Alice

A harag belülről fakad

A harcal kezdtünk ami nem volt annyira nehéz, elvégre azt már egyszer tanultam. De az erőmmel kapcsolatos kiképzés csak ezután lesz. Most épp pihenőt tartunk mert fizikailag teljesen kimerültem, az erőm meg majd mentálisan merít majd ki. Eddig török ülésben ültem, de most valami miatt felpattantam a fűböl.
-Hé! Alex!-kiáltottam a tőlem pár méterre lévő Alexnek.
-Mond!-jött közelebb.
-Aszem' megfeledkeznünk valamiről... Nem azt mondtátok hogy nekem több képességem is van?- kérdeztem. Mert még mindig nem voltam vele tisztába hogy ez az izé hogy is működik.
-Azt a...-nem fejezte be a mondatot. Gondolom jobbnak látta ha csöndbe marad. Oda ment egy csapat emberhez -akik már egyszer bemutatkoztak csak el felejtettem a nevüket, de ha minden igaz van köztük egy Bill. Utána mentem és tőle egy lépésre megálltam, most vettem csak észre hogy köztük van Katy is.
-Katy beszélhetnénk egy pillanatra?-kérdezte meglepően kedvesen. Katy nem válaszolt neki, de azért félre állt.
-Van valami amiről megfeledkeztünk. Alicenek van még egy képessége. A Lélek, de ezt még annyira se bírja használni mint a másikat.- kösz Alex. Katy ide hívott egy embert az előző társaságból és valami beosztásról kérdezt. A férfi (vagy inkább fiatal felnőtt) átnézte a papírt amit a kezében tartott és csak annyit mondott hogy:
-Peter-evvel távozott is. Nekem ez a név nem mondott semmit, de láthatólag Katy-nek viszont annál többet.
-Mivel erről nem tudtam ezért nem hívtam ide Lélek használót. Szerencsétekre viszont Peter pont itt van.- mondta- Ez csak annyi változást jelent hogy ez a következő feladat.
Evvel ott is hagyott bennünket. Vége lett a szünetnek is igy vissza mentem a helyemre (alias tisztás közepe) és vártam. Nem kellett túl sokat állnom ott egyedül mert a tömegből kilépett egy fiú nem sokkal lehet idősebb nálam. Fekete ruhát viselt (huu de meglepő) ami kiemelte vörös haját. Mikor oda ért hozzám elmosolyodott.
-Nincs kedved levenni a nyakláncot?-kérdezte gúnyosan. Egy szó nélkül levettem és a nadrág zsebembe raktam.
-Az erőt látnod kell a szemedel és érezned a lelkedel. Csukd be a szemed és érezd.-engedelmeskedtem de nem éreztem semmit.-Koncentrálj az érzésre ami az erővel jár.
-Nem érzek semmit.-mondtam de még mindig nem nyitottam ki a szemem. Próbáltam koncentrálni, de még a közelébe se jártam. Végül Peter is megelégelte a várakozást ezért megfogta a kezem. Mintha az áram csapott volna belém. Képek villantak a fejemben ismerős emberekről és helyekről.
Végül megállt egy képnél egy lány ült nekem háttal egy kávézóban. Mikor felállt és megláttam volna az arcát váltott a kép. Ugyan az a lány ült a parkba és olvasott, most a könyv takarta el az arcát. Megint váltott most egy bevásárló központban volt a lány és egy boltból jött ki megint váltani akart amikor megláthattam volna ki az,de nem engedtem mindent bele adtam abba hogy itt maradjak és sikerült. A lány ide fordult és láttam az arcát, ez... én vagyok. Egyből gondolkodni keztem, ezek Peter emlékei. Miért követett engem? De ha követett akkor Katy-nek is tudni kellett volna a létezésemről. Ezt hogy tehette?! Megcsapott a düh, haragudtam mindenkire mert hazudtak. Hirtelen elváltam Petertől amin egy kicsit meglepődött. Szinte égtem a vágytól hogy csináljak valamit Peter-el. A többiek gondolom érzékelték hogy baj van mert készenléti pozícióba álltak és várták hogy Peter adjon valami jelet.
-Hogy képzelted?- nem akartam üvöltenim, de valahogy mégis csak üvöltöttem.
-Nyugodj le szépen! Mindent elmondok később amikor lenyugodtál.-emelte fel lassan a kezét hogy rá tegye a vállamra, de én ellöktem magamtól.
-Várjatok!- Mondta a többieknek akik meg indultak felém. Fel tápázkodott a földröl és mintha most jött volna rá mekkora bajban van. Én megindultam felé és ütöttem. Volt olyan ütés amit hárított, de szinte mindig eltaláltam. Mikor újból ütni készültem valaki lefogta a kezem, de mintha a testemből áram áradt volna és megrázta. Elkapta a kezét, megfordultam hogy megnézzem ki volt az. Alex állt mögöttem és mellette Angela. Vissza fordultam Peterhez de már nem volt ott helyette egy csapat ember állt körülöttem, az emberek mögött állt Peter belenéztem a szemébe amiből mindenki számára világos lehetett hogy még mindig ő a célpontom.
-Alice ez nem valódi harag. Ez csak a te érzéseidnek a felerősített változata. Elszívtad az én érzéseimet amitől a tieid fel erősödtek.-magyarázta de hallottam a hangján a félelmet. -Vedd fel a nyakláncot és elmúlik!- elő húztam a nyakláncot a zsebemből, fej magaságba emeltem és rá néztem még mindig dühöngtem belül és a fejemet elborította a vörös köd. Innentől pedig minden másodperc alatt történt. Eldobtam a nyakláncot és futásnak eredtem Peter felé. Hátulról megpróbáltak lefogni,de akkora áram ütést kaptak hogy a földre estek egy másodpercik se tartott hogy hátra néztem ki volt az... Angela és Alex feküdt ott mozdulatlanul, egyből lenyugodtam. De a többiek ezt nem vették észre és támadtak időben észbe kaptam és a levegővel vissza tartottam őket. Egy nagy erejű lökéssel földre küldtem mindenkit, igyekeztem nem kárt tenni bennük. Oda rohantam a földön fekvő testvér párhoz és letérdeltem melléjük. Szerencsére lélegeztek, de lehet hogy nagyobb bajuk is van.
A valóság fájdalmasan csapódott belém. Ezt én tettem. A sírás kerülgetett hogy voltam erre képes?
-Mit tettem?-kérdeztem magamtól és hagytam lefolyni az első könnycseppet.