8 fejezet: Véletlenek márpedig nincsenek...

681 60 2
                                    

Ann kilépett a reggeli, hideg levegőbe, s beszívta annak illatát. Érezte, ahogy összekeveredik benne az erdő minden aromája, sajátossága, amit ő úgy szeret. Puhán lelépett a verandáról, lábának ujjait boldogan belefúrta az avarba, mi még nedves volt a harmattól.

Nem tudott nem mosolyogni, hisz olyan régen járt már a környéken, pedig imádott itt lenni.

Derek az ajtófélfának dőlve figyelte minden mozdulatát, tekintetét föl, s le futtatva a testén.

- Még mindig olyan mint rég? - Kérdezte.

- Nem. - Pillantott fel a levelekről a lány. - Más. De ez a másság jó, így is varázslatos.

- Akkor rendben. - A férfi végigtrappolt a lépcsőkön. - A városba megyek, figyelni az új kis farkasunkat, te jössz?

- Nem, tudod jól, én abban a füstben és szmogban nem maradok meg. Csak Peter miatt mentem be... Néha...

- Szerencsés veled.

- Ez a feladatom. Ha mással találkozok az erdőben aznap, akkor őt védeném. Véletlen volt...

- Véletlenek márpedig nincsenek...


Szóljatok ha zavar titeket, hogy ennyire rövid részeket hozok. (Bár minden nap van belőle) És a kommentekért tényleg nem eszlek meg titeket. :D

The Guardian (Szünetel)Onde histórias criam vida. Descubra agora