Alice

Miért bámúlnak?!

Megböktem egy vállát előttem. Nem tudtam fiú vagy lány-e az illető. A tömegben azt se láttam hogy tanár vagy diák-e. A vál megfordult és egy jó képű magas kb. 185cm-es fiút hozzot magával, aprónak éreztem magam az én 170cm-el. A fiú kék pólót és farmert viselt, szőke haja a szemébe lógott.
-Nem tudod merre van a 10. terme?-kérdeztem köszönés nélkül.
A fiú elmosolyodott és kedvesen elmondta merre találom.
-Fel mész a lépcsőn ott kétszer balra fordulsz és egyenesen az első ajtó.
-Köszi-mosolyogtam.
-Nincs mit. Ha akarod el kisérhetlek oda.
-Nem szükséges innentől egyedül is menni fog.- próbáltam kedves lenni de szerintem nem nagyon ment.
-Nekem a mellette lévő teremhez kell mennem szóval mehetünk együtt.- most nem tudtam mit mondani, ezért rá mosolyogtam és elfogadtam az ajánlatot.
-Oké. Akkor menjünk.
El elindultunk a lépcsőn , magamban imádkoztam hogy ne legyen bent még a tanár. A fiú zökentett ki az "imámból".
-Most jöttél a suliba? Eddig még nem láttalak itt.
-Igen most jöttem. A nevem Alice Black , de mindenki csak Al-nek hív.
A fiú arcára döbbenet ült ki.
-A nevem Fekete Máté. Nem szokványos neved van . Eddig Angliában éltél?-kérdezte. El keztem nevetni, de nagyon, a többi késő biztos hülyének nézett.
-Mit nevetsz?-érdeklődött Máté.
-A neved Fekete ami angolul Black szóval ugyan az a vezeték nevünk. Amúgy Amerikában éltem eddig.
-Tényleg. Ebbe nem is gondoltam bele.-nevetett velem-Itt is vagyunk.
Észre se vettem hogy eddig mentünk. Az ajtóra néztem ami nyitva volt , a falra föl volt írva hogy "10.Osztály" ezt még a hülye se téveszti el. Nekem biztos ment volna. Egy csomó szem pár nézett a nyitott ajtón keresztül először rám aztán a mellettem lévő Mátéra. Aha. Gondolom valami népszerű gyerek lehet.Oda fordultam hozzá és elköszöntem tőle.
-Köszi az útba igazítást.
-Nincs mit. Remélem találkozunk még!- mosolygott és aztán rám kacsintott.
-Én is.
Be mentem és szétnéztem a teremben. A tanár sehol, még időben vagyok azért ez egy kicsit megnyugtatott. Le ültem hátul egy üres ablak melletti helyre, épp ekkor lépett be a tanárnő. A húszas évei végén a harmincas elején járhatott.
Meg állt a tanári aztal mellet és izgatottan neki kezdett a mondani valójának.
-Nos gyerekek amint hallottátok jött egy új osztály társatok, sajnos nem beszéli a nyelvet ezért csak angolul szóljatok hozzá...-Itt félbe szakítottam mert elég sok hamis infót mondott rólam ami egy kicsit idegesített.
-Az a helyzet hogy beszélek magyarul és ennek lehet hogy van köze ahoz hogy magyar állampolgár vagyok.
Mindenki rám nézett és megdöbbent. De jó! Már megint bámúlnak!