Same Time Imprinting(Twilight Saga Fanfiction)

8. fejezet (R)

Hangulat növeléshez, a fenyő erdei jelenethez: 
Max McAndrew: Wasted Love

https://www.youtube.com/watch?v=9NYOJcOskt4

- Tessék?
Ostobán, csak ennyit bírok kinyögni. Az agyam azonnal zakatolni kezdett. Vajon kik lehetnek még bevésődöttek? Mi lehet a beavatás? És mi van akkor ha nem felelek meg rajta? Akkor Jake nem szerethet tovább?
- Mielőtt az őrületbe kergetnéd magad az elméleteiddel, inkább elmondom miről is van szó pontosan. – nevet rám Jake. Rákulcsolja az ujjait az enyémekre, és a motorja felé von. Miközben felszállunk, magyarázni kezdi a beavatás részleteit.
- Nagyon sok évszázada már az újhold első negyedének alkalmával a Quileute törzs tagjai egybe gyűlnek La Push fenyőerdejének tisztásán. Ez egy annyira zárt hagyomány, hogy csakis a törzs tagjai vehetnek részt rajta. Senki más nem lehet jelen.
Elgondolkodom. Eszembe jut egy- egy alkalom, mikor Jacob nem maradt nálunk késő estig, mert a falkával volt dolga. Biztosan ekkor voltak ezek az események.
- Na de itt jön az érdekes rész. – folytatja miközben felül elém, és átnyújtja a bukómat. – A farkasok bevésődésének társai azonban jelen lehetnek. Sőt, aki frissen vésődik be, őt is ekkor köszönti a falka. Normál esetben ez a bevésődést követően nem sokkal be is következik, de a mi esetünk ugye kivételes helyzet. - pillant hátra mosolyogva Jake. – Előtte mindig Sam-éknél gyülekezünk és lakomázunk. A nők késztik ilyenkor az ételt. Különösképp Emily.
Jake megfogja a kezem és a dereka köré vonja, amit én szorosan karolok át. A motor felbőg, aztán lassan kanyarodik ki az útra.
A süvítő szélben az előbb elhangzottak járnak a fejemben. Emily-re gondolok. Ő Sam társa. Akkor biztosan Emily vésődött be Jake-nek. Most esik csak le az a bizonyos sokszor emlegetett Emily- Leah- Sam háromszög. Talán Sam és Leah együtt voltak,de Sam meglátta Emily-t és bevésődött neki. Szegény Leah... Hirtelen megsajnáltam.. Elépzelhetetlen érzés számomra, hogy akit mindennél jobban szeretsz másvalakinek kínálja a szívét.
Emily-t nagyon kedvelem. Sokszor találkoztam már vele, nagyon kedves asszony. Mindig szeretettel fogadott engem, úgy kezelt, mintha én is falka tag lennék. A sebhelye először megriasztott, de hamar hozzászoktam. Nekik biztosan teljesen egyértelmű volt, hogy Jake-nek én vésődtem be, ezért lehettek olyan szívélyesek velem.
Fejben felidézem a falka tagjait, főként azokat, akiknek van párjuk. Sosem figyeltem fel különösen erre, de most hogy tudom, hogy ők is bevésődött nők, már sokkal inkább érdekel a dolog. Annyi mindent szeretnék kérdezni tőlük.
Jared és Kim! Róluk valami olyasmit tudok, hogy padtársak voltak az iskolában, és Kim már régóta szerette Jared-et. Aztán lássuk..Paul és Jake nővére Rachel. Róluk nem sokat tudok, Paul-t általában elkerülöm, elég hirtelen haragú. Rachelt kedvelem, elég cserfes lány, mondhatni barátnők vagyunk. Igaz ő is és Kim is már bőven a 20-as éveik közepét tapossák. Viszont ott van még Quil is, aki körül Clarie sündörög mindig, igaz ő körülbelül 13 éves lehet. Na várjunk csak! Akkor Clarie pedig Quil-nek vésődött volna be? Régebben azt hittem, hogy testvérek, aztán Jake mondta, hogy nem azok, én pedig megkérdeztem, hogy akkor jó barátok mint te meg én? Amire ő csak mosolygott, és azt felelte, hogy 'Valami olyasmi.' Na igen... Akkor ők is hasonló helyzetben vannak mint, én Jake-el. Vajon Clarie tudja már az igazat?
Jake megsimítja a kézfejemet, mire ráeszmélek, hogy a motor Emily-ék háza előtt parkol. Annyira elmerültem a gondolataiban, hogy észre sem vettem, hogy már ideértünk.
Gyors mozdulattal lecsatolom a bukósisakot, majd a hajamhoz kapok, hogy megigazítsam. Ostobaság, ez így, hogy tudom Jake-t ez aztán abszolút nem érdekli, de akkor is. Annyira megszoktam már az elmúlt időben, hogy figyelek ezekre a dolgokra, hogy nehéz elhagyni ezt a rossz szokást. Jake egy laza mozdulattal száll le a motorrol. A fél lábamat én is átlendítem, így most gyakorlatilag vele szemben ülök a motor hátsó részén. Közel lép a motorhoz, két kezével mellém támaszkodik, és olyan közel hajol, hogy a kilélegzett levegőjét szívom be.
- Még nem is üdvözöltelek rendesen.
Szinte némán ejti ki a szavakat, majd egyik kezével végig simít az arccsontomon, ezzel hívva engem a csókba. Ajkai csak úgy égetik az enyémeket. Több apró puha csókkal áraszt el, amitől úgy érzem, hogy lefordulok a motorról. Kapaszkodó gyanánt átkarolom Jake derekát, és olyan közel vonom magamhoz amennyire csak a motortól lehetséges. Fél kezemmel a lágyan karmolok a hátába, ahogy egy hosszú csókkal örvendeztet meg. A mozdulatomra a csókba nyög, mire én résnyire nyitom az ajkaim, hogy nyelve bebocsájtást nyerjen. Vad táncra hívja az enyémet. Jake szenvedélyes mozdulattal a hajamba túr. Érzem, hogy szabad kezével a bőr ülést markolja. Már szinte teljesen elmerülök a csókban, mire megint megcsap az ismerős érzés. Kívánom Jake vérét. Még mielőtt megint elkapna ez a megállíthatatlan mámoros érzés, elválok Jaketől. Az érzés nem enyhül, amilyen közel van hozzám, így is érzem a vére illatát áradni tűzforró testéből.
A szemhéjam felpattan, próbálom visszatartani a légzésem. Jake lassan nyitja ki újra a szemét, mellkasa szabálytalan ütemben emelkedik és süllyed.
- Nessi baj van? Túl rámenős voltam? Vagy túl..
- Nem dehogy! – rázom a fejem. – Csak... - Most mit mondjak? Hogy nem bírom megállni, hogy belé ne harapjak? – Menjünk, már biztosan mindenki ránk vár.
Hazudnom úgy is felesleges lenne, arra úgyis rájönne. Ennyire ismer. De úgy tűnik, hogy ez a kitérő válasz sen nyugtatta meg igazán, mert komolyan szuggerál, majd csak nagyon lassúsan bólint. Karjait a derekam köré fonja, és mintha csak egy pihe lennék leemel a motorról. Puszit nyom a homlokomra, majd megfogja a kezem és a ház felé vezet.
- A srácok biztosan ugratni fognak minket, de ne is foglalkozz velük, ez nekem szól, nem neked. – mondja Jake megállva a teraszon. Bólintok, mire Jake megajándékoz a legszebb mosolyával, aztán kinyitja előttem az ajtót.
- Nessie! – fogad kitörő örömmel a három éves Aden. Hosszú fekete haja csak úgy lobog utána, nagy barna szemei kíváncsian néznek fel rám. Átkarolja a lábamat, én pedig mosolyogva hajolok le hozzá. Egy türkiz kék kis ruhában álldogál, apró meztelen talpai izgatottan járnak a fa padlón.
- Aden! Még a cipődet sem vetted fel, gyere már vissza kislányom! – hallom meg az emeletről Emily hangját. A lépcső nyikorgásából ítélve éppen lefelé igyekszik.
- Jajj! Nessie! Jake! Bujtassatok el! – ijed meg a kislány játékosan.
- Gyere, bújj a hátunk mögé! – fogja kézen Aden-t Jake, majd mögénk tereli, engem pedig maga mellé von, átkarolva a derekam. Kezemet a mellkasán pihentetem, és fél mosollyal nézek rá.
Mibe, hogy ezt inkább magáért, mintsem Aden elrejtése miatt találta ki. Kis sem kell mondanom amit gondolok, Jake cinkosan rám nevet.
Aden hátulról nekitámaszkodik a vádlinknak, apró kezei melegek, akárcsak Jake érintése.
- Aztán nehogy eláruljatok ám!
- Bízhatsz bennünk! – kacsint a kislányra Jake.
- Oh, nem is hallottam, hogy megjöttetek. Szerbusztok. – ér le a földszintre Emily, kezében egy türkiz kék kis cipővel. Ahogy meglátja az ölelésünket, egész arcára mosoly ül ki.
Egy halk kis kuncogás hallatszik a hátunk mögül. Aden lebuktatta magát, pedig mi mindent megtettünk, hogy megfelelő búvóhely legyünk. Emily azonnal meghallja, de belemegy a játékba, és tetetett kíváncsisággal kérdi:
- Nem láttátok valahol Aden-t? Sehol sem találom.
- Nem. – vágjuk rá egyszerre.
- Ez furcsa. Pedig mintha leszaladt volna az emeletről. Na mindegy. Akkor azt hiszem a húsgombócos makarónit kénytelen leszek Seth-nek adni. ha Aden eltűnt.
- Jajj ne! NE! Az az enyém!
Aden kiszalad a hátunk mögül, Emily pedig felkapja és megpörgeti a levegőben. Anya és lánya nevetésétől hangos a ház.
Elmélázva bámulom őket. Apa jut eszembe, aki mindig ugyanígy kapott fel engem kisebb koromban. Sőt, néha még most is. Azt hiszem nem számít hogy 18 vagy 1018 éves leszek, ő akkor is megcsinálja majd.
- Ügyesen húzd fel a cipőt kicsim. – teszi le Emily a lányát, majd a kezébe nyomja a cipőcskéket, Aden pedig engedelmesen a Nappali- Étkező felé veszi az irányt, ahonnan vidám hangok szűrődnek ki.
- Jajj de örülök nektek. – fordul hozzánk ismét Emily. Közelebb lép, és szorosan átölel engem is és Jake-t is. Lágy menta és vanília illatot áraszt.
- Gyertek, gyertek! Már mindenki itt van, csak Sam-et várjuk.
Emily ellibeg abba az irányba amerre Aden. Hosszú fekete haja úgy suhog utána, mint egy köppeny. Jake ismét megfogja a kezemet, de most bátorítóan meg is szorítja. Felnézek a biztonságot jelentő barna szempárba, majd mély lélegzetet veszek. Igyekszem nem arra gondolni, hogy most részben mindenki az én idézőjeles beavatásom miatt van itt. Ami lehet hogy nem is annyira idézőjeles.
Az egybenyitott Nappali- Étkezőbe lépve egy sereg farkas bámul ránk. Tényleg mindenki itt van.
Jared, Kim, Paul és Rachel a kanapén ülnek. Mellettük a fotelben a morcos Leah. A földön Embry, Young és a két kisebb fiú fetreng. Clarie és Quil a kandalló előtt ücsörögnek egy pléden. Clarie ölében terpeszkedik a kis Aden, aki elmélyülten magyaráz valamit kis közönségének. Seth pedig – természetesen – a konyhában áll egy nagy tál étellel a kezében.
Paul füttyent egyet, mikor meglát minket kéz a kézben
- És végre megjött a legújabb párunk. Na milyen érzés Renesmee? Végre van egy saját farkasod a háznál. – engedi el nevetve Kim vállát Jared.
- Te jó isten! Végre srácok! Nessie, el sem tudod képzelni, hogy mit hallgattuk Jake tépelődését veled kapcsolatban. Egy kérsz örökkévalóság volt. – jön közelebb Seth. A többi falka tag hangosan felnevet. Az én farkasom pedig elengedi a kezem, és játékosan birkózik Seth-el. Erre a többiek is felpattannak, és közrefogják őket. Mosolyogva kihátrálok a helyzetből.
- Gyere Nessie, üljünk le a konyhába. – fog kézne vidáman Rachel. Öccse barna szemei most úgy mosolyognak rám, hogy elszáll minden eddigi félelmem. Visszapillantok Jake-re, és ő is ebben a pillanatban néz fel rám.
- Na gyere. Tudom, hogy nem könnyű elszakadnotok, de csak a konyháig megyünk, onnan simán tudtok egymás szemébe révedni. – fogja meg a jobb kezemet Emily. A konyha felé húznak, ahova a többi lány is csatlakozik, leszámítva Leaht. Clarie és Emily közé ülök. Ahogy végig nézek a hölgy társaságon mindenki nadrágot, valami felsőt és kényelmesnek tűnő cipőt visel. Azt hiszem kissé túlöltöztem. Feszengve simítgatom a ruhám ráncait. Ezért majd még számolok Jake-el.
Emily sürög forog, majd limonádét és ételeket rak elénk. Nem vagyok éppen szomjas, de feszültség levezetésképpen kortyolok az italból, ami meglepően finom.
- Nessie! Biztosan rengeteg kérdésed van a bevésődéssel, meg úgy általában az egésszel kapcsolatban. – teszi a kezét kedvesen a vállamra Emily.
Hát az akad egy pár.
- Az este beszélgettünk erről Jake-el. Annyit tudok, hogy a bevésődés csak egy farkas első alakváltása után következhet be. Meg hogy ha az első találkozáskor nem alakul ki akkor nem is fog. És azt is, hogy sok mindenben megváltozik, a farkas a bevésődött kedvére tesz mindenben, megvédi, még a falka is másodlagos lesz az életében. De kíváncsi vagyok arra is, hogy pontosan milyen ez egy vérfarkasnak, hogy mivel jár, vagy hogy vannak-e erre valamilyen törvények a falkában, és hogy veletek is ez történt-e? – nézek végig az asztalnál helyet foglalt nőkön.
- Nem sokat tudunk a miértjéről vagy a pontos magyarázatáról. Egyesek úgy tartják, hogy a bevésődés a farkas gén tovább örökítését biztosítja. Mások azt mondják, hogy ez járul hozzá ahhoz, hogy a következő generációs farkasok még nagyobbak és erősebbek legyenek. Még maguk a vérfarkasok sem tudják pontosan mi is az igazság. – kezdi Rachel.
- Ha bevésődsz egy vérfarkasnak onnantól ő tökéletesen elfogad és mindenben támogat téged. Nem számít sem a korod, sem az életkörülményeid, a farkasod tökéletesen alkalmazkodik ezekhez. Ha nagyon fiatal a bevésődött személy, mint Clarie meg te voltatok, akkor a farkas tökéletes játszótárssá, védelmezővé, plátói szerelemmé válik.
Elgondolkodom. Jacob tényleg a legjobb játszópajtásom, és a személyes testőröm volt, és igazából én nem tudnám pontosan megjósolni, hogy mikor is kezdtem el szeretni. Lehetséges, hogy már azóta szeretem, mikor bejött abba a szobába, és először a szemembe nézett.
- Az idő múlásával aztán – folytatja Kim – ahogy a kiválasztott is növekedik, a vérfarkas is ösztönösen vált szerepet, hisz a köteléketek egy életre szól.
Clarie felé fordulok, aki göndör fürtjeit csavargatja révetegen. Mély kék íriszeivel kérdőn tekint vissza rám.
- Szóval te..te tudsz a bevésődésről? – kérdem tőle meglepetten. Hiszen Clarie fiatalabb mint én vagyok. Jó hát gyakorlatilag én vagyok a fiatalabb, de én máshogy öregszem mint ő.
- Igen, már egy pár éve. Furcsa volt számomra, hogy mennyire kötődünk egymáshoz Quil-el, pláne, hogy ő sokkal idősebb volt nálam. Egy idő múlva nem értettem, hogy miért velem tölti az idejét, és nem a korabeliekkel. Kérdezősködtem, ő elhozott a falkához, aztán mindenbe beavattak. – meséli Clarie.
Kérdeznék még tőle, de ekkor Quil odakiált neki a nappaliból.
- Clarie! Gyere! Ezt nézd! Jared megtalálta a régi fényképeket rólunk!
- Ne haragudjatok. – kér elnézést udvariasan, miközben feláll az asztaltól, és a nappali felé indul a többiekhez. – Na had nézzem csak milyen voltál kisgyereknek! Had röhögjek egy jót! - ér oda Clarie nevetve. Játékosan oldalba böki Quil-t, aki csak mosolyogva figyeli a jókedvű lányt. Elbambulva figyelem őket. Clarie- nek láthatólag egy cseppet sem okoz problémát, hogy tudatában van, hogy valaki egy életen át feltétel nélkül szereti majd.
- Na és a törvények? – kérdem visszafordulva az asztalhoz. – Mintha Jake ilyesmire is utalt volna.
- Igen van az is. A legfontosabb törvény ez. – ül le mellém Emily. – A falkatörvény tiltja, hogy bármelyik farkas megölje falkatársa kötődésének társát. A telepatikus kommunikáció miatt ez nem csak a gyászoló vérfarkasra lenne katasztrofális hatással, hanem a falka többi tagjára is. Halálesetkor az érintettek még akkor is megküzdenek egymással, ha véletlen baleset vezetett halálhoz. Értelemszerűen a harc az egyik farkas haláláig tart.
Bólintok. Anyáék elejtett megjegyzéseiből tudom, – amiket akkor mondtak, mikor azt hitték nem halhatom- hogy születésemkor veszélyben voltam. bántani akartak, és mintha a farkasok is szóba kerültek.... Talán ezért nem bántottak végül! Mert bevésődtem Jake-nek!
Barna szemű farkasomra pillantok, aki azonnal észrevesz, és visszanéz rám. Jake már akkor is vigyázott rám, mikor alig pár órája éltem.
- Mikor a családod Forks-ba költözött, – Emil hangja arra késztet, hogy ismét visszaforduljak a a női asztaltársasághoz. – akkor Quileute falka tagjainak öregedése megállt, és egyre többen lényegültek át farkassá a vámpírok jelenléte miatt. Ekkor kezdtek el szembesülni a legendákból ismert bevésődéssel is. Paul, Jared és Sam bevésődésének társai korban hozzájuk illővel történt meg. – itt Kim, Rachel és Emily összenéznek. – Viszont sok aggodalomra adott már az is okot, hogy ilyen gyakoriak voltak a bevésődések. A legendákban csak nagyon ritkán történhetett ez meg. Quil és Clarie esete azonban nagy nyugtalanságot okozott nekünk.
A vidáman nevető Clarie-re és Quil-re nézek, akik a képeket nézegetik.
- Clarie kora miatt ugye? – kérdezem Emily-től.
- Pontosan. Akkor még csak két éves volt. A mondák ugyan szóltak hasonlókról, de ezek mindig csak üres, jelentéktelen mesének tűntek. Ennek a mesének a valóra válása sokkal jobban megrémített minket, mint az összes legenda együttvéve. Mindannyian tudtuk, hogy egy kívülállónak erkölcstelennek tűnhet ez a kötődés. De azt is tudtuk, hogy Quil érzései Clarie iránt a lehető legtisztábbak. Tudjuk, hogy a köztük lévő kapocs nem engedi, hogy Quil akár testileg, akár lelkileg bántsa Clarie-t. Leginkább akkor tapasztalta meg az összes falka tag, hogy Quil érzései mennyire mélyek és ártatlanok, mikor a farkas telepátián keresztül érintkeztek. Egy kívülálló viszont ezt nem értheti, így titokban tartottuk a bevésődést. Még Clarie szülei sem tudják. A legelképzelhetetlenebb viszont az volt ami veled és Jake-el történt. Egy farkas meg egy hibrid vámpír. Egy új és ismeretlen fejezet kezdődött ezzel a törzs életében. Minden szempontból megváltoztattátok az életünket, hisz a farkasok öregedése megáll a vámpírok jelenlétével, ugyanakkor a távozásukkal az öregedési folyamat újra beindul. Így a köteléketek gyakorlatilag a farkasokat is halhatatlanná tette.
Mi tettük a farkasokat halhatatlanná? Atyaég.. Nem is igazán tudom, hogy bocsánatot kérjek, vagy egy „Nagyon szívesen!" –t mondjak. A kissé kínos szituációmból Sam segít ki, aki éppen ekkor lép be az ajtón. Aden boldogan rohan apja karjaiba, aki nevetve puszilgatja össze a kislányt. A többi farkas is jókedvűen üdvözli. Ösztönösen egyenesedem ki, mikor Sam megjelenik, noha nem is ő a valódi alfa. Barátságosan veregeti meg Jake vállát, majd valamiről sutyorogni kezdenek, de akármilyen jó is a hallásom a hangzavar miatt nem igazán hallom.
- Nos akkor azt hiszem, hogy lassan indulhatunk is. – áll fel az asztaltól Emily, Kim és Rachel is. Mindenki segít Emily-nek elrendezni az asztalt, így én is majdhogynem kötelességemnek érzem. Mire mindent elrendezünk a falka már nincs is a házban.
- Na jó, de hova is megyünk pontosan? – kérdezem Rachel-t.
- A fenyves erdőbe. Ott lesz a befogadásod. De ne aggódj, semmi rossz nem fog történni.
Rachel ugyan megnyugtatóan bíztat, az én gyomrom azonban mégis görcsbe rándul. A teraszon állva látjuk, hogy a falka tagok farkassá lényegülve várnak minket. Aden nevetve szalad egy fekete bundájú farkashoz, aki szelíden hagyja, hogy a kislány megsimogassa, majd a hátára üljön. Mosoly terül szét az arcomon, és a Jake-el eltöltött régi idők jutnak eszembe. Barna bundájú farkasomat keresem, aki előrébb lép. Magamhoz ölelem busa fejét. Tekintetével jelzi, hogy üljek fel a hátára. Mikor látom, hogy a többi nő is így tesz, felhúzom magam Jake hátára, és erősen kapaszkodom bundájába.