Szerelmünk Szilánkjai

Prológus

  Volt valaha középiskolai szerelmed? Talán akkor ismerős lesz amiről mesélni fogok neked. Mert nekem volt egy ilyen szerelmem. Azt hittem ő az igazi. Nem volt a suli nagymenője, de volt barátnője. Két évvel volt idősebb nálam. De ahogy abba a suliba kezdtem járni, amelybe ő beleszerettem. Nem tudom hogyan, de megtörtént.

  De előbb mesélek egy kicsit magamról:

  A nevem Gwyneth. Gwyneth Wyberg. A jelentése boldogság. A szüleim azért adták ezt a nevet, mert sosem sírtam, még, amikor megszülettem se. Ehelyett állandóan mosolyogtam. De tényleg. Mindenkire mosolyogtam, azt mondják beragyogtam mások napját. És a mosolyom egészen a középiskoláig kísért. Onnantól egy álarc lett, melyet, ha nehézségek értek sem vettem le. Azóta sem. Most egy nagy cég fejének vagyok a jobbkeze. A cégen belül is elterjedt, mennyire derűlátó vagyok. A főnöknek kifejezetten tetszett ez, és udvarolni kezdett én pedig, részben szüleim nyomására, részben, mert a főnök sem volt csúnya belementem a randizgatások hosszú sorába.

  Viszont volt egy időszak, amikor nagyon nehéz volt mosolyognom. Akkoriban ismertem meg Nathanielt és akkoriban lett a mosolyom is álarccá. Véletlen találkozás volt, de örökre megváltoztatta az életem. És igazából arra már nem is igazán emlékszem, hogy történt. De arra igen, hogy ő nagyon szomorú volt. És én voltam az egyetlen, aki mosolyt tudott csalni az arcára. Hogy akkor mi történt az sohase tudtam meg. És azt hiszem most már soha nem is fogom megtudni. Mert ő a középiskola végeztével eltűnt az életemből. Aztán egyszer felkerestem, de a házba nem jutottam be. Viszont az akkori barátnője már vele élt. Nagyon szerethették egymást. Így kezdődött minden. Én pedig a mai napig egy álarcot hordok, mely elrejti szívem darabokra hullott szilánkjait.

  Csakhogy a sors figyel. Engem és téged. És beleszól az életedbe akkor, amikor a legkevésbé számítanál rá.

Na hali!

Itt a prológus!

Azt még nem tudom, hogy menyire fog hosszúra nyúlni a történet, de azt majd a sors eldönti!

Addig is, jó olvasást!