I give up everything!/H.S/

XII. Rész

Emma szemszöge

A csókolózásunk után beált köztünk a csend. Harry elindítja az autót. Mindeketten az ablakon kifeĺé bámulunk és el vagyunk a saját gondolatainkal. Szerencse, hogy olyan sötétek az ablakok , hogy senki nem láthatott minket. Egyáltalán szabályos,hogy elöl is ennyire le van sötétítve? Szerintem ez is csak a hírességek egyik kiváltsága lehet. A fenébe, még is mi a francot gondoltam, hogy hagytam a csókot. Hülye vagyok! Minden kezdődik előlről. Ugy látszik Harry és én nem lehetünk kettesben soha már mert nem viselkedünk testvérekhez méltóan. Tudhattam volna, hiszen első pillanattól fogva ahogy megláttam otthon tudtam, hogy még mindig úgy szetetem ahogy nem kellene!
- Párizsba megyünk. szólal meg mellettem Harry, amitől kicsit meg ugrok ilyedtemben.
- Tessék? Mi nem mehetünk Párizsba! A..a.. a többiek... dadogom, de közbe vág.
- A többiekkel megbeszéltem és csak két napot maradunk, a szilvesztert velük töltjük a jachton. Jacob is azt mondta, hogy töltsünk együtt egy kis időt addig majd Gemma szorakoztatja.
- Szó sem lehet róla Harry! Mi nem maradhatunk kettesben! esek kétségbe.
- Em ne csináld ezt! csattan rám..
- Mit?
- Te félsz tőlem?
- Én.... Nézd Harry, félek tőled és félek magamtól is! Mi testvérek vagyunk és az előbb is mi történt? Ezt nem szabadott volna! nem merek ránézni, tudom nagyon jól, hogy én is hibás vagyok.
-Nézd, csak adj nekem két napot kérlek. Szeretném neked megmutatni a várost. Ha oda értünk a hotelba leülünk és nyugodtan megbeszélünk mindent.
- Rendben! sóhajtok hatalmasat.
Nem vagyok biztos abban, hogy ez jó ötlet, de mélyen legbelül még is örülök, hogy vele lehetek.

Hát mondanom sem kell,hogy nem volt valami döccenőmentes a hotelbe való bejutásunk. Komolyan mondom szerintem Harry körbe van véve besúgókkal akik közzé teszik mikor hova megy. A hotel nagyon szép, elegáns és igen modern. Egy szobában leszünk ha jól vettem ki beszélgetést. Remek! Egymás mellett fogunk aludni.
A szoba nagyon szép, de igen csak egy ágy van, szerencsére jó nagy. Ahogy beértünk ledobtam a táskám és egyből berohantam a fürdőbe, tele engedtem a kásdat és már legalább egy órája fekszem a neleg vízbe. Igazság szerint már csak húzom az időt, mert gyáva vagyok szembe nézni Harryvel! Félek az érzéseimtől, félek Harry érzéseitől, félek vele kettesben maradni mert félek attól, hogy hülyeséget csinálunk. Annyira igyekeztem őt kitépni a szívemből, de nem sikerűlt. Miért büntet így az élet, hogy a testvérembe vagyok szerelemes? Hát pont ezért te hülye... gondolataimból egy halk kopogásra eszmélek fel.
- Emma minden rendben van? kérdi Harry
- Igen persze egy perc és jövök.
Kiszállok a kádból és egy kicsit meg is szédülök. Túl forró volt a víz. Megtörölközöm és belebújok a fehér szállodai köntösbe, ugyan is nem hoztam be semmi ruhát a fürdőbe. Kimegyek és meglátom Harryt a kanapén ülve egy pohár vörösborral a kezébe.
- Rendeltem vacsit meg bort, ha nem baj?
- Nem,...úgy is éhes vagyok már.
- Iszol egy kis bort?
- Nem köszönöm!
- Jót fog tenni! Könnyebb lesz a beszélgetés! Gyere ülj le!
- Rendben! ... miközben leülök a kezembe nyomja a poharat. Nagyon finom és édes, majdnem egyszerre megiszom az egészet amin Harry jót nevet.
-Tudtam én hogy izleni fog....mondja és iszik ő is egy kortyot.
Lassan enni kezdünk mind a ketten, és beál köztünk a csend. Egyikünk sem kezd bele a kínosnak igérkező beszélgetésbe. Már vagy 10 perce csendben eszünk amikor Harry megszólal.
- Nézd Emma! Tudom és teljesen tisztában vagyok azzal, hogy nem szabadott volna soha semminek sem történnie kettőnk közt.
- Igen Harry, nem szabadott volna.... mondom kicsit ingerülten. - Nem értem miért hoztál ide és miért csókoltál meg megint. Három évig nem találkoztun és nem véletlenűl!
- Én akartam, kerestelek, de te mindig letagadtad magad. Anyáékhoz is csak akkor mentél ha én nem voltam ott.... idegesen a hajába túr és felál a kanapéról, közben én lehúzom a maradék botomat és újra töltöm a poharamat. Harry mászkálni kezd az asztal körül majd ő is iszik egy kortyot.
-Harry tudod jól, hogy nekem idő kellett arra, hogy rendezzem az érzéseimet. Testvérek vagyunk, nem érezhettem irántad azt amit és ez csak úgy ment ha nem találkoztunk.
-És akkor most már nem erzel irántam semmit?... kérdi miközben leül mellém.
- Re...re..rendben vagyok azt hiszem.... dadogom. Dehogy vagyok rendben, még a lábam is bele remeg ha csak a közelembe jön. Melegem van és ég az arcom, azt hiszem kicsit megcsapott a bor.
- Én nem vagyok rendbe Em! néz rám szomorú szemekkel.... - Állandóan te jársz a fejemben, hogy mennyire gyönyőrü vagy, hogy magamhoz akarlak ölelni, hogy meg akarlak csókolni.
- Nem Harry!.... állok fel.
- Kérlek Em.... áll elém.
- Nem! ...rázom a fejem, de ő csak közelít és én nem tudok tovább hátrálni. Beszorulok közte és a fal között.
- Annyira szeretnélek megcsókólni Em... sóhajt és állam alá nyúl, hogy a szemembe tudjon nézni. - Annyira vágyom rád!
- Nem tehetjük ezt! suttogom már szinte a szájára. - Én..... Nem tudom befejezni a mondatot mert Harry megcsókól.