I give up everything!/H.S/

VIII. Rész

Visszaemlékezés....

Az a abizonyos csók óta eltelt három hét. Azóta nem beszéltünk róla és minden ugyan olyan köztünk mint volt. Vagy is majdnem ugyan olyan. Régen is sokat ölelgettük egymást , de most valahogy más. Ha egymáshoz érnünk úgy érzem mintha áram csapna belém. Ha elmegyünk egymás mellett hozzám ér és a gyomromba a pillangóg csak úgy csapkodnak. Nemsokára sulis kiránduládra megyünk és van egy srác aki elhívott randizni, talán ő majd kiveri a fejemből ezeket a furcsa érzéseket. Igen az lesz a legjobb ha randizom vele.

Ma lesz a randim Joshal. Amikor itthon elmondtam mindenki őrült, kivéve Harryt ő ugyan is felpattant és elrohant. Este amikor haza jött kioktatott, hogy vigyázak Joshal mert egy szemét görény és csak kihasználja a csajokat. Hanna a barátnőm átjött segiteni elkészülni.
- Mit veszel fel ma Emma?.. kérdezi
- Ezt! tartom fel a kezemben lévő ruhát, ami egy famer meg egy háromnegyedes  felső.
- Nem nem! Valami csinosat csajosat kéne felvenned.
- Csak moziba megyünk a plázába. Nem fogok bohócot csinálni magamból valami flancos ruhával... forgatom meg a szemeimet.
- Jó jó igazad van! Emeli fel a kezeit.
- Na megyek átöltözök. Indulok  be a fürdőbe. Kifelé jövet Harry vár az ajtóba. Furcsán néz, olyan szomorú a tekintete és ez megilyeszt.
- Valami baj van Harry? lépek közelebb hozzá.
- Nincs... rázza meg a fejét. - Csak....
-  Csak mi?
- Semmi.... sóhajt egyet és megrázza a fejét.
- Biztos? Csak bólint egyet és elindúl. Nem mozdulok csak bámulom a falat.
- Amúgy nagyon csinos vagy. ..összerezzenek  érzem a lehelletét az arcomon. Visszajött. Felnézek, egymás szemeibe bámulunk és csak pár centi választja el arcunkat egymástól. A szivem olyan gyorsan dobog mintha el akarna futni. Gyorsan ad egy csókot a számra, megfordúl és lerohan a lépcsőn majd hallom a bejárati ajtót csapódni. Ez megint mi volt? Miért csinálja ezt? És én miért érzek ilyeneket bátyám iránt?

A mozi jó volt Joshal. Igazából csak ültünk egymás mellett. Most itt ülünk egy fagyizóban és mindketten zavarban vagyunk. Nem tudok neki mit mondani, végig Harry jár az eszembe. "Nem Emma Styles erőltesd meg magad!" gondolom
magamba
- Josh te is jössz a sulis kirándulásra?
- Igen persze! mondja mosolyogva.
Ezek után már megy magától a beszélgetés. Nagyon jól érzem magam vele.
Megfogja a kezem az asztal felett és kicsit közelebb jön.
- Öhm me...meg csókolhatlak? kérdezi kicsit dadogva
- Ühm igen! Elkezd közeledni felém, de valaki megköszörüli mellettünk a torkát.Mindketten oda kapjuk a fejünket és Harry áll ott.
- Mit keresel itt? kérdezem kicsit idegesen
- Téged! Vége a randinak, gyere! vágja rá
- Mi? Miért baj van? esem kétségbe
- Nincs, de most haza jössz velem.
- Na azt már nem! Nem te mondod meg mikor menjek haza. kelek ki magamból. Megfogja a karom és felhúz a székről.
- De Emma indulás!
- Hé haver azt mondta nem akar haza menni! áll fel Josh és fogja meg a másik karom.
- A hugom azt csinálja amit mondok, te pedig kotródj innen és szálj le róla vagy beverem a pofád! Világos?
- Harry álj le! morgom
- Azt kérdeztem világos?
- Igen! bólint egyett Josh és elmegy.

Gyalog jöttünk hazáig és egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. Nem volt itthon senki. Ahogy becsuja Harry az ajtót egyből elkezdek kiabálni.
- Még is mi a franc ütött beléd? Tönkre tetted a randimat.
- Tudom, ne haragudj! mondja teljesen higgadtan.
- Miért? Miért? kiabálom még mindig
- Nyugodj meg Em! sohajt egy nagyot
- Nem Harry! Tudni akarom mi a fészkes fene ütött beléd?
- Nem tudom!
- Mi az hogy nem tudod? Pont meg akart csókolni!
- Hát épp ez az! Nem akartam, hogy megcsókoljon.... most már ő is kiabál. - Nem tudom mi van velem Em, de megőrülök!  Minden pillanatban rád gondolok! Meg akarlak csókolni! lép közelebb hozzám. Teljesen le vagyok fagyva. Csabdába estem közte és a fal között. Egyik keze a derekamon a másik pedig az arcomon, miközben a szemembe néz. Nyelek egy nagyot mielőtt kimondom amit érzek.
- Én is Harry!
Lassan csókol óvatosan. A szívem kiugrik a helyéről és az egész testem libabőrös. És ekkor tudatosúl bennem, hogy szerelmes vagyok a bátyámba!