Saranghae Jagiya

6. fejezet

Kimondatlan szavak

Hoseok pov

A családomnál töltött idő nagyon jó volt, viszont alig pihentem valamit, a szüleim dolgoztak, a nővéremnél pedig beindult a szülés és míg kórházban volt sokat kellett vigyáznom a másik gyerekére. Ennek ellenére nagyon jó volt otthon lenni egy kicsit, de este nem szerettem egyedül lenni a szobámban, Jimin fájdalmas arckifejezése mindig befurakodott a gondolataimba. Aggódtam érte és hiába nem mondtam neki, nagyon hiányzott, viszont elfelejtettem felhívni, általában az éjszaka közepén jutott eszembe, hogy megígértem neki és nem akartam olyan későn zavarni. Belépek a dorm ajtaján, ami szokatlanul csendes. Látszik vagyis inkább hallatszik, hogy Jungkook és Taehyung még nincs itt. A konyhából csörömpölést hallok, így arra megyek. A mi kis konyhatündérünk, Jin már visszért és épp gyümölcsöket vágott össze.

- Hát te, mit csinálsz? - lépek közelebb hozzá, hogy szemügyre vegyem az épp készülő ételt.

- Gyümölcstortát. A vacsora pedig sült hús rizzsel és salátával. - mosolyog, beleszórva a gyümölcsöket a tálba.

- Milyen jeles alkalomból készíted ezt? - kérdezem homlok ráncolva, nem szokott vacsorára édességet csinálni. Biztos lemaradtam valamiről.

- Jimin eléggé maga alatt van, ezért gondoltam készítek neki valami édességet. - Tudtam, hogy történt valami. A reptéren is annyira furán viselkedett.

- Mi baja van? - látom rajta, hogy kiszedte belőle, Jin mindig mindenre rájön, ezért csoda hogy még nem tud a kapcsolatunkról.

- Ööö...Semmi, csak azt mondta fáj a feje. - feleli az ujjairól nyalogatva a gyümölcsök levét. Nem néz a szemembe, csak kikerül és megmossa a kezét. Na persze, azt várja, hogy elhiggyem? Ahhoz túlságosan furcsán viselkedik, nem is néz a szemembe! Különben is, azért mert fáj a feje valakinek Jin nem készítene vacsorára édességet!

- Remélem nem lesz beteg. - mentem bele a játékba. Azért remélem nem tudja, hogy járunk, mert akkor kinyírom Jimint. Meg sem beszélte velem, hogy elmondja neki! - A többiek is visszaértek már?

- Á, igen, Yoongi mondta, hogy majd menj le a stúdióba van pár ötletük Namjoonnal. Kook és Tae pedig boltba mentek.

- Oké, kösz. - fordulok meg és már megyek is a stúdióba. Sokáig dolgozunk, így mire vissza érünk a dormba Jimin már alszik. Nem is tudtam vele beszélni.

Másnap egy forgatásra megyünk, ahol egész nap nem szólt hozzám sőt még csak rám sem nézett. Nem tudom mi baja van, de már nagyon kezd idegesíteni. Még ő van kiakadva rám? Hiszen valamit biztosan kikotyogott Jinnek, amit nem kellett volna, mert azóta mindketten furcsán viselkednek. Épp interjút adunk, ma először szól hozzám és azt is csak kamera előtt. Most komolyan? Hirtelen átölel, de mivel forgatunk és mérges is vagyok rá eltolom magamtól. Nem igazán reagál semmit. Később viszont látom, ahogy Jungkookot ölelgeti és nevetgélnek. Legszívesebben odamennék hozzájuk és elrángatnám őt Jungkook közeléből. Mit képzel? Az előbb még engem ölelgetett így, de most úgy döntött ő is megteszi? Jól van, ha így akarja, én sem szólok hozzá. A helyzet este sem jobb, már tényleg elegem van ebből. Csuklójánál fogva megragadom és behúzom a szobánkba becsapva magam mögött az ajtót.

- Mi bajod van? Mióta vissza jöttünk nem szólsz hozzám – kezdek bele ingerülten a számonkérésbe. Rám néz, de semmit nem tudok kiolvasni a tekintetéből.

- Szerinted mi bajom? - Most komolyan kérdezi?

- Honnan tudjam? Pont ezt kérdezem én is. - leül az ágyára és a földet bámulja.