Daddy ➢ hes

.1.

 Hetek kérdése, és valóra válik az, amit évek óta szeretnénk. Kilenc hónap elteltével is élénken él a pillanata agyamban, mikor közöltem vele, hogy én anyuka, Ő pedig apuka lesz. Olyan volt ez az egész, mint gyermekded álmaiban. Minden úgy alakul, ahogy szeretném. Egy csodálatos barát, nagyszerű párkapcsolat, és már egy kis család leszünk pár héten belül. A nevén pocaklakómnak nem sokat agyaltunk. Szinte egyszerre járt az agyunk, ami azt mondta, hogy Dusty Faith legyen. Dusty Faith Styles. Olyan szépen csilingel e név, főleg a családnév. Három évünkbe telt, hogy elkötelezzük magunkat amellett, hogy együtt, közösen alapítsunk családot. Mindene a munkája, a rajongói. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam azt, hogy egy nap, egy Világ hírneves embernek adom meg a legnagyobb ajándékot e Földön. Az pedig egy gyermek. Mert náluk jobb dolog nincs. Mikor látod piciny testrészeit, szemed láttára nőnek fel, úgy neveld, hogy rajtuk múlik a további idő. Van ennél szebb és jobb dolog? Kétlem, mert ők egytől egyik csodálatosak. Szebbé teszik napjainkat, bearanyozzák szívünket. Kitöltik az űrt bennünk, minden percünket rájuk áldozzuk, nincsen felesleges időnk, vagy emlékeink. Maradandó mind.

 Emily Rudd-ként jöttem világra 24 évvel ez előtt. A szüleim reggeltől estig munkába fektették idejüket, az apám mosodába dolgozott a kórházban, anyám pedig egy étteremben volt főszakács. Nagymamám volt mindig mellettem, Ő segített nekem fiúügyben, a szalagavató bálra is vele mentem ruhát venni. Neki mondtam el, hogy ki lett a másik felem, Ő neki mutattam be először azt, akinek csöppsége szívem alatt nő. 5 évvel ez előtt találkozunk anyukám munkahelyén. Állásom volt ott, mint felszolgáló. Nem egy nagy neves étterem az a hely, de mégis, Ő aznap oda ment ebédelni. Tisztán emlékszem, mikor először láttam. Szerelem volt első látásra, mondhatni így is. Tudom azt is, hogy reggel csak úgy repültem ki az ágyból, tele pozitívummal. Hogy milyen gyorsan rohantam munkába, társaim pedig furán néztek rám, hisz sose láttak úgy engem. Felkaptam köténykémet derekamra és már ugráltam is az első vendégemhez. Az emberek jöttek, s mentek, egyik arca sem égett bele elmémbe. Míg nem az ajtónál lévő csilingelő tárgy meg nem szólalt, s ismét, oda nem néztem. Haja kontyba volt fogva, szürke pulcsit vett fel, hozzá fekete farmert és barna csizmát választott. Először körbe nézett, az ablak melletti asztalt választotta magának. Észre se vettem, de tátott szájjal néztem Őt. Egyik munkatársam államnál fogva tette helyre ajkaimat. Kicsit megráztam a fejemet, majd fülig érő szájjal lépkedtem felé. Arcát nem igazán láttam először a fény miatt, de amint rám nézett, szívem nagyot dobbant. Tökéletes arca volt. Állkapcsának vonala, rózsaszín ajkai, gyönyörű csillogó zöld szemei megbabonázták az embert. Kontya olyan volt, amit minden nő megirigyelne. Nagy szemeivel rám nézett, apró mosoly bujkált szája körül. Mint minden embernél eljátszottam a szokásos beszédet, de ez más volt. Ez a férfi a megjelenésével is rabul ejtett, de miután meghallottam mély és dörmögős hangját, lassú és végig gondolt beszédét, egy szempillantás alatt beleszerettem. Kisebb szívrohammal leadtam a rendelését, lábammal dobolva vártam, amíg kávéját és csokis sütijét leteszik kerek tálcámra. Próbáltam visszafogni, hogy ne remegjen kezem, de ahogy tettem le az asztalra látszott a folyadék felszínén, hogy remegek. Illata beférkőzött orromba, nagy levegőt vettem. Szemem sarkából láttam, ahogy mosolyog, ezzel észrevette, hogy zavarban vagyok. Nyugodtan itta a kávéját, míg én kiszolgáltam a többi utána érkező vendéget. Nézte az embereket, vagy az utcán az autókat. Nem zavart senkit és semmit, kivéve engem. Mindig heves szívveréssel mentem a közelébe, vagy abba reménykedtem, hogy azok a lányok, akik egyedül jöttek be, ne üljenek le vele szembe. De eszük ágában sem volt. Végül odahívott magához, hogy fizet, majd elment. Azt hittem sose tér már vissza, én pedig majd elfelejtem. De másnap ismét visszatért mondván, a miénk a legjobb kávé, amit valaha ivott. Ugyanazt kérte, amit előző nap, én pedig ezer örömmel szolgáltam fel neki. És ezt így ment, nap mint nap, hétről hétre, hónapról hónapra. Minden egyes alkalommal többet kérdezett tőlem, s én tőle. Amint megláttam az ajtóban, hatalmas mosoly uralta az arcomat, de az övét is. Egyszerű vendégből és felszolgálóból barátok lettünk. Mind tudjátok, remélem, hogy mi lett ez után, így nem is ecsetelem tovább. Arra lettünk figyelmesek, hogy egy párt alkotunk, majd kicsattantunk az örömtől. Én maradtam a munkahelyemen, minden reggel nálunk kezdte nehéz napját. Nem azért szeretem, mert Ő Harry Styles. Hanem azért, aki Ő belül.