Feláldozás

65 12 1
                                    

Már a folyosón hallom őket. Megint ezt a hülyeséget játszák... Kíváncsi vagyok mikor buknak végre le. Óvatosan benézek a terem ajtaján, hogy megállapíthassam biztonságos-e a belépés. Szerencsére a terem túloldalán dobálóznak az én egyetlen, szeretett és persze nem utolsó sorban, érett osztálytársaim. Körbe pislantok, hogy itt vannak-e már a barátaim, de úgy néz ki, még nincsenek. Egy halk sziasztok elmormolása közben a helyemre siklok, ledobom a táskám a földre, majd jobb elfoglaltság híján a többieket figyelem.

A tolltartóikkal dobálják a neonlámpákat, hogy leverjék azokat a sárga lapos akármiket, ami a csöveket védi. Ha sikerül, akkor mindenki üdvrivalgasban tör ki, és azt ordítják, hogy "Fojjééé".  Ami amúgy szép angolosan leírva a színház előterét jelentené, de ők fiúk. Nagy fantaziával. Ígyhát, mivel mi sem tudtunk neki jobb nevet, a fojé igazán találó. Főleg, ha eltalálják. Mert ha van elég fojé, akkor fojéval dobálóznak, a leesetteket pedig a tanári asztal fiókjávan gyűjtik, a bulikról megmaradt pia meg kaja mellett. Egyszer már volt, hogy annyira megfogyatkozott a lámpán lévő fojék száma, hogy szünetekben a padokra felraktak egy széket (kicsit sem volt instabil a szerkezet, neeem) és visszarakosgatták, amiket levertek.

Épp a füzetembe rajzolgattam, mikor megszólalt a jelző csengő, ahogy elnézem nem zavarta meg a játékot. Páran még bejöttek a csengő hatására, de semmi új. Épp visszatemetkeznék a firkálgatásba, mikor hatalmas robaj hallatszik, ijedt sikítások. Meglepetten nézek fel. Az osztálytársaim a lámpát bámulják, páran rohannak ablakot nyitni. Basszus, ezek kidobták a neoncsövet! Idióták... És bejött egy tanár! Már csak ez hiányzott. Mindenki gyorsan a helyére rohant.

– Mi folyik itt? – kérdezte az irodalom tanárunk. Mindenki dermedten ült. Észre vette. – Ki volt az? – kérdezte felháborodottan. – Ki dobta le a csövet? – Ti voltatok? – mutatott a "rossz" gyerekekre. Némán ültek, meg se moccantak. – Ha nem jelentkezik a bűnös az egész osztálynak beírok! – ekkor álltam fel a helyemről.

300-as ciklusWhere stories live. Discover now