gyufát a múltbeli énjénél, mert nyugdíjba vonulása előtt nem volt az a vajszívű boszorkány, akit én ismertem. Mikor meglátott, némán bólintott és az ebédlőbe lépett. Ott az asztal körül ült a Rend minden jelenleg aktív tagja: Molly és Arthur Weasley, Harry, Ron, Hermione, Ginny, Percy, Bill, Charlie, George, Kingsley, Neville, Luna, Seamus, Dean és még néhány egykori Roxfortos diák, akik túlélték a Voldemort ellen folytatott harcot.

A jelenlévők többsége kerülte a tekintetem, hiszen tudták, hogy milyen küldetésbe küldenek. Nem mondanám, hogy különösen kedveltem bármelyiküket is. Elvették tőlem a lehetőséget, hogy normális gyerekkorom legyen, ehelyett tizennyolc évet kell a múltba utaznom, hogy megmentsek néhány varázslót, akit sohasem ismertem. Nem küldték a "sajátjaikat", inkább kerestek valakit, akiért nem kár.

- April, drágám... -mondta könnybe lábadt szemmel Mrs Weasley. - Vigyázz magadra...

- April, tudod, hogy mit kell tenned, ugye? -kérdezte komolyan Harry.

- Tizenöt éve mást se hallok. -mosolyodtam el keserűen. -Megérkezek ennek a háznak a küszöbére tizennyolc évvel korábban, augusztus 10-én. Odaadom Dumbledorenak -mutattam a falon lógó portréra - Kingsley levelét. Ötödéves leszek a Roxfortban, Harryvel, Ronnal és Hermionéval együtt. Figyelmeztetem őket, hogy vigyázzanak Umbridge-el, időben szólok Mr. Weasley támadásáról, megakadályozom a DS lelepleződését...-hadartam. -Aztán visszatartom Harry-t attól, hogy a hamis látomás után induljon, megmentve ezzel Sirius Black életét. A tanév vége előtt szólok Dumbledore-nak a megátkozott gyűrűről.

- Nagyszerű, April. Folytasd, kérlek. -bólintott McGalagony.

- A nyarat az Odúban vagy ebben a házban töltöm, hatodikban pedig megakadályozom a harcot, amiben Dumbledore életét vesztené. Hetedikben Harryékkel megyek és segítek nekik a horcruxok kutatásában. Amennyiben így is sor kerül a Roxfort ostromára, megpróbálom megakadályozni Lupin, Tonks, Fred és a többi elesett halálát. -fejeztem be a monológom.

- Pontosan, April. Valamint kérlek kerülj minden kapcsolatot a Rend tagjaival, mert nem kockáztathatjuk azt, hogy idő előtt kiderüljön valami a terv sikerességét illetően. -fejezte be McGalagony.