Saranghae Jagiya

7. fejezet

Miért nem szeret?

Jimin pov

Miért nem tudja kimondani, hogy szeret? Én mindig mondom neki van, hogy naponta többször is. De, a forgatáson is csak ellökött magától, ezért persze Kookot kezdtem ölelgetni, ha ő lök el magától az nem fáj, mert tudom hogy mindenkivel ezt csinálja. Elegem van Hoseokból. Hogy mondhatta rám, hogy hisztis picsa vagyok? Jó szoktam hisztizni, de ez most más volt. A helyemben mindenki így reagált volna. Egy éve együtt vagyunk már, úgy gondolom eleget vártam a szavaira. Elég volt!Kirohantam a szobából és majdnem nekimentem Yoongi hyungnak.

- Nektek meg mi a franc bajotok van? - kérdezi ingerülten. - Először össze-vissza ordibáltok, most meg letéped az ajtót? Komolyan, egyesek aludni akarnak. - felnézek rá, azonnal ellágyul a tekintete, majd aggódva néz a szemembe és végigsimít az arcomon. Mikor elhúzza a kezét, csak akkor veszem észre, hogy a könnyeimet törölte le. - Jimin, mi a baj? Min vesztetek össze ennyire? - Megköszörülöm a torkom és letörlöm a könnyeimet. Megpróbálok mosolyt erőltetni az arcomra, de szerintem inkább vicsorra hasonlít.

- Semmiség az egész. - hátrálok a bejárati ajtó felé. - Hyung, most elmegyek egy kicsit gyakorolni, jó? Későn jövök. - még mielőtt ideje lenne tiltakozni kilépek az ajtón, majd elkezdek futni. Az utcán sötét van és hideg, csak pár ember jön szembe velem, de egy idő után egyedül maradok. Addig futok, míg már alig kapok levegőt. Azt sem tudom hol vagyok, ahogy körül nézek semmi sem ismerős. Mivel nem vettem kabátot kezdek eléggé fázni, de nem fordulok vissza. Karjaimat magam köré fonva megyek tovább fogalmam sincs hová, a lényeg, hogy minél messzebb kerüljek Hoseoktól. Szerencsére egy ember sincs a közelemben, így senki sem látja ahogy elkezdek bőgni, mint egy 5 éves kisgyerek. Pár méterre tőlem van egy park, ahol leülök az egyik padra, lábaimat felhúzom a mellkasomhoz, ráhajtom a fejem és hagyom hogy szétáradjon mellkasomban a fájdalom. Én nem akartam szakítani vele, csak felvetettem az ötletet, mert én hülye azt hittem majd tiltakozni fog és végre kimondja, hogy szeret, de sajnos nem egy tündérmesében élek. A gondolatra felnevetek úgy, hogy még számomra is hisztérikusan hangzik. Férfi vagyok, úgy is kéne viselkednem, de tényleg sokkal inkább hasonlítok egy hisztis nőre. Nem is értem, hogy bírta ennyi ideig mellettem. Lehet tényleg velem van a gond. Túl érzelmes vagyok és hülye, már eleve nem kellett volna kikezdenem a csapattársammal. Fogalmam sincs, hogy viselkedjek vele ezek után a legjobb lesz, ha messziről elkerülöm persze nem feltűnően. Kezd fájni a fejem, álmos vagyok és már a könnyekből is kifogytam. Nagy levegőt veszek, felállok a padról és lassan visszaindulok a dormba. Útközben elkezd esni, ráadásul legalább egy óráig bolyongok össze-vissza, mert tényleg fogalmam sincs hol lehetek és merre kell mennem. Mire végre valahára ismerős környékre tévedek már az eső is eláll, én pedig csurom vizesen, dideregve megszaporázom lépteim. Remélem mindenki alszik már. Viszont nincs ilyen szerencsém, mert már messziről látszik, hogy ég a villany a nappaliban. Felsóhajtok, megdörzsölöm a szemem és belépek az ajtón, halkan csukva be magam mögött. Felnézek az órára, hajnali 3 van. Fantasztikus! Próbálok hangtalanul lépkedni, ami víztől cuppogó cipővel nem könnyű. Jin és Namjoon a kanapén ülve beszélgetnek, összeérintve a homlokukat. Kicsit vicces látványt nyújtanak. Gyorsan behúzódom egy viszonylag fénymentes helyre, hogy ne vegyenek észre. Tudom, nem szép dolog hallgatózni, de azt is tudom, hogy rólam és Hoseokról beszélnek, ezért muszáj végig hallgatnom őket.

- Szerinted min vesztek össze ennyire? - szólal meg halkan Jin, Namjoon vállára hajtva a fejét, aki átöleli a derekát.

- Fogalmam sincs, de te is hallottad, hogy kiabáltak pedig nem szokásuk. Suga hyung azt mondta Jimin sírt és kirohant az ajtón. - beszéd közben gyengéden, nyugtatóan simogatja Jin vállát, akin látszik, hogy nagyon ki van akadva.