The Guardian (Szünetel)

1 fejezet: Az erdő mélyén...

Az erdő...

Csöndes, csak a fák között fütyült a szél, s megzörgette a leveleket. Az avarban egy lány osont, kezében íj, csizmája szárába kést illesztett, szeme figyelmesen pásztázta a környéket.

Egy pillanat múlva megállt, meghúzta fegyvere idegét, támadó pózt véve fel. Tekintetében természetfölötti sárga fény csillant.

Hirtelen eresztette útjára a nyilat, minek száguldása kermos ujjak szorításában ért véget.

- Laura! - Káltotta a lány miközben idegesen barna hajába túrt. - Mit keresel te itt?

- Örködöm... - Válaszolta Laura Hale miközben nemtörődöm elhajította az eltörött vesszőt. - Peter bácsi nem ér rá, Malia miatt.

- Mert?

- Tudod Ann, eléggé gyorsan fejlődik, szóval figyelni kell rá.

Ann visszalökte a hátára a tegezt, s ketten indultak meg a sűrűben fekvő ház felé.

- Talia otthon van?

- Igen, Derek is. Cora még az iskolában van...

Ann gondolta ezt, bár ő leginkább Peter, s szűk családi körének védelmére esküdött fel, hisz velük találkozott először. Persze aztán Talia is alkalmazta, úgymond...

A magas, fekete falak apránként sejlettek fel előttük, aztán pár pillanat múlva az egész épület látszott.

Laura puhán szökdécselt fel a lépcsőn, mi az ajtóhoz vezetett, majd belépett, nyomában látogatójukkal.

Amint a küszöböt átlépték Peterbe botlottak, ki éppen, láthatólag, kifelé igyekezett, de amint a barna fürtöket megpillantotta, megállt.

- Ann! - A lány elmosolyodott a köszöntés hallatára.

- Peter..! - Körbe pillantott. - Maliát hol...

A férfi legyintett.

- Derek vigyáz rá.

Laura megforgatta szemeit, de nagybátyja minta meg se látta volna, úgy folytatta mondandóját.

- Épp utánad akartam kimenni, Laura, bár már úgy gondolom nem indulok ma útnak. - Annra nézett. - Még jó, hogy visszajöttetek...

A tekintetek tüzébe régi emlékek törtek felszínre, egy bizonyos, felejthetetlen nyári napról...

Malia akkor nem volt még, s Ann egyedül élt az erdőben, mi a táplálékot, az életet biztosította neki. Természetfeletti lévén nem szívesen merészkedett tisztavérű emberek közelébe, miközben más lényekkel fesztelenül tartotta a kapcsolatot.

Hisz nem is volt ő más, mint egy Őrző, életét az egyensúlynak áldozva harcolt azért, óvott mindent és mindenkit a vadászoktól, akik az erdőt járták esténként.

Azon a nyári napon is így történt ez, mert óvatlanságának jutalmaként, nyakát farkas karmai között találta. Ekkor találkozott Peterrel, aki elvitte a Hale házba, később pedig barátságuk jeléül a férfi Őrzőjévé fogadta Annt.

A lány azóta is minden nap látogatja a Hale házat...

Hát, új irámányommal jelentkezem, de ne féljetek... Ez a rész csak azért ennyire béna, mert történetet kezdeni (számomra) eszméletlen nehéz, szóval lesz ez még jobb is. Reméljük...