Alice

Ez a nap is érdekesen kezdődik

-Az, hogy neked már van egy első képességed, meggátolja hogy a többi elő jöjjön. Ha viszont neked több képességed van most, akkkor az azt jelenti hogy több első képességed van. -mondta Alex.
-És az baj?-kérdeztem félve a választól.
-Ilyen az elmúlt 2000 évben nem volt még. Azt pontosan nem tudom hogy baj-e, de az egyszer biztos hogy szokatlan.
-Ez remek még a mutánsok közül is kilógok.- motyogtam az orrom alatt, úgy hogy a többiek ne hallják meg.
-Mutánsok? Most komolyan nem gén módosított emberek vagyunk.
-Akkor mik?
-Aleina. A nevünk Aleina.-mondta Alex. Tanultam egy kicsit latinul és le birtam fordítani ezt a szót. Jelentése pedig, különös. Mivel ki fáradtam-igaz, nem tudom hogy mert elájultam és aludtam- felálltam indulásra készen.
-Ez nekem sok információ volt mára. Jó éjt!-oda léptem Nagyihoz és adtam egy puszit neki, intettem a két testvérnek és elindultam. Mikor fel értem a szobámba egyből be bújtam az ágyamba a villanyal nem is törődve.

Mikor regg el felébredtem kipihent voltam. Fogtam magam elmentem zuhanyozni és felöltöztem. Egy fekete farmer fekete trikóval, a nyaklánc még mindig a nyakamban lógott. Le mentem a konyhába, lefőztem a kávét és letelepedtem az asztalhoz. A gondolataimban elveszve néztem előre a vak világba. Egy kedves hang ébresztett fel a bambulásból. A Nagyira számítottam, de nem ő volt habem Angela.
-Jó reggelt!-köszönt és leült velem szembe egy bögre kávéval.
-Jó reggelt!-mondtam egy kicsit megdöbbenve.-Nem mintha zavarna, mert nem zavar! De mit csinálsz itt ilyen korán?-kérdeztem és próbáltam a legudvariasabb formámat elő venni a reggeli időben.
-Nem mentem haza este, csak a ruháimért. Ha egy váratlan vendég be torpanna kellő szeretett fogadjuk.-mondta és az utolsó mondatba annyi fenyegetést és düht préselt, hogy elgondolkoztam egyáltalán lehetséges-e.
-Oké, erre most nem kérdezek rá.-mondtam-Melyik suliba jársz?-kérdeztem abban reménykedve hogy együtt mehetünk suliba.
-Osztály társak vagyunk, csak tegnap nem voltam suliban.
-Oh, akkor megyünk együtt?-kérdeztem.
-Persze, de nagy baj lenne ha jönne a bátyám is?-kérdezte, látszott a szemében hogy szereti a testvérét, amit én soha nem értehetek majd meg mert egyke vagyok. Nem akartam elszomorítani ezért bólintottam.
-Miért lenne baj? Legalább nem tévedek el.-mosolyogtam. Azt persze nem mondtam, hogy ha választanom kellene a tévedés és Alex között inkabb eltévednék.
Ebben a pillanatban lépett be Alex a konyhában álmos tekintete azt sugalta hogy most kelt fel szóval ő is itt aludt. Fekete farmert és pólót viselt, haja bele lógott a szemébe. Nagyon jól nézett ki, kár hogy egy segfej.
-'Reggelt!-köszönt és töltött magának kávét.-Miről beszélgettek? Csak nem rólam?-húzta öntelt mosolyra a száját.
-Ami azt illeti az iskoláról, de nem sokat tévedtél.-mondtam neki, látszott ez egy kicsit le lombozta, aztán rá jött hogy nem érdekli és leült a húga mellé.
-Én szerintem most fel megyek, mert a könyveimet el kell raknom.-mondtam Angelanak.
-Oké, menj csak.-mosolygott.
-Kb. 5 perc és indulhatunk.
Fel mentem a szobámba be dobáltam a könyveimet a táskába és már lent is voltam. Angela és Alex indulásra készen várták az előszobában, fel kaptam a cipőm és már indultunk is.
-Menjetek csak előre, mert én nagy valószínűséggel eltévednék.-mondtam mikor láttam azt akarják én menjek elől. Alex ment legelöl Angela és én meg mögötte. Csöndben telt az út, csak akkor szólaltam meg amikor jeleztem hogy be megyek a pékségbe. A reggeli órában azt hinné az ember hogy a boltok és a pékségek üresek, de nem, tele vannak diákokkal. Most is egy elég hosszú sor állt a pékség kicsi termetéhez képest, be álltam a sorba és vártam hogy sorra kerüljek. Mikor már csak egy ember volt előttem eldöntöttem hogy mit kérek, én következem az eladó egy idős néni volt aki kedvesen molygott rám.
-Mit adhatok?-kérdezte.
-Kettő kakaóscsigát kérek.-mondtam, mikor meg kaptam kifizettem és kimentem a pékségből.
-Mi tartott ennyi ideig?-kerdezte "kedvesen" Alex.
-Hosszú volt a sor, de azért ne legyél ennyire kedves!-mondtam neki arra célozva hogy egy bunkó. Láttam vissza akar szólni, de nem tette. Újra el indultunk és pár perc múlva már ott is voltunk a sulinál.
-Sziasztok!-köszönt el Alex tőlünk és be ment az épületbe, én itt maradtam Angelaval és beszélgettünk mikor meg hallotuk a jelző csengőt be mentünk az épületbe és fel siettünk a terembe. Én oda ültem ahova tegnap, Angela meg mellém. Hallottam ahogy össze súgnak a hátunk mögött olyanokat hogy "Láttad hogy vele jöttek suliba?" meg hogy "Ismeri őket". Ez a nap is érdekesen kezdődik.