Saranghae Jagiya

5. fejezet

"Őszinte"  beszélgetés

Hoseok pov

Reggel korán ébredek, kimegyek a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet.  Ahogy áthaladok a nappalin halk szuszogásra leszek figyelmes. Közelebb lopózom és majdnem hangosan felnevetek, de kezemet gyorsan a szám elé kapom. Jungkook tátott szájjal alszik a kanapé karfájára dőlve. Taehyung pedig a vállára hajtva fejét, Kookot átölelve alszik, telefonnal  a kezében, egyik fülében pedig fülhallgató lóg. Izgalmas film lehetett, ha így kidőltek tőle. Mosolyogva rájuk terítek egy takarót, bár felesleges, hiszen úgyis mindjárt felkelnek. Ha Jin meglátja őket biztosan hegyi beszédet fog tartani. Ezután folytatom utam a konyhába, főzök egy kávét és almával a számban megyek vissza a szobába.

♪♪♪

Most, hogy végre tényleg szünetünk van mindenki elindul a családjához látogatóba. Jimin gépe majdnem ugyanakkor indul, mint az enyém, ezért együtt megyünk ki a reptérre.

- Kérjük, kedves utasainkat kezdjék meg a beszállást a Gwanju-ba tartó járatra! - figyelmeztet a hangosbemondó.

- Akkor én megyek is, vigyázz magadra, majd hívlak. - fordulok felé. Gondolkozom, hogy megöleljem e, de vannak jelen rajongóink is. Nem akarom, hogy elkezdjenek pletykálni, ezért csak bénán intek neki.

- Te is vigyázz magadra. Hiányozni fogsz – feleli. Kínos csend telepszik közénk. Biztosan azt szeretné, ha én is mondanám neki, de nyilvános helyen vagyunk nem tehetem. Rámosolygok, ő pedig elindul a saját gépe felé. Nézem egy darabig, ahogy távolodik, de mielőtt befordulna a sarkon még visszafordul és rám néz. Olyan bánatos a tekintete. Kicsit megrázza a fejét majd rám mosolyog, látom rajta, hogy nem őszinte a mosolya. Befordul a sarkon és eltűnik a szemem elől. Nagyszerű, most ki van rám akadva! Mikor a hangosbemondó újból megszólal, gyors léptekkel felszállok a gépemre.

Jimin pov

Mikor bemondják, hogy pár perc múlva indul a gép Hoseok felém fordul. Egy pillanatra azt hittem,meg fog ölelni, de csak ügyetlenül intett felém és elköszönt.

- Akkor én megyek is, vigyázz magadra, majd hívlak.

-Te is vigyázz magadra. Hiányozni fogsz – felelem egyenesen a szemébe nézve, hátha ő is mondja nekem, de még ezt az aprócska kis szót is képtelen a szemembe mondani. Végül elindulok az ellenkező irányba, mielőtt befordulnék a sarkon visszanézek rá.Egy mosolyt erőltetek az arcomra és tovább megyek. Egy teljes hét szünetet kaptunk, amikor hazaértem mindenki annyira örült, hogy alig hagytak levegőhöz jutni, főleg a kisöcsém, akit egyébként imádok. Viszont bármennyire elfoglalt voltam Hoseok mindig eszembe jutott, de úgy tűnik ő egyszer sem gondolt rám. Már egy éve együtt vagyunk és még mindig ugyanúgy szeretem, de már kezd elegem lenni belőle, hogy sosem viszonozza a szavaim. Persze tudom, hogy szeret,vagyis azt hiszem szeret. Az egy hét már letelt, de ő nem hívott,sőt még egy rohadt sms-t sem küldött. Hihetetlen.

***

Délután5-kor érek vissza a dorm-ba, beráncigálom a bőröndömet a szobámba és bevágom magam mögött az ajtót. Hogy legyen mivel elfoglalnom magam kiöntöm a tartalmát az ágyamra és mindent a helyére teszek. Talán fél óra telt el, ágyamon ülve a ruháimat hajtogatom, mikor kopognak az ajtómon. Jin  hyung lesz az, csoda hogy eddig békén hagyott, biztosan észrevette hogy mérges vagyok.

-Bejöhetsz – mondom kicsit hangosabban, mint kellene. Lassan nyílik az ajtó és Jin hyung dugja be a fejét. Tudtam, hogy ő az mert a többiek sosem kopognának.