Alice

Hazugság hazugság hátán

Azóta hogy itt vagyok Magyarországon 3 nap telt el ,azaz ma kezdődik a suli. Mondanom se kell mennyire örülök neki... Tegnap a nagyi ragaszkodott hogy el menjünk új füzeteket és tollakat venni ezért egy napot a papírboltokban és a nagyobb üzletekben töltöttük. A nagyi szakította félbe a gondolat menetemet , miközben le ült velem szembe a konyha asztalhoz . Én a kávé fölé hajolva vártam mikor teszi fel a Nagy kérdést amit már a bevásárlás óta megakart kérdezni.
-Bogaram el vihetlek a suliba?- és megtette. Szinte hallottam mekkora kő esik le a szívéről amikor mosolyogva bolintottam.
-Persze , Nagyi! Csak majd megállunk a pékségnél?-kérdeztem.
-Persze.
Miután ezt megbeszéltük indultunk is.A pékségnél a fiúk eléggé megbámultak az öltözékem miatt, ezt Nagyi is észre vette,de nem mondott semmit. Mivel jó idő van csak egy rövid fekete farmer nadrág meg egy fekete trikó volt rajtam. Végül csak szóvá tette.
-Nem öltöztél egy kicsit röviden?
-Nem.- ezt gyorsan elintéztem.
Végül megérkeztünk. Be kanyarodtunk és megálltunk a suli mellet az egyik parkolóban. Nem volt kedvem ki szállni , de azt se akartam hogy Nagyi agódjon ezért csak nyomtam egy puszit a homlokára és siettem a suliba. Mintha lenne kedvem egésznap idegenek közt ülni.
Az épület előtt rengetegen voltak. Na jó. Nem rengetegen de sokan , többen mint amire számítottam egy ilyen kis (vagyis New York-hoz képest)kis városban. Nem volt kedvem itt áldogálni egyedül és a rám tapadó tekinteteket sem akartam tűrni, ezért elindultam a kapu felé. Milyen szép álom egy olyan első nap ahol nem megyek neki senkinek. Igen, ahogy mondom álom. Ki kerültem egy ember kupacot, de nem vettem észre egy lányt és neki mentem. A füzet amit a kezébe tartott egy pillanat alatt ott termet a földön. Le hajoltam érte és felé nyújtottam.
-Sajnálom!Nem vettelek észre!-Mondtam,vagy inkább motyogtam. Úgy hangzott mintha angolul mondtam volna valamit. A lány nem tudom értette-e hogy mit mondok,de mosolyogva elvette a füzetet.
-Semmi baj.
Meg lepett a reakció, de amíg nem kezd üvöltözni addig nekem nyolc.
El lépten tőle és be mentem a suliba, megkérdeztem a portástól merre van az igazgatói és már ott is voltam. Határozottan be kopogtam és miután hallottam hogy valaki azt mondta hogy "Szabad!" benyitottam.
-Jó napot! Ha nem tévedek te vagy Alíz!- mondja egy pocakos ősz hajú bajszos öreg ember.
-Jó reggelt, és inkább Alcie!- javítottam ki.
-Ó , hát persze! Az első szünettől lesz egy kisérőd aki majd segít neked eligazodni. Tudod hol van az osztályod terme?
-Persze- De kár hogy hazudtam.
-Tökéletes akkor mindent tudsz. Akartam még valamit? Nem. Nem hiszem . A viszont látásra!
-Viszlát!- Hű! Ez gyors volt!
És már be is csengettek,és még meg kellene kersnem a termet.
Ez nagyszerű!