Saranghae Jagiya

8. fejezet

Búcsú

Hoseok pov

A reggeli innentől fogva eseménytelenül zajlik. Kook, Tae és Jin arról beszélgetnek mit csináltak a szünetben. Namjoon és Yoongi pedig szokásos módon a munkáról, épp azon veszekednek melyik dal kerüljön fel az új albumra. Jiminre pillantok, az ételét piszkálgatja csendben. Nagyon el van merülve a gondolataiban, minél hamarabb ki kell vele békülnöm és nem csak megjátszani. Az asztal alatt próbálom eltalálni a lábát, hogy magamra irányítsam a figyelmét.

- Áúúú! - kiált fel Tae, mire Jimin ijedten rezzen össze mellette végre felnézve a tányérjából. - Hyung mi bajod van? Most nem is mondtam semmi rosszat! - nyafogja Tae Jinre bámulva. Legidősebb társunk meglepetten néz vissza rá.

- Miről beszélsz? Nem csináltam semmit. - ez gáz nem őt akartam eltalálni. Francba! Jimin rám néz, felsóhajt és fejével enyhén az ajtó felé bök. Nem is kell jeleznem, tudja, hogy neki intéztem azt a rúgást. Elmosolyodom, túl jól ismer már.

- Kösz hyung, finom volt. - áll fel az asztaltól, majd lepucolva a maradékot tányérjáról a mosogatóba teszi azt és kimegy az étkezőből. Én is ugyanezt teszem és utána sietek a szobánkba becsukva az ajtót magam mögött.

- Mit akarsz? - kérdezi semleges hangon elfekve az ágyon, a plafont bámulja. Felhúzott szemöldökkel nézem.

- Nem is tudom! Mondjuk meg akartam kérdezni mikor békültünk ki? Hacsak nem alva jártam, nagyon szépen a szemükbe hazudtál. - ha a többieknek hazudik is, Jinnek sosem szokott, mert ő a legidősebb és megbízik benne. Nem is figyel rám, tovább bámulja a plafont. Mi lehet ott fent ennyire érdekes?

- Emlékszel? Még az elején megbeszéltük, hogy a kapcsolatunk nem hat ki sem a munkára, sem a barátságunkra. Szakítottunk, tedd túl magad rajta és viselkedj velem barátként! Hacsak nem akarod elmondani nekik az igazságot. - feláll és kimegy a szobából. Mi van? Hogy várhatja el, hogy barátként viselkedjek vele? Ma még hisztisebb, mint tegnap. Még hogy szakítottunk, haha nagyon vicces nem sokára úgyis kibékülünk! De nem csodálom, hogy ennyire haragszik rám ki kell találnom valamit, nagyon gyorsan! Az mv forgatáson beveteti mindenkivel, hogy, minden rendben van köztünk, mégis lényegesen kevesebbet beszélget velem, ha pedig senki nincs a közelünkben hozzám sem szól. Amikor végzünk a felvétellel elindulunk koreókat gyakorolni. Minden jól is menne ha Jimin nem rontaná el állandóan a lépést, aztán persze mikor nem ő ront akkor én. Rajtunk kívül mindenki jól csinálja még Jin és Rapmon is, amiért a tanárunk elég pipa. Egész nap velünk bajlódik és a próba végére már teli torokból üvöltözik, hogy ez nem vicces csináljuk már rendesen. Jiminre pillantok, aki eleve rosszul bírja ha kiabálnak vele, most is olyan mint egy elveszett kisgyerek, összehúzza magát és a padlót bámulja bűntudatosan.

- Ne haragudj noona, nem direkt csinálom. - mondja halkan, alig hallom pedig mellette állok, meghajol, majd ezt megismétli még elég sokszor. Tanárunk még mindig mérgesen mered rá, de aztán bejelenti, hogy vége a próbának inkább pihenjünk aztán holnap újra kezdjük az egészet.

- Hoseok nem akarsz mondani valamit? - fordul felém.

- Bocsánat, gyakorolni fogok holnapra. - mondom gyorsan, de eszemben sincs hajlongani előtte. Kimegy a teremből sötét aurát hagyva maga mögött. A srácok is elég szúrós pillantásokkal ajándékoznak meg.

- Azt mondtátok minden rendben – ül le Nam zihálva a földre, mire a többiek is feladják és sorban letelepednek.

- Rendben is van, csak kicsit sokáig beszélgettünk az este és fáradtak vagyunk. - magyarázkodik gyorsan Jimin. Nam felvont szemöldökkel nézi valószínűleg azt mérlegeli hihet e neki, majd egy idő után bólint. Nyilvánvalóan mindenki tudja, hogy hazudik mégis annyiban hagyják a dolgot ugyanis már senkinek sincs ereje faggatózósdit játszani. A dormban továbbra is kerül, de este nem menekülhet előlem mivel egy szobában vagyunk. Elég későn jön lefeküdni, majd mikor meglátja, hogy még nem alszom megfordul hogy kimenjen.

- Ez már kezd nevetséges lenni! - megragadom a karjánál fogva és magam felé fordítom. Lefeszegeti magáról a karom.

- Ma Taevel és Kookkal alszom. - felnevetek ezzel rejtegetve egyre növekvő dühömet.

- Jól van, figyelj! Sajnálom amiket mondtam, tényleg! - nem tudom mit mondhatnék még neki.

- Nem kell sajnálnod, igazad volt. - teljesen komoly arccal mondja, nem azért, hogy újabb veszekedést kezdeményezzen.

- Nem, dehogy volt igazam! - felé nyújtom a karom, hogy megérintsem, de elhúzódik. - Kérlek, bocsáss meg! - bólint, de még csak rám sem néz és továbbra sem engedi, hogy hozzáérjek.

- Jimin, mi bajod? Most kibékülünk vagy nem? - kérdezem egyre ingerültebben. Miért van az, hogy állandóan képes az agyamra menni? És még megsértődik, ha egy hisztis nőhöz hasonlítom!

- Megbocsátok, de nem akarom tovább folytatni a kapcsolatunkat, jobb lenne, ha barátok lennénk csak. - ami a legjobban idegesít, hogy továbbra sem képes a szemembe nézni, csak a földet bámulja, mintha ott lenne a válasz az élet nagy kérdéseire. Most telt be az a bizonyos pohár, én megpróbáltam kibékülni, bocsánatot kértem, de nem fogok neki könyörögni!

- Jól van, ne fáradj, majd én kint alszom tied lehet a szoba. Barátom. - emelem ki gúnyosan az utolsó szót, majd boldog mosolyt erőltetve az arcomra átmegyek Tae és Kook szobájába.

Jimin pov

Amikor kimondtam, hogy legyünk csak barátok éreztem, ahogy elkezd szúrni a szemem, ezért inkább a padlót bámultam. Nem tudtam volna a szemébe mondani, ahhoz túl gyenge voltam, ha meglátom az arcát biztosan meggondolom magam.

- Jól van, ne fáradj, majd én kint alszom tied lehet a szoba, Barátom. - nyomja meg gúnyosan az utolsó szót, majd kimegy a szobából. Nem tudom tovább visszatartani a könnyeimet, végigcsorognak az arcomon. Lekapcsolom a villanyt és bemászom a takaróm alá párnámba nyomva az arcomat, hogy valamennyit tompítsak a hangomon, nem akarom, hogy a többiek észrevegyék megint veszekedtünk. Miért ilyen nehéz a szakítás és Hoseok, hogy lehet ilyen idióta? Miért nem veszi észre mit akarok? Tényleg ilyen nehéz lenne a szemembe mondania azt az aprócska kis szót? Olyan, mint egy érzelmi analfabéta, de jobb is így, legalább nem kell titkolóznunk a többiek előtt. Nagyon nehéz a szemükbe hazudni, mikor nekiállnak kérdezősködni. A múltkor már így is majdnem lebuktunk, még jó, hogy időben felszálltunk arra a gépre vagy talán mégsem. Minden körülbelül akkor kezdett elromlani.