Same Time Imprinting(Twilight Saga Fanfiction)

4. fejezet (R)

Lassan lépdeltem le a lépcsőn, még csak véletlenül sem akartam elesni a magas sarkúban. Próbáltam elegánsan kapaszkodni a korlátba, és közben kihúzni magam, ahogyan Alice néni emlékeztetett. Felemeltem a fejem a cipőmről, és megpillantottam az alsó szintet. Minden gyönyörűen volt feldíszítve, hófehér díszek mindenütt, - mellékesen a kedvenc színem- apró mécsesek mindenhol. Csodálatosan nézett ki minden. Végig pásztáztam a tekintetemmel a vendégeket, de csak egy embert kerestem, akit azonnal meg is pillantottam. Ott állt az asztal mellett, üdítőt kortyolt, és nagyon elegánsan nézett ki. Szűk fekete nadrágot viselt, elegáns cipővel, fekete inggel, amit szokás szerint a könyökéig feltűrt, az ingen pedig egy szürke mellény. A mellény felső zsebében pedig egy hófehér díszzsebkendő virított. Még sosem láttam ennyire elegánsan, eszméletlen jól nézett ki, ahogy az izmai kidagadtak az ing alól, attól meg egyszerűen megborzongtam. Talán észrevette, hogy őt nézem, nem tudom, de felemelte a fejét, és egyenesen rám nézett. Vagy is nem csak egyszerűen nézett, hanem nem bírta levenni a szemét rólam. Mint aki megbénult, úgy nézett rám. Még levegőt sem vett, pislogni is elfelejtett. Így még talán sosem nézett rám, mint most. Mint aki életében először lát egy varázslatos naplementét. A tekintete zavarba hozott, így egy pillanatra önkéntelenül is lesütöttem a szemem, mikor a lépcső aljára értem, és zavartan tűrtem el egy tincset az arcomból.
- Végre az ünnepelt is megérkezett közénk. – lépett mellém Apa, aki már kicsit sem tűnt mérgesnek a tegnapiak miatt.
- Hűha! Nem biztos, hogy ezek után is tudlak Nessinek hívni. Nagyon szép vagy! Kész nő! – fogta meg a kezem apa, egy kicsit ellépve tőlem, hogy jobban szemügyre vegyen. – Boldog születésnapot Renesmee! – azzal megpörgetett, akárcsak kisebb koromban, mikor táncoltunk.
Mosolyogva nyomtam egy puszit az arcára.
- Nessie, egyszerűen csodaszép vagy. Látom Alice és Rose nem csak engem szeret játék babának tekintetni. – lépett hozzám Anya, és átölelt. Nagyon csinos volt, egy szűk fekete csipke ruhát viselt magas sarkúval, ajkán bordó rúzs virított, a gyönyörű haja pedig hullámosan omlott a vállára.
- Nessie! Végre! Nem vagy éhes? Csináltunk pár étvágygerjesztő falatkát, és hideg tálakat. Kérsz? - sietett hozzám Esmee nagyi. Nagyon rendes tőlük, hogy gondoltak a vérfarkasokra is.
- Most nem, talán majd később, de köszönöm. – mosolyogtam rá.
Körbe jártam a vendégek között, hiszen mégiscsak miattam jöttek el idáig. A szoba tele volt vámpírokkal, és vérfarkasokkal. Nem éppen egy megszokott légkör. Láthatólag mindenkit feszéjezett kicsit a helyzet, de a békesség kedvéért megerőltették magukat.
Minden rokonunk és barátunk eljött. Itt volt Senna és Zafrina, akikkel levélben tartom a kapcsolatot. Sokat tanítgatnak levélen keresztül is, a képességeink bizonyos értelemben hasonlítanak. Legalább is szerintük. Sok mindent megosztottam velük, elmeséltem azt is, hogy az egyik legnagyobb vágyam, hogy egyszer lássam a földet az űrből.
- Van számodra egy ajándékunk. – fogta meg az egyik kezem Zafrina, majd kicsit odébb húzott a vendégseregtől. Furcsán néztem rá, hogy vajon mi lehet, de abban a pillanatban hirtelen a megláttam az egész földet. Körbe néztem, és hatalmas sötétség vett körül, távolabb bolygók körvonalát vettem ki. Az űrben vagyok! Senna és Zafrina persze nem igaziból vitt el egy űrsétára, csupán csak amolyan illúzióként vetítették le nekem. Az űr kalandom nem volt hosszú, de annál csodálatosabb.
- Köszönöm. – néztem a két amazonra meghatottan, mikor „visszatértem" a földre.
- Boldog születésnapot Renesmee! – öleltek meg mindketten. Boldogan köszöntem meg nekik a csodás meglepetést, majd biztosítottam őket, hogy még beszélgetünk, viszont a többi vendéggel is váltanom kell pár szót.
Köszöntöttem a Denáli klán tagjait, de csak pár szót beszéltünk, hiszen velük találkozunk a legtöbbet, ők élnek hozzánk a legközelebb. Garett is velük volt, hisz pár éve feleségül vette Kate-et, így már ő is a családjuk része lett. Tőlük egy vastag, hófehér bundát kaptam ajándékba, amivel biztosítottak, hogy bármikor szívesen látnak engem vendégségbe, vagy ha bújdokolni tartja kedvem, hozzájuk akkor is bátran mehetek. Nagyon kedves volt tőlük ez, és tudom, hogy Apa is sokszor volt náluk,ha kicsit távol akart lenni mindentől.
Itt voltak Maggie-ék is, ők egészen Írországból jöttek el a születésnapomra. Velük többet időztem, régen nem találkoztunk már. Tőlük egy nagyon régi könyvet kaptam, ami az írek régi korairól, hagyományairól, történelméről szól. Teljesen rátapintottak, hiszen imádom a régi korokat, és szeretnék mindnél többet megtudni róluk.
Vladimir és Stefan is eljöttek Romániából. Tőlük is könyvet kaptam, ami a vámpírok történetéről szól. Azzal a címszóval adták át, hogy tanulmányozzam, hogy az emberek mennyire nevetségesen keveset tudnak rólunk. Mosolyogtam rajtuk. Kedvelem őket, de nem igazán tudom komolyan venni ezt a túlzott elitizmust.
Benjamin és Tia is eljött. Megöleltem őket, nagyon örültem, hogy annyi év után ismét találkozunk. Hosszasan elbeszélgettük. Tőlük egy gyönyörű felkarra tehető ékszert kaptam, ami Benjamin elmondása szerint a 4 elem felhasználásával készítettek nekem. A kendő- amibe becsomagolták- gyönyörű és nagyon régi volt. Arany és vörös színben pompázott. Elképesztett az ajándékuk, így szinte nyökögve köszöntem meg nekik egy nagy ölelés kíséretében.
A falkából is itt voltak páran. Seth-et és Embry-t az ételek közelében találtam meg, amikor észrevettek, mindketten odaszaladtak hozzám, és szorosan öleltek magukhoz.
- Azt a mindenit Nessie! Elképesztően nézel ki. Még a végén nekem vésődsz be és nem....
- Seth! – Embry játékosan oldalba bökte a barátját, majd cinkosan nevettek fel, mintha tudnának valamit amit én nem.
- Hoztunk neked ajándékot is. – mosolygott rám Embry a félhomályban,majd intett a fejével Seth-nek, aki egy hatalmas csokor fehér tulipánnal lépett hozzám.
- Fiúk, ez..ez gyönyörű szép. Nagyon köszönöm. – szagoltam bele a virágokba. - De honnan tudtátok, hogy ez a kedvenc virágom?
- Kaptunk egy tippet. – nevettek össze a srácok. – Viszont ez még nem a teljes ajándékod. Nézd csak meg, hogy pontosan hány szál virág van a csokorban?
Gyors számolással megállapítottam, hogy a csokorban 17 szál tulipán van.
- 17. – néztem rájuk várva, hogy miért is fontos ez.
- Így van! Egy hiányzik. És az a feladatod az estére, hogy megtaláld a 18. szálat. Ha megvan, akkor megkapod a következő ajándékodat. – mondta el büszkén Seth.
- Rendben. – néztem rájuk furcsán mosolyogva. Szokatlan egy ötlet, hogy egy szál fehér tulipánt keressek egész este a házban, de nem mindennapi az biztos. És hát lássuk be az életem sem éppen mindennapi.
- Még beszélgetünk fiúk,de keresnem kell a virágoknak egy vázát. Érezzétek jól magatokat! – búcsúztam el egy időre tőlük, majd a konyhába igyekeztem, hogy vízbe tegyem a csodás csokromat. Vajon merre keressem a 18. szálat? A fiúk semmi támpontot nem adtak. El van rejtve? Vagy szem előtt van? Esetleg valakinél? Mintha tűt keresnék a szénakazalban.