The Guardian (Szünetel)

20 fejezet: Bizalom...

Derek másnap reggel elment, elmondása szerint az iskolába, de hamar vissza is jött, mert ügye csak futólag tartott.

Miután belépett az ajtón edzeni kezdett, teljesen elmerülve saját világában. Ann nézte, s közben óvatos, nemtörődöm mozdulatokkal hegyezett egy vesszőt, mit éen kikapott a tegezből.

Hirtelen Derek abbahagyta a mozgást, felnézett, megdermedt, majd Annra pillantott.

- Rejtőzz el!- Utasította és maga is így tett.

Kinyílt az ató, három szív verése verte fel a házat.

- Nincs itthon.

- Ó, de bizony itt van. - A női hang elégedettséget sugárzott. - Csak hát nem igazán vendégszerető.

- Talán épp egy csontot ás el a hátsó udvaron. - Az illető maga sem hitte, hogy vicces lesz, kételkedve szólalt fel.

- Tényleg? Viccelődsz? - Kérdezte a nő. - Eljövünk ide, s tőled csak ennyi telik? Ha provokálni akarod, mondd, hogy kár, hogy meghalt a húga, mielőtt kölykezett volna. Rémes, úgy visított mint egy malac... Amikor kettévágtuk!- A mondat kiáltásba fulladt.

Derek megfeszült rejtekén, miközben Ann hiába próbálta visszatartani, az mégis előugrott. Már a lány sem fogta vissza magát, íjának fa részével igyekezett minnél több támadót eltalálni.

Puffanás hallatszott, mire a szívverési is majdnem megállt. Őrző énje érezte a bajt.

Megfordult...

- Ez itt egészen formás példány...

Kate Argent Derek fölött állt, Ann jól ismerte már a modorát, orrában szaga kezdett terjengeni.

- Nem is tudom, megöljem e, vagy nyalogassam?

- Állj!- A lány felhúzta íját, idegére a leghegyesebb vesszőt illesztette.

- És te? Te ki vagy? - Kate feléje fordult. Arcán a letörölhetetlen vigyor.

- Ne akard megtudni! - Ann dühöt érzett, ösztönei kezdtek a felszínre törni.

- Mert? Te vagy a ház őrzője? A Hale család ölebe?

- Ha öleb nem is vagyok, hű védelmező igen, halál arra ki az utamba áll!

- Kis morcos... Te is így gondolod? - Nézett le Derekre, s a sokkolót mit addig a kezében tartott, bekapcsolta, és a férfi mellkasába nyomta. Nevetett... 

- Oh, kilencszázezer volt... Te soha nem bírtad az áramot igaz? Sem a tüzet... Ezért most beavatlek egy kis titokba. Talán így segíthetünk egymásnak. - Annt máris figyelmen kívül hagyta. - Igen, a húgodat feldarabolták, hogy téged idecsalogassunk és elkapjunk. Kellemetlen... És őszintén, kissé gusztustalan mint a Texasi Láncfűrészes, de így igaz... És most jön az a rész, amitől úgy érzed, tökön rugtak, nem mi öltük meg...

Derek tekintete megkeményedett, tedte megrázkódott.

- Azt hiszed hazudok?

- Nem ez lenne az első eset. - Hangja rekedt és erőtlen volt.

- Édesem, jó... Hallgasd meg a szívemet és mondd, hazudok. Rndben? Nem. Mi. Öltük. Meg. A. Húgodat. - Minden szónál egyre közelebb hajolt.

- Hallottad? Nem volt ugrás, sem kihagyás. Csak a kőkemény igazság szabályos dobbanása. Harapás nyomok voltak a húgod testén, Derek. Szerinted mitől? Hegyi oroszlán? Te miért nem segítesz nekem? Ismerd el, állandóan azon agyalsz, hogy az Alfa ölte meg. Nem kell mást tenned, csak megmondani ki ő, és mi intézzük helyetted. Probléma megoldva... És mindenki boldog lesz... Kivéve ha te sem tudod ki ő... Jó... Tudod ki az, aki teljesen felesleges?

Lövések zajai töltötték be a teret, amint Kate előkapta fegyverét.

Ann kimenekült az ablakon, s árnyat látott elfutni az erdőben.

Rögtön utána eredt, s a pataknál Dereket pillantotta meg.

- Minden rendben? - A férfi nem válaszolt.

- Derek... - Közelebb lépett, úgy, hogy szinte már érezte a meztelen testből érkező hőt.

- Vegyél fel valamit.

- Hagyj! - A két zavarodott szempár kéken izzott fel.

Ann nem gondolkozott, csak szoros ölelésbe vonta Dereket, ki viszonozva a bizalmat engedte megrázkódni vállait...