Alice

Ciklon

Be mentünk a terembe és leültünk, én oda ahol tegnap ültem Angela meg mellém. Úgy bámúltak minket mintha azt mondtam volna hogy "Képzeljétek ha le veszem a nyakláncom, akkor irányítani tudom az időjárást!". Engem nem zavart csak furcsáltam, hiszen tegnap -nagyjából- mindenki normálisan viselkedett. A gondolataimból a csengő zökentett ki.
-Jó napot gyerekek! Kérlek forduljatok a tábla felé és figyeljetek!-kezdte a tanárúr.
Mindenki engedelmeskedett és előre fordult. Én elő vettem a füzetem és firkálni kezdtem. Nem terveztem semmit és "modellt" se találtam az óra közepén ezért csak vonalakat húzogadtam. Annyira bele merültem a füzetembe hogy észre se vettem a tanárt amikor engem kerdezett. Mivel még azt se tudom milyen órán ülünk még tippelni se tudtam. Segítség későn Angela felé fordultam aki a füzetét élém tolva aláhúzott egy mondatot. Én felolvastam és ment tovább az óra. Ebből az egy mondatból egy dolgot tudtam meg.
Angol órán ülünk. Haladás!
Mikor egy év múlva -na jó nem, de értitek- ki csengettek fel pattantam és Angelat húzva magam után indultam ki a teremből. Szerencsétlenségemre a tanár megállított.
-Megköszönném ha legközelebb oda figyelne az órámon.-mondta nem túl kedvesen... Aztán észre vette a nyakláncom és fel vonta az egyik szemöldökét. Angela alig láthatóan bólintott. Lehetséges hogy ez a tanár is olyan mint mi?
Nem volt időm megkérdezni mert Angela karon ragadott és kivonszolt a teremből.
-Angela várj már! Ő is...-kezdtem de Angela félbe szakított.
-Igen-mondta, bár szerintem el ment volna suttogásnak is.-De erről nem beszélünk most.-hadarta. Végül az udvaron engedett el. Az udvar nem volt túl nagy, volt néhány pad kettő kosár pálnak és még kettő foci kapu. Az udvar tele volt emberekkel kisebb-nagyobb csoportokba oszolva. Én meg maradtam volna magamnak de, Angela karon ragadott és egy nagyobb társasághoz vezetett. A csoport kb. 20-25 emberből állt amiből 5-en voltak lányok. Észre vettem hogy tőlem pár lépésre Alex állt. Mivel senki se vette észre hogy csatlakoztunk hozzájuk ezért nem is lepődtem meg amikor félbe szakították a beszélgetésünk Angelaval.
-Ki hívta Ciklont is?-kérdezte az egyik fiú. Ugyan úgy mint mindenki a társaságból fekete pólót és nadrágot viselt.
-Minek neveztél?-kérdeztem hitetlenkedve mint sem haragosan. Az lehetetlen hogy Angelanak eljárt volna a szája, Alexben viszont nem bízom.
-Ciklon. Miért nem tetszik?-kérdezte ártatlan arcal.
-Miért nevezel Ciklonak?-kérdeztem és legbelül reménykedtem hogy nem a tegnapi miatt.
-Azért mert teljesen rád illik a múltkori után Ciklon ként könyveltelek el.
-Milyen múltkori?
-Hát nem emlékszel a pékségnél megemlítettem hogy jól nézel ki.-mondta. Annyira megnyugodtam a válasza hallatán hogy képes lettem volna Angela nyakába ugrani.
-Most már emlékszem még a reakciómra is.-mondtam és vissza fordultam Angelahoz.
Újra elkezdtem vele beszélgetni csakhogy a fejemhez kaptam mintha elfelejtettem volna valamit.
-Jaj! Mielőtt elfelejtem most szólok! Ha még egyszer így hívsz nem álok jót magamért. Meg beszéltük?-vontam fel az egyik szemöldököm és pont ebben a pillanatban csengettek be. Vissza mentünk a terembe Angelaval és vártuk a tanárt. A nap további része nem volt említésre méltó.
Amikor haza értem le dobtam a táskám az ajtónál és bementem a nappaliba. Arra számítottam hogy egyedül leszek de, most is tévedtem. Alex ült velem szemben.
-Téged meg ki engedett be?-kérdeztem kicsit se barátságosan.
-Senki. Magamtól jöttem be.-válaszolta annyira kedvesen mint ahogyan én kérdeztem.
-És minek jöttél ide?
-Mert kezdődik a képzésed.
-A mim?-zavarodtam össze egy pillanat alatt.
-A képzésed. Megtanulsz az erőddel bánni és harcolni.
-Harcolni azt tudok. De ki lenne a tanárom?-vontam fel a szemöldököm.
-Nem,nem tudsz.-mondta-Angela és még páran.
-És te?
-Igen, én is köztük leszek.-mondta.
-Remek tőle sosem szabadulok meg.-motyogtam az orrom alatt.
-Tessék ezt vedd fel.-dobott hozzám egy táskát.-Igyekezz már várnak ránk.
Felmentem a szobámba és neki álltam öltözni. Mind fekete ruha volt aminek a naggya bőr, ezért nagyon meglepett hogy milyen kényelmes.
Le mentem az előszobába ahol Alex már várt rám. Felvettem az edző cipőm és megálltam mellete.
-Nem indulunk?-kérdeztem miután már vagy fél perce ott álltunk.
-Fogd össze a hajad.-mondta unottan. Engedelmesen össze kötöttem a hajam és már indultunk is. Kb. 15 perce gyalogoltunk és végül egy erdő kellős közepén álltunk meg.
Pár perc telt el mire zörgést hallottam és emberek léptek ki a fák mögül. Voltak velem egy idősek is de, túl nyomó részt felnőttekből állt a "kiképző osztagom".
-Ők itt mind olyanok mint te.-súgta Alex. Mikor megálltak előttem egy sorba akkor vettem csak észre hogy kb. 20-an lehetnek összesen.
-Jó napot.-lépett ki a sorból egy nő-A nevem Katy. Én fogom vezetni a kiképzésed. A tudomásom szerint igen szokatlan erő birtokában vagy. Mivel nem hihetünk a szóbeszédeknek lennél szíves bemutatni?-kérdezte de, inkább hangzott utasításnak.
Levettem a nyakláncot és Alex kezébe nyomtam. Félve tekintettem a "közönségemre".
-Nem igazán tudom irányítani az erőm.-kétejek gyűltek bennem. Biztos menni fog ez nekem? Ahogy erre gondoltam már gyűltek is az eső felhők.
A válasz: IGEN! Nem hagyom hogy az erőm irányítson.
Eltűntek az eső felhők a helyét nagy szél kavalkád vette át. Mikor már úgy éreztem eleget láttak abba hagytam. Alex vissza adta a nyakláncot és elismerően bólintott. Katy semmit mondó arccal nézett rám.
-Kezdhetitek!-mondta a csapatnak de, végig engem nézett. Mire vállalkoztam?