Saranghae Jagiya

12. fejezet

Új kezdet

Jimin pov

- Jimini engedj be! - kérlel Hoseok az ajtó másik feléről. Még mit nem azok után milyen bunkó volt! Ráadásul a pofon miatt többet a szemébe sem tudnék nézni.

- Hyung csak hagyj békén kérlek és ne hívj Jimininek! - bármennyire is próbálkozom határozottnak hangzani megremeg a hangom. Ma semmi sem akar sikerülni. Egyáltalán mit keres itt Hoseok, hát sehol sincs nyugtom, még itthon sem?

- Figyelj, ez a vita már túlnőtt kettőnkön, szánalmasan viselkedünk és a többieket is csak megbántjuk. - lassan kifújom a levegőt, hogy lenyugodjak és ne kezdjek azonnal üvöltözni vele. Hogy mit mondott? Direkt ilyen bunkó már megint vagy egyszerűen csak komolyan ennyire hülye?

- Szóval azért jöttél egészen idáig, hogy szánalmasnak nevezz? - sikerült megállnom, hogy kiabáljak. Hoseok egy darabig nem is válaszol, még a légy zümmögését is hallom, persze csak képletesen.

- Istenem, én nem így értettem. - tompa koppanást hallok a másik oldalról. - Én azt szeretném ha végre kibékülnénk, tényleg megbántjuk a srácokat, Jin hyung még sírt is, mikor csak úgy leléptél. - döbbenten hallgatom végig. Jin hyung sírt miattam? Ez a helyzet egyre rosszabb lesz, már így is elég nagy bűntudatom van Hoseok és Namjoon hyung miatt. Ezek után nem mehetek vissza! - Kérlek, engedj be és beszéljük meg!

- Nagyon mérgesek rám? - kérdezem halkan abban sem vagyok biztos, hogy Hoseok meghallotta.

- Csak azért mérgesek, mert még mindig nem békültünk ki, de most megtehetjük és biztos vagyok benne, hogy ők is meg fognak bocsátani. - letörlök egy kósza könnycseppet az arcomról és próbálok egyenletesen lélegezni.

- Jimin, engedj be kérlek!

- Jó, de ígérd meg, hogy nem nézel rám! - már biztosan pirosak a szemeim és puffadt az arcom. Most veszem csak észre, hogy még ruha sincs rajtam csak egy törölköző. A szekrényemhez sietek és előveszem az első pólót és nadrágot ami a kezem ügyébe kerül.

- Megígérem, csak nyisd már ki az ajtót. - türelmetlenkedik.

Végig nézek magamon. Az egész öltözékem fekete, ez nem lesz jó, olyan mintha gyászolnék. Elszörnyedve kutatok a szekrényemben valami elfogadhatóbb cucc után.

- Jimin?

- Mindjárt, egy perc! - kiáltok fel egyre idegesebben. Miért nincs semmi normális felsőm? Mind olyan gyerekes vagy régi és ronda. Tényleg minden normális cuccom a dormban van. Feltépem a másik szekrényem ajtaját és találok egy viszonylag elfogadható inget. Beletúrok a hajamba, hogy ne álljon össze-vissza és meggondolatlanul kinyitom az ajtót. Mivel Hoseok eddig annak támaszkodott kibillen az egyensúlyából és egyenesen rám esik.

Hoseok pov

Kikészít ez a várakozás, főleg azért mert fogalmam sincs mit csinál odabent, lehet épp most élezi a kését, amivel kinyírhat. Felsóhajtok és fejemet nekidöntöm az ajtónak, majd inkább a fülemmel tapadok rá hátha hallok valamit. Nem szólhatok neki megint, hogy engedjen be, mert az előbbiért is majdnem leharapta a fejem. Ááh, komolyan ha nem nyitja ki egy percen belül megőrülök! Az is lehet, hogy betöröm az ajtót, persze ez egy kicsit túlzás lenne és csak még jobban felhúzná magát. Csakúgy vánszorognak a percek aztán olyan hamar nyitja ki, hogy beesem a szobába egyenesen Jiminre, aki erre ijedten felsikít.