Wreak Havoc

All of my enemies made a decision It's better to follow me

- Ren!

- Mi van?

- Gyere ide!

- Miért én?

- Mert megkértelek. –Tony kiáltása a tárgyaló irányából érkezett. Megforgattam a szemeimet és letettem magam mellé a könyvet az asztalra. Éppen a nappaliban fetrengtem az egyik kanapén és próbáltam úgy tenni, mintha az elmúlt néhány nap nem hagyott volna mély nyomokat a lelkemen. –Jössz már? –sürgetett.

- Megyek, nyugodj már meg! –üvöltöttem vissza. –Jézus, mi a franc van veled? –motyogtam csak úgy, magamnak.

Az utóbbi időszak komolyan megviselt lelkileg.

Bucky folyton itt sürgött-forgott körülöttem, Pietro pedig nagyon gyorsan gyógyult, ennél fogva már ő is itt volt a sarkamban. Nekem meg ki kellett őket zárnom, már amennyire ez egy ilyen szűk élettérben lehetséges –oké, enyhe túlzás, ez egy palota.

A Tél Katonája egyébként azon kívül, hogy minden lehetséges alkalommal engem követett azokkal a mélykék szemekkel, egyáltalán nem szólt hozzám. Ez sokat könnyített a helyzetemen.

- Itt vagy már? –konkrétan mögötte álltam.

- Aha. –súgtam a fülébe, ő pedig ugrott egyet. Nevetnem kellett. Barnes aggodalmasan szemlélte az asztalra helyezett táblagépet. –Mi a baj?

Rám ragadt a hangulata és megkerültem az unokabátyámat, hogy jobban láthassam, mi a helyzet.

A képernyőn egy könyv volt.

A Könyv.

- Tudod... -kezdte volna Nat, de közbevágtam. A többiek ekkor szállingóztak be mögöttem.

- Mi az isten? –csattantam és Buckyra vezettem a tekintetemet. Engem figyelt. –Honnan van?

- Ma készült, Washingtonban. –lapozott egyet Tony, így már a teljes alakos képet láthattam, amin egy kapucnis férfi több könyv közé rendezve suhant át az úton a Könyvvel.

- Ki ez?

- Fogalmam sincsen, Seren. –rázta meg lassan a fejét.

- Akkor tudd meg! –vágtam ököllel az asztalra. –Az nem kerülhet rossz kezekbe.

Bucky a kezemért nyúlt és óvatosan kihajtogatta az ujjaimat, hogy összefűzhesse a sajátjával. A légzésem valamivel nyugodtabbra váltott.

Amíg Pietro hirtelen meg nem támaszkodott a másik oldalamon. Majdnem a plafonig ugrottam ijedtemben, de aztán összeszedtem magamat és rendeztem az arcvonásaimat.

- J már dolgozik rajta. –biccentett aprót.

- Helyes!

- Mire képes a könyv pontosan? –fordult most felém a szőke. Éreztem, ahogyan Bucky érintése megfeszül.

- Valamire, amit soha többé nem tehetnek meg.

~

Bemenekültem az edzőteremben és levezetésként megállás nélkül püföltem az egyik zsákot. A copfomból kibomlott néhány tincs, de nem foglalkoztam vele. Most nem a Miss Univers címre gyúrtam, bár tagadhatatlanul legyezgette volna az önbizalmamat.

Keményen megütöttem a zsákot és éreztem, ahogyan villan a tekintetem.

El kellett hátrálnom és levegőért kapkodnom, mielőtt a szörny kiszabadul. A csípőmön támaszkodtam és a falat szuggeráltam.