Alice

Titkok erdejében

-Nem.-mondta Angela. Mi? Mi az hogy csak én vagyok erre képes? Épp meg akartam szólalni amikor valaki be nyitott. Egy fiatal nő állt az ajtóban könnyes szemekkel. Fekete haja a vállára omlot és ugyanolyan fekete harci ruhát viselt mint én.
-Te!-mondta nem túl kedvesen.
-Én?-kérdeztem enyhén idiótának érezve magam.
-Te tetted ezt a gyerekeimel!-üvöltötte. Szóval Angela és Alex anyukája. Reagálni se volt időm mert Angela és Alex üvöltött a fejemben egyszere. Elengedtem a kezüket hogy az előttem álló nőre koncentrálhassak. Hát hiába lett csönd a fejemben nem tudtam mit mondani, mert a "Bocsi hogy majdnem megöltem a gyerekeidet, de nézd a jó oldalát csak kómában vannak!" nem tünt jó ötletnek.
-Én...-kezdtem de elakadtam.-Nem tudok mit mondani, csak annyit hogy sajnálom!
-És avval mit kezdjek? Én is sajnálom hogy nem voltam ott hogy távoltartsam tőled őket!- üvöltötte és hozzám vágta az első tárgyat ami a keze elé került. Sajna a könnyeitől nem jól célzott és Angela fejére esett volna de megállt a levegőben. Én voltam. Gyorsan érte nyultam mielőtt újra hatni kezdene rá a gravitáció. A nő oda rohant Angelához és sírva ölelgetni kezdte.
-Sajnálom!- mondtam és az ajtó felé indultam. A folyosón azt se tudtam merre megyek csak ki akartam szabadulni. Valahogy kijutottam az utcára. Már korom sötét volt csak az utca lámpák adtak magukból egy kis fényt, de kába fejemnek ez is kevés volt. Elindultam egyenesen, egy hatalmas piactérre jutottam. Hogy jussak haza?!
Pár perc gondolkodás után eszembe jutott a megoldás: GoogleMaps!
Elővettem a telóm és bepötyögtem a címet. Elindultam a helyes úton, de ez se mehet zökkenő mentesen! Valaki követett, nem akartam feltünést ezért nem néztem hátra. A főutca elég forgalmas volt hogy feltünés nélkül hátra nézzek. Egy fekete csukjás alak volt. Hogy miért mindig engem követnek az ilyen emberek? Keresnem kell egy zsufolt helyet ahol eltünhetek szem elöl. Körbe néztem, de nem táltan olyan helyet amire illene a leírás. Oké akkor egy olyan hely kell ahol nincs szemtanú. Ahogy jobbra néztem láttam egy kicsivel sötétebb utcát, elindultam felé. Egy ránézésre ugyanolyan utcába kerültem mint a miénk, csupa kertes ház. Egy játszótér volt valahol az utca közepénél szerencsémre nem volt ott egy lélek sem. Bementem a kis kapun és leültem egy padra. Pár perc után megérkezett a "jó barátom" is. Feláltam és felé fordultam miközben hátra nyúltam a pisztolyom után.
-Miért követsz?-kérdeztem.
-Tudod annyira buta vagy hogy egy ilyen helyre vezettél ahol ennyire védtelen vagy.-a tekintetét a földre szegezte miközben beszélt, de a hangja mély volt egy fiúhoz képest. Inkább férfi mint fiú.
-Válaszolj!
-Azért követtelek hogy megöljelek.-ekkor rám emelte tekintetét. Az arca sebhelyes volt, egy olyan nagy seb az arcán amelyik végig húzódott az állától egészen a homlokáig.
-Miért?-kérdeztem felkészülve elő rántani a hátam mögött lévő pisztolyt.
-Igazából több okom is van.-remek, ezt jó tudni- De a leglényegesebb az a bosszú és az erőd.
-Miért akarnál bosszút állni rajtam, mikor nem csináltam semmit? És mi közöd van az én erőmhöz?
-Ezt a te szüleid tették velem!- mutatott az arcára.-Na, meg hogy ha megöllek akkor elveszem az erődet!
Nem tudtam erre mit mondani.
Az én szüleim ilyet tettek volna?
De miért csinálták?
A kérdésekre nem válaszoltam mert nem tudtam mit.
Várjunk csak! Egyáltalán honnan tudja hogy van erőm?!
-Te is olyan vagy mint én?-kérdeztem, de tudtam nem nekem fog kedvezni a válasz.
-Nem...