Daddy ➢ hes

.9.

*9 hónappal később*

 Reggel fáradtan keltem fel Dusty hangjára. Nem sírt, csak a szájával cuppogott. Felültem az ágyban, a telefonom az ágyam melletti komódon pihent. Kinyújtottam kezemet, hogy elvegyem onnan és megnézhessem az időt. 7:18. Felnyögtem, majd visszadőltem a párnámra, fejemre húztam barna huzatos takarómat. Dusty már nem cuppogott az apró szájával, hanem gügyögött. Ezek a hangok pedig mosolyra késztettek. 9 hónap telt el, és 4 napja töltötte be Dusty 9 hónapot. Ez idő alatt rengeteg minden változott. Nem csak Dusty, hanem én magam is. Persze a banda is rengeteg mindenben változott és ezzel együtt a rajongók is.

 Az életem teljesen megváltozott ez idő alatt. Szinte minden más lett. Anya és Gemma négy hónapja mentek vissza Angliába, azóta a kimozdulásom annyiból áll, hogy Dustyval próbálunk normálisan bevásárolni, vagy nagyon ritkán elmegyünk a 10 percre lévő parkba. De inkább az udvaron vagyunk.

 Nem sokkal azután, hogy a nővéremék haza mentek, Anya felhívott, hogy a nevelőapám elment. Két napra rá, mi már ott voltunk velük. Nehéz időszak volt, de túlléptünk rajta. Nagy nehezen. Három hetet voltunk ott, végig Anya mellett, hisz nem csak a férjét veszítette el, hanem a legjobb barátját, a lelki társát. Gemma beszélt rá, hogy jöjjünk vissza, mi pedig így is tettünk. Bár nehezemre esett otthagyni őket, de ha nem jövünk vissza, Gemma két lábbal rugdosott volna el a reptérre. Napi szinten beszélünk, vagy telefonon, vagy Skypeon keresztül nézik, ahogy próbálom tisztán tartani a házat, míg Dustyt etetem. Amin persze mindig jót szórakoznak, aztán mennek a pékségbe, ahol régen dolgoztam, elmesélni, hogy mit kínlódok, míg a lányomat etetem. Én már kevésbé élvezem ezt a procedúrát.

 A bandával 7 hónappal ezelőtt bejelentettük, hogy határozatlan időre szünetre megyünk. Liam, Niall és Louis hozzátették, hogy ők zenélni fognak a szünet alatt, én pedig azt mondtam, hogy gyereket nevelek, talán írok pár dalt, ami lehet nem lesz kiadva, de lehet a következő albumon rajta lesznek, amit együtt adunk ki. Nyilván voltak a rajongók között olyanok, akik teljesen megértették a helyzetemet, elfogadták, de nem maradhattak el az olyan kommentek, hogy akkor most már nem vagyok a rajongótok, mi az, hogy határozatlan időre mentek el, és a többi. Nem szóltam hozzájuk semmit, hisz mit mondhattam volna? Ez van? Vagy, akkor ne legyél a rajongónk? Az ilyen megszólalások nem engem jellemeznek, inkább csendben maradok, és majd lenyugszik mindenki. Nagy port kevert ez az egész a médiában, de meg kellett tennünk ezt a lépést. Nem tehettünk mást. Nyilván a menedzsment sem örült neki, de ő jelentette a legkisebb gondot.

 Emily szülei a mai napig nem hagynak békén. Leginkább az anyja. Ha nem napi szinten jár ide, akkor sose látogatja meg ezt a környéket. Csenget, veri a kaput, de olyanra is volt már alkalom, hogy a kapu melletti köveket dobálta be az udvaromba. Emily apjával próbáltam beszélni, mert még ő a nyugisabb eset ebben az egészben, de azt mondta, hogy nem tud mit kezdeni a feleségével, a lánya halála óta teljesen megőrült. Vele is ordibál egész nap, ő maga pedig belefáradt ebbe és már nem érdekli, hogy mit csinál a felesége. Szóval ebben magamra maradtam. Persze a feljelentős ügy még mindig képben van, de lassan eljutok arra szintre, hogy én jelentem fel Emily anyját.

 Dusty úgy nő, mint a gomba. Az első hónapok voltak a legnehezebbek. Persze, Anya és Gemma velem voltak, de idővel ők is elmentek innen, és hogy jobban szokjam a dolgokat, szépen lassan átadták nekem a teljes irányítást. Beköltöztek egy hotelba, így az éjszakákat is nekem kellett rendeznem, ami nem esett túl jól. Főleg a folyamatosan visszatérő álmom miatt is rosszul aludtam, de Dusty néha rátett a lapátra, amiről ő nem tehet, hisz ilyen volt az első két hónap, minden éjszakája. A harmadik hónap már sokkal könnyebb volt, éjszaka maximum háromszor kelt fel, nappal pedig egy angyal volt. Igen, volt. A negyedik hónap már sokkal jobb volt, főleg a reggelek. Csak a nagy kék szemeit láttam, a nagy göndör barna haját, közben hangokat adott ki. Kész álom volt ezt látni. Az ötödik hónaptól kezdve az egész házban csörgő hangokat lehetett hallani, mesehangokkal vegyítve. A hatodik-hetedik hónapban volt egy hisztisebb időszak, mikor a fogai kezdtek jönni, akkor nem csak napközben sírt, de még éjjel is. Na és persze akkor kezdtem el őt normál, pépes kajával etetni, ami még mindig nem megy igazán. Leültetem enni, az ebéd vége pedig az, hogy vihetem fürdetni, új ruhát adni rá, mert rendszeresen beletenyerel a tányérba, aztán rákeni a hajára, a ruhájára, esetleg belenyúl a számba, így én is cserélhetek ruhát, mert a maradék ennivalót, ami a kezén van, beletörli a pólómba. És amit ő eszik minden, csak nem finom.