Daddy ➢ hes

.6.

- Van nálad ruha? Sapka? Kabát? Pelenka? Bár azt szerintem majd a nővérek adnak. – kérdezősködött Anya, míg rohangált a konyha, az előszoba és a nappali között. A fekete táskába, amit Gemma kijelölt Dusty táskájának, az előszobában volt, Anya hol kivett belőle valami, vagy beletett.

- Anya, minden megvan. – mondtam sóhajtva.

- Biztos? – nézett rám kétségbeesetten. – Tuti ne menjek veletek? – kapkodta tekintetét köztem és a nővérem között.

- Anya kérlek, Harry felnőtt és te nem leszel mindig itt, hogy segíts neki. – közölte vele Gemma azt, amit én nem akartam Anyának elmondani.

- Igazad van. Harry megtudja oldani. Akkor... menjetek. – mondta, majd eltűnt a konyhában. Kinyitottam az ajtót, kiengedtem rajta Gemmát, majd magam mögött becsuktam.

- Én nem mertem neki ezt mondani. – mondtam, míg a kocsi felé mentünk.

- Tudom. Azért mondtam neki én. – nézett rám nővérem mosolyogva, aki a kezében lóbálta a fekete táskát.

- Szerinted megsértődött?

- Nem. Lehet kicsit megbántottam. – rántott vállat a szőke hajú testvérem. – Az a lényeg, hogy nem te bántottad meg. Most ez se tenne jót neked. Be kell látnia, hogy hagynia kell téged érvényesülni. – mondta, míg a csomagtartóba bedobta a többi holmi mellé Dusty táskáját. Bepattantunk a kocsiba, majd csendben elindultunk a kórház felé.

- Szerinted, - kezdtem bele a mondatomba, míg a piros lámpánál vártunk. – a rajongók megértik, hogy nem utazom be az egész világot, a mostani turnén?

- Persze! Szeretnek, és támogatni fognak. Hogyne értenék meg? – tette fel a költői kérdést majd a térdére csapott. – Miért?

- Volt egy kisebb veszekedésem a menedzsmenttel. – mondtam, közben benyomtam a gázpedált, és a sor lassan elindult, miután zöldre váltott a lámpa. – Nem értette meg, hogy nem mehetek el Európába, meg a többi helyre. Itthon kell maradnom.

- Egyáltalán nem fogsz koncertezni? – lepődött meg Gemma.

- De. Csak itt Amerikában. Máshova nem megyek. – jelentettem ki.

- Ennek így nem sok értelme van. Akkor tegyétek át jövőre a turnét, Dusty már egy éves lesz. Vagy menj el te is a srácokkal, addig én és Anyu vigyázunk rá. – ajánlotta fel.

- Hülye vagy? Nem mehetek el. Ha Emily nincs vele, akkor legalább én legyek vele. Egy év múlva se mennék el, annyi mindenről lemaradnék. Eszem ágában sincs elhagyni őt. – ráztam hevesen a fejemet.

- Egy. – mutatta hüvelykujját. – Nem hagynád el. Csak itt hagynád. Kettő. – mutatta fel mutatóujját. – Akkor semmi értelme már a bandában maradnod. Csak Amerikában utazgatnál, csak az amerikai rajongókkal találkoznál és a többi rajongónak ez rosszul esne.

- Miért az jobb lenne, ha én is kiszállnék? Akkor mindenkit cserben hagynék. A srácokat is. – néztem egy pillanatra Gemmára.

- Jó majd később megbeszéljük. – zárta le a témát Gemma, mikor megérkeztünk a kórház parkolójába. A bejáratnál leparkoltam a padka mellé, kiszálltam a kocsiból, majd miután Gemma is becsapta az ajtót, egy gombnyomással lezártam a kocsit. – Harry?

- Igen? – fordultam hátra nővéremhez.

- A cuccok? – emlékeztetett hogy Dusty cuccai a csomagtartóban van.

- Oh, basszus. – kaptam fejemhez, újra megnyomtam a gombot, mire egy kattanás jelezte, hogy kinyitottam a kocsit. A csomagtartóból kivettem a babahordozót, Gemma pedig a fekete táskát, lecsaptam az ajtót, majd újra lezártam a Range Rovert, és már holmikkal a kezünkben indultunk a lányomért. Felmentünk az újszülött osztályra, ott a pultosnőnek elmondtuk, hogy kiért jöttünk.