Wreak Havoc

Wanna destroy me but you can't

-Ne engedd el a kezemet! –könyörgően emeltem tekintetemet Pietro arcára, miközben Tony és Banner körülöttünk sürgölődtek.

Ki kellett venni a fegyvert valahogyan anélkül, hogy komolyabb kárt okoztak volna a szőkében. Wanda odakint toporgott az üvegfal előtt, de a bátyja csak engem volt hajlandó megtűrni maga mellett.

Gyűlölt érte.

Nem hibáztatom.

Steve és Sam bevitték Buckyt a tárgyalóba és elméletben megpróbáltak rájönni, miért is küldték a kivégzésemre –nyilván valakinek feltűnt, hogy élek. Nem kell hozzá atomfizikusnak lenni.

-Maradj velem! –kért rekedten Pietro, nekem pedig kibuggyant egy könnycsepp a szememből, miközben végigsimítottam az arcán. –Ne sírj! –egészen halkan beszélt és ez megijesztett.

-Ren, most altatót fogunk adni neki. –világosított fel Tony az asztal túloldaláról, amíg Banner bekötötte az infúziót és egy egész seregnyi orvos próbált meg az ágyhoz férni.

-Nézz rám! –Pietro kékségeibe mélyesztettem a saját, borostyánszín íriszeimet. –Szeretlek, Ren! –a szemei lassan lecsukódtak.

Én pedig nem válaszoltam neki.

~

-Mi a franc ez az egész? –törtettem be a tárgyalóba és az ajtó hangosan vágódott be mögöttem.

A Skarlátboszi ujjai körül vörös energiacsóvák táncoltak, miközben a forgószékben ülő Bucky fölé hajolt. Ő nem moccant, még csak nem is nézett a lány szemébe. Valahová az ablak irányába meredt, miközben Steve és Sam próbálták megnyugtatni Wandát.

-Miért hoztuk ide? –perdült felém a lány és vészjóslóan villant a tekintete. –Meg kellett volna ölnünk! –vicsorított rám.

-Téged is. –szúrtam oda mintegy mellékesen, de ez elég volt hozzá, hogy Wanda nekem ugorjon. Becsületére legyen mondva, nem használta az erejét. Felém lendült, de én elkaptam a karját és a falhoz taszítottam. –Nyugodj már meg! –figyelmeztettem.

Abszolút feleslegesen.

Kiperdült a karom alól –nem akartam neki fájdalmat okozni, ezért nem szorítottam– és ujjai a torkomra fonódtak. Pazar, miért kell ez mindenkinek? Hátralökött és én az asztalra borultam.

Steve meg Sam nem mertek beleszólni. Vagy csak lefagytak. Részletkérdés.

Bucky ült mögöttem, én pedig kihasználtam, hogy még mindig egyenruhában volt. Felrántottam a térdemet, amitől Wanda hátratántorodott és ezzel egy időben kihúztam a férfi övéből egy vékony pengéjű kést. A lány ismét felém ugrott, én pedig a torkához illesztettem a pengét.

Megállt és vadul zihált.

-Azt mondtam, állj le!

-Meg sem érdemled a bátyámat! –köpte a szavakat és kivonult a teremből. A kést magam mellé ejtettem és élesen szívtam be a levegőt.

-Megvagy? –bólintottam egyet az aggódó tekintetű Steve felé.

-Kérem! –nyújtotta ki felém a kezét Bucky.

-Kösz.

-Mint mindig. –el kellett mosolyodnom. Barnes emlékezett rám és ennél boldogabb ebben a pillanatban nem is lehettem volna.

~

-Sisi, vigyázz! –Bucky félrelökött az útból, így éppen sikerült elkerülnöm egy golyót. Bekapta ő helyettem. Összecsattantak a fogaim, ahogy előre lendültem a férfire célzó katonára. Ismét rám akart lőni, de elhajoltam a golyó elől és felugrottam a derekára. Utánam kapott, de én kirántottam a pisztolyt a kezéből és lefejeltem. Megtántorodott, de még volt ideje lelökni magáról. Nekizuhantam a falnak és végigcsúsztam rajta. Fájósan kaptam a fejemhez és talán fel is nyögtem, mire az a szemét összeszedte magát és ismét rám célzott. –Serenity! –Bucky felém hajította a pisztolyát.