Alice

Kérdezz-felelek

A tanárnő döbbenten nézett rám mintha azt mondtam volna hogy csak káromkodni tudok magyarul.

Pár másodperc után el jutott az agyához mit mondtam és magára eröltett egy mosolyt.

-Nos, akkor mutatkozz be nekünk! -intett maga mellé. Én a helyett, hogy oda mentem volna ugyanúgy ültem tovább a helyemen. Nem készültem egy nagy bemutatkozással és ez látszott is rajtam. Úgy fordultam a székemmel hogy mimdenkit lássak és bele vágtam.

-A nevem Alice Black. Amerikában éltem eddig, ahogy már az előbb említettem beszélek Magyarul és még Olaszul is , Angolul meg alapból tudok.- ennyilett volna a bemutatkozásom. Igen, de ott van a 'volna' szócska. Kedves új osztálytársaim nem akarták nekem meg könnyíteni az első napot. A szokásos bámulással kezdtek kérdezgetni. Azért jó is volt a rosszban mert nem intim kérdéseket tettek fel. Csak olyanokat hogy "Melyik a kedvenc helyed itt?" és hogy "Melyik a jobb Amerika vagy Magyarország?". Kivéve egyetlen fiút , ő nem bírta ki hogy ne tegye fel azt a kérdést amit kerültem.

-Miért jöttél vissza ?

Pár perc és ki csengetnek, de nem lehetek addig csöndben. Meg köszörültem a torkom és magamra eröltettem egy mosolyt.

-Nem szeretnék erre válaszolni.- mondtam diplomatikusan. Azt hittem evvel le is zártam a kérdez-felelek játékot,de az a fiú nem hagyta ennyiben.

-Miért nem? Mit titkolsz?- kérdezte gyanakvón és meg az egyik szemöldökét is fel húzta a hatás kedvéért.

-Nem titkolok semmit.

-Akkor miért nem válaszolsz?- és ebben a pillanatban csengettek ki az óráról. Megsem szólalatam csak fel álltam és ki mentem. Nem rohantam és még csak nem is próbáltam gyorsabban az ajtóhoz érni. A többiek mintha meg fagytak volna, nem tudták mit akarok most csinálni. Igazából nem szeretek menekülni , de most azt láttam a legbölcsebbnek ha ki megyek.

Ki léptem a teremből és körbe néztem a folyosón. Most már ez az én világom. A nap további része gyorsan telt. A tanárnő le diktált egy csomó "fontos" infót meg az órarendet. Amikor ki mentem a kapun eszembe jutott, hogy a nagyi nem jön értem mert azt mondtam haza tudok menni. Hát... Ezt kár volt. Már majdnem elindultam amikor egy ismerős arcot láttam meg az út szélén, hivatalos egyen ruhában volt és éppen meg birságolt valakit mert a motorjával rossz helyen parkolt. El indultam feléjük már csak egy lépésnyire voltam tőlük amikor meg láttam kit büntetnek meg. Marci volt az. Most már nem fordulhattam vissza ezért oda léptem melléjük. Marci rám mosolygott és kacsintott.

-Te követsz engem?-kérdezte. Rá mosolyogtam és kedvesen kinevettem.

-Nem követlek.

-Hát vagy ezért jöttél ide vagy a fakabát miatt.-intett a rendőr felé.-Nos? Helyesen tippeltem?

-Nem igazán.-egy kicsit megdöbbent és már nyitotta a száját de el fordultam a rendőr felé.

- Fel ismersz még?-kérdeztem mosolyogva a kereszt apámtól.

-Hogy feltételezel olyat hogy el felejtelek?-kérdezett vissza. Fel nevettem és szorosan megöleltem.

-Már nagyon hiányoztál.-mondtam de még mindig nem engedtem el. Végül úgy egy perc után el váltunk hogy beszélni tudjunk.

-Miért nem szoltatok hogy itthon vagytok? Apádék merre vannak? És hogyhoyg itt kezdted az évet?-zúdította rám a kérdéseit. Könny gyűlt a szemembe. Nem itt akartam meg mondani a keresztapámnak hogy a bátya meghalt.

-Át tudtok jönni este kereszt anyával?-kérdeztem. Gondolom megérezte hogy valami nincs rendjén ezért csak bólintott.

-Akkor most meg vagyok büntetve vagy nem?-kérdezte Marci a hátam mögül. Árpi át nézett a vállam felett és csak egyett kérdezett.

-Fakabát?

Most nagy szarban van Marci.