Alice

Megbánás

Angelat és Alexet elszálították hord ágyakon egy épületbe ami állítólag a mi központunk. Én is mehettem velük a központba mivel senki se mert nemet mondani. Ez kellemetlenségel töltött volna el ha, nem azon kattogtam volna hogy lehet megöltem a barátaimat. Mert bármennyire utálom Alexet azért még is csak a barátom.
Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben mikozben fel alá járkáltam egy folyosón. A folyosó egy kórházéról volt mintázva. Minden fehér volt és steril, a levegőből áradt a fertőtlenítő szag. A folyosó jobb oldalán székek voltak a balon meg a termek. A padló fehér járó lappal volt lerakva. A hosszú folyosón kb lehetett vagy 2000 ezer, de lehet hogy több. Miután mindent alaposan végignéztem vissza tértem eredeti gondolataimhoz.
Csak fel alá járkáltam és gyötörtem magam. Hogy tehettem ezt?
A gondolkodásból és gyötrődésből egy ajtó nyitódása zökentett ki. Egy fehér köpenyes ősz szemüveges férfi lépett ki mappával a kezében. Amikor meglátott össze ráncolta a homlokát de nem szólalt meg. Én szinte fell löktem olyan gyorsan futottam oda hozzá hogy barátaim állapotáról kérdezzem.
-Nos. Enyhe agyrázkódást észleltem mind kettejüknél. Viszont ami érdekes az árram rázás vagy hogy mondjam, amivel földre terítette nem csak árram volt hanem egy olyan erő ami lebénította őket. Eddig tartottak a vizsgálatok, még nincs senni konkrét eredmény mi tartja őket "kómában". Ezért magát is meg kell majd vizsgálnunk.-mondta semleges hangon. Szinte fel se fogtam mit mondott a megkönnyebbüléstől hogy nem öltem meg a barátaimat. Elsem hiszem.
-Be mehetek hozzájuk?-kérdeztem reménykedve.
-Hiába mondanám azt hogy nem akkor is be menne.- ezzel elment. Mondjuk van benne igazság. Az ajtóhoz mentem és megfogtam a kilincset, de nem nyomtam le. Azért mert féltem. Nem attól higy felébrednek és lekiabálnak vagy esetleg a bonc asztalra tesznek. Hanem ha meglátom őket ott eszméletlenül akkor ez az egészvalóságá válik.
Neki döltöttem a fejem a hideg fém ajtónak jól esett a fejemnek a hűvős és pár perc után elég erőt adott hogy benyisak. Ami fogadott az szörnyűbb volt mint amire számítottam. Két egymás mellett álló ágyon feküdtek és fejenként 2 gép volt rájuk csatlakoztatva. A szoba teljesen olyan volt mint egy korházi szoba fehér és steril. A két ágy mellet és között volt egy-egy szék. Elfoglaltam azt amelyik közöttük állt. Csendben ültem mert féltem hogy mindent hallanak és emlékezni fognak rá.
-Nagyon sajnálom.- suttogtam magam elé.- El se hiszitek mennyire sajnálom.-mondtam elcsukló hangon.- Ezek szerint igaz amit mindenki gondolt rólam. Egy kiszámíthatatlan hülye liba vagyok.-itt megfogtam a kezüket.- Angela, Alex! Ha sohasem fogtok ez után szóbálni velem csak annyit had mondjak el hogy nem akartam senkit se bántani és pláne titeket nem.
-Ja. És Peter az magától zöld és lila foltos.-mondta Alex.
-Jól van neki talán, de muszály mindenbe belekötnöd?- kérdeztem. Először fel se fogtam hogy mi történt. Ez most mi volt?
Felpattantam és megnéztem hogy ébren vannak-e de ugyan úgy feküdtek annyi különbségel hogy a tenyerük fölfelé állt. Lehetséges hogy...
Vissza ültem és megfogtam megint a kezüket.
-Alex egy idióta vagy!-mondtam gondolkodás nélkül.
-Így igaz!-mondta Angela.- Meg bunkó is!
-Ez hogy lehetséges?-kérdeztem.
-Inkább az hogy lehetséges hogy irányítod az elemeket meg hogy ide juttattál minket.-mondta Alex. Jogos.
-Angela ez meg történt már mással is?-kérdeztem, rettegtem a választól.
-Nem.