The World Of Dreams~Blake Gray

18.rész

Lassan sétáltam a park felé. Közben azon törtem a fejem hogy Emma miért szakított Hunterrel. Csinált valamit az a barom? Vagy nem értem.
-Talia!-halottam meg a hangját.
-Szia!-öleltem meg.
-Hogy vagy?-kérdezte.
-Tökéletesen!-nevettem.
-Na mi történt?-kíváncsiskodott.
-Hát....asszem hogy Blakkel járok!-mondtam neki. Egy pillanatig sokkolva volt.
-Jézus ez kom?-ujjongott.
-Igen!-vigyorogtam
-De vár.... hogy érted hogy asszem?-vonta fel a szemöldökét.
-Hát-hát még nem kérdezte meg hivatalosan csak hát teljesen úgy viselkedik velem. Nem tudom!-fakadtam ki.
-Hát sztm az lenne a legjobb ha beszélnétek!-mondta.
-Ja szerintem is!-mondtam. Tényleg kéne beszélnem vele. De most térjünk a témára.
-Szerintem tudod hogy miért hívtalak ide.-mondtam.
-Azt hittem már megúszom!-nevetett kínosan.
-Nem nem. Na ki vele!-utasitottam.
-Tudod, én szeretem őt. Csak csak egyszerűen félek. Félek hogy egyszer ő már nem fog szeretni. Én bízok benne meg minden csak az a sok rajongó körülugrálja meg hát az utálók. Eddig csak csak elviseltem de most egyre többen írnak utálatból...-ah szóval ez itt a baj.
-Figyelj. Hunter rendes. Sosem ártana neked. És a rajongók azok CSAK rajongók neki. Semmi többek. Az utálókkal pedig ne foglalkozz. Mert nem éri meg. Csak irigykednek miatta. Nekem is vannak amiatt hogy befurakodtam a Magconba és lesznek is mert Blakekkel alakul a kapcsolatom de nem törődök vele!-nyugtattam meg.
-Komolyan gondolod?-kérdezte.
-Igen! Gyere és tegyük helyre a kapcsolatotokat!-mondtam.
- De ha ezek után már nem is akar látni?-kérdezte félve
-Hidd el jobban akar mint hinnéd!-nevettem.
-Tényleg?
-Igen!-mondtam és elkezdtem húzni. Pár perc múlva kinyitottam az ajtót.
-Megjöttünk!-kiáltottam el magam.
-Megjöttünk?-hallom meg Hunter hangját. Mikor meglátta Emmát nem hitt a szemének. Egyböl odarohant és egy lágy csókkal részesítette. Na jo inkább megyek. Nehogy valami olyat lássak amit nem kellene....
-Blake!-kerestem. De asszem megtaláltam. Mert a kéz tulajdonosa a derkamon nem másé volt mint Blakké.
-Beszélnünk kéne?-mondtam.
-Szerintem meg nem kel!-mondta és egy nyakláncot akasztott a nyakamba. Lenéztem és ez volt rá írva
Blake Gray is my boyfriend
Jezusom!!!
-Blake! Jézusom! Ez azt jelenti?-ujjongtam
-Igen!-nevetett és megcsókolt. Jézusom annyira boldog vagyok!!!
-Örülsz?-kérdezte.
-Nagyon!-vigyorogtam.
-Amúgy te gondoltad volna hogy egyszer ilyen közel fogunk állni egymáshoz?-kérdeztem.
-Milyen közel?-suttogta az ajkaimra. Ahj nem tudok ellenálni. Lágy csókokkal hintette be az arcom. Most is felébredtek bennem azok a bizonyos pillangók.
-Khm...-krágog valaki