300-as ciklus

Puha haj

– Mmm... Milyen puha a hajad – mormolta bársonyos hangon a férfi. A nő az ágy túloldalán félig ébren volt már, ez a kijelentés azonban elűzte szemeiről az álom utolsó maradványait is. Átfordult a másik oldalára, hogy lássa mit csinál az ő egyetlenje. Felmérte a helyzetet, majd hangosan felnevetett.
– Drágám, a macskánkat simogatod! – mégegyszer felkuncogott, majd lerakta a macskát az ágyról, amit egy hangos nyiffanással próbált ellenezni a gyönyörű cicalány, de a nő szíve nem lágyult meg . Elhessegette, majd visszabújt az ágyba a férje mellé.
Aki viszont mélyen aludt. Mosolyogva figyelte, ahogy lélelgzik. Aztán eszébe jutott a ma hajnal, és ráncba szaladt a homloka.

Tegnap este csúnyán összekaptak. Áron későn ért haza, ráadásul egy kicsit részeg is volt, pedig akkor lett volna az egy éves házassági évfordulójuk. Kata egész délelőtt főzött, elvitte az ikreket a nagymamához, aztán mikor már csak pihentetni kellett az ételeket, elrohant fodrászhoz, még a manikűröshöz is benézett, pedig oda igazán ritkán jár. Vagyis szinte soha.
Megvette férje kedvenc pezsgőjét, majd mikor hazaért gyorsan kitakarította a már amúgy is tiszta lakást, biztos ami biztos alapon. Felvette azt a ruháját, amit az első vele töltött randin viselt (igen, még mindig magy becsben tartja, meg amúgy is. Az az egyik kedvenc ruhája), majd leült és várta a férjét. Az asztal megterítve, a pezsgő arra vár, hogy kibontsák.

Azt mondta nyolcra hazaér, akkor meg hol a fenében lehet?  Pislantott Kata az elmúlt egy órában már vagy századszorra arra a faliórára, amit nászajándékként kaptak apósától. Egyre csügettebben ült, tökéletes sminkben, szép, ápolt puha hajjal, gyönyörűen. Az óra azonban éjfélt ütött, és az ő férje még mindig sehol sem volt.
Elfelejtette. Ez az egy szó járt a fejében, miközben kibontotta a frizuráját, lemosta a sminkjét, megfürdött, leszedte az asztalt és elrakta az ételeket. Egy órakor az ágyában feküdt, mikor meghallotta, hogy nyílik az ajtó.