The Guardian (Szünetel)

16 fejezet: A halál közelében...

Ann másnap éjjel újfent egyedül maradt, mert Derek egy egyszerű körülnézésre hivatkozva elment a városba. A telefonját viszont otthon hagyta, így a lány nem igazán unatkozott. Órákat ült helyben, majd elment vadászni egyszer, és még egyszer.

Szinte nappali világosság volt már, s Derek még mindig nem tért vissza. Lassan leszállt az este is, újra.

Akkor hirtelen csörögni kezdett a telefon...

Ann szinte szárnyalt, remélve, esetleg a férfi direkt hívta fel magát. De a vonal másik veégén egészen mást vélt hallani...

- Halló?

- Őőő... Szia... Szia... Hogy is hívják? Szia Ann!

- Derek Hale telefonját hívta. Ki maga?

- Stiles... Stiles vagyok, mindegy nem ismersz. Szóval Derek kérte, hogy hívjalak.

- Igen, Stiles, tudom ki vagy, és ha már Derek a közeledben van, megkérdeznéd tőle, mikor is kívánkozik haza jönni?

- Öh, a gond éppen ez, mert nem tud haza menni...

- Mert?

- Mert meglőtték.

Ann szíve mintha kihagyott volna egy verésnyit.

- Hogy?

- Egy Argent tette az előző éjszaka, nem gyógyul. Az állatorvoshoz viszem.

- Oké. Én is menjek?

- Azt mondta, te tudsz segíteni.

- Akkor indulok.

Ann felkapta az íját, s kocsi nélkül, rohamtempóban tette meg az utat a város szélén álló kicsi épületig. Hátulról ment be, hol nyitott ajtót talált, közben fülét már rögtön a beszéd morajai ütötték meg.

- Ha a fertőzés eléri a szívemet az megöl...

- A pozitív fogalma kimaradt a szótáradból, igaz?

- Ha nem ér ide időben a tölténnyel, az utolsó menedék...

- Konkrétan?

- Levágod a karomat.

A lány ekkor lépte át a küszöböt.

- Majd ha fagy! - Emelte meg hangját, s Derekhez lépett.

- Milyen töltény volt?

- Kék sisakvirágos. - Nézett rá kíváncsian Stiles.

- Az nem igazán jó...

A férfi közben már kezdte elszorítani ereit a karjában.

- Oh, Jézusom! Mi van ha elvérzel?

- Nem fog!- Vágta rá rögtön Ann. - Nem engedem neki.

Derek viszont nem tágított ötletétől.

- Begyógyul ha működik.

- Nézd, nem tudom, hogy képes vagyok e rá.

- Nem is kell megtenned. - A lány kétségbeesetten gondolkodott valami kiút után.

- Csak, tudod, mert nem bírok a húsba vágni, csontot fűrészelni, és nem bírom a vért!

- Elájulsz a vér látványától?

- Nem, de a levágott kar látványától talán igen!

- Rendben. Mit szólsz ehhez? Vagy levágod a karom vagy én vágom le a fejed?

- Derek! - Ann már a polcokat kutatta át.

- Rendben, tudod, hogy nem dőlök be a fenyegetéseidnek... Whoaa... Egek!

Stiles feje majdnem az asztalon koppant, miközben Derek hányása a padlón toccsant.

- Oah, te szent ég! Mi ez?

- A testem próbál regenerálódni...

- Nem végez valami jó munkát.

- Bírd ki még egy kicsit. - Nyőgte a barna lány a sarokból. Még mindíg nem talált semmit, pedig körbefutotta a szobát.

- Muszály megtenned...

- Őszintén, nem hiszem, hogy menne...

- Csak csináld!

- Jaj Istenem, jó, jó... Csinálom, csinálom.

- Stiles!

- Ő kérte.

- Állj!

- Scott?

És Scott ott állt az ajtóban, miközben teljesen kiakadt az eléje táruló látványtól.

- Mi a jófenét csinálsz?!

- Megmentettél a sírig tartó rémálomtól.

Ann rögtön a fiúhoz ugrott.

- A töltény?

- Elhoztad? - Kérdezte közben az asztalra bukó férfi.

Scott átnyújtotta a lövedéket, amit a sebesült el is vett tőle.

- Én most... Én most... - Derek a padlóra rogyott.

- Basszus! - Ann rögtön ott termett mellette, lényéből előtört az Őrző.

- Derek, Derek... Scott mi a francot csináljak? - Stiles kezdett bepánikolni.

- Nem tudom! - Kiabált vissza Scott, miközben az elgurult töltényt kereste.

- Nem ébred fel... Azt hiszem haldoklik... Azt hiszem meghalt!

- Hát, nem jársz távol az igazságtól... - Ann szemei fellángoltak.

- Héj! Nyugodj már meg! Megvan! Megvan! - Scott a karmai közé kaparintotta a gyógyulást ígérő tárgyat.

- Kérlek ne ölj meg érte... - Stiles felemelte öklét, s behúzott egyet Dereknek, mire az azonnal feltápászkodott Ann segítségével.

- Add ide!

Szétszedte a töltényt az asztalon, kiszórt belőle valamiféle port, amit aztán megégetett, s a sebére nyomott.

Derek a fájdalom hatására üvöltve tört ki, a padlóra zuhant újra, miközben a sab a karján eltűnt.

-  Jol vagy? - Kérdezte Scott.

- A szörnyű kintól eltekintve...

- Szerintem ha gúnyolódik az már az egészség jele... - Szúrta közbe a megjegyzést Stiles.

- Egyetértek. - Mosolygott Ann.

- Jólvan, megmentettük az életedet, ez azt jelenti, hogy leszállsz rólunk. Világos? - Tért a lényegre Scott.

- Mert ha nem, vissza megyek Allison apjához és elmondok neki mindent?

- Te bíztál bennük? Gondolod, hogy segítenek? - Vágta rá rögtön Derek.

- Miért ne? Sokkal kedvesebbek mint te!

- Jó, megmutatom milyen kedvesek.

- Hogy érted?

- Oda akarsz menni? - Kérdezte Ann a férfit. Bólintás volt a válasz, mire a lány arca elkomorodott...

Bocsi a rossz részért, de ágyba kényszerített a betegség...