Szerelmünk Szilánkjai

5. Tükörszilánk: Szeret vagy sem?

Az embernek a Minden kell. A teljes világra tapogatózik érzékenysége, félelme, vágyai, öröme láthatatlan csápjaival. Kell neki az alázat érzése meg a fölényé, kell neki a biztonság és a bizonytalanság, kell neki az erő és a gyöngeség ahhoz, hogy teljes legyen.

/Bodor Pál/

Gwyneth szemszöge:

 Az este nagyon jól alakult, csak hamar vége lett. Evan búcsúzóul hosszasan megcsókolt. És mintha Nathaniel arcát láttam volna magam előtt. Ez pedig dühített. De egyszerre fájt és kissé bűntudatom is volt. De miért is? Neki biztos ott van még Melanie. És ez továbbra is távolt tartott tőle. Így hát úgy döntöttem kiveszek egy kis szabadságot. Tisztában voltam azzal, hogy nem oldok meg vele semmit. De már szükségem volt erre. Csakhogy ott volt Evan. Nem akartam magára hagyni, így is rengeteget dolgozott. Így másnap reggel egyenesen az irodájába mentem.

-Evan? Beszélhetnénk?

-Persze, szívem mondjad csak.

-Csak szerettelek volna megkérdezni, hogy kérhetnék-e egy kis szabadságot most?

-Kérdezned sem kéne, hisz a múltkor is bent maradtál miattam.

-Igen, de... nem akarlak magadra hagyni.

 Erre felállt, odajött hozzám és átölelt. Majd felemelte az arcomat. Ekkor benyitott valaki. Valaki, akinek nem kellett volna. Valaki, akit a sors a legrosszabb pillanatban vezetett oda. És az a valaki Nathaniel volt. Egy pillanatig csak megdermedve állt az ajtóba. Majd megköszörülte a torkát, elnézést kért és már lépett volna ki az ajtón, de Evan megállította.

-Mond csak Nathaniel.

-Azt hiszem annyira nem fontos.

-Ha idejöttél most már mond.

-Nekem... viszont semmi dolgom itt szóval elmentem. És köszönöm, Evan. -mondtam ezzel elsiettem Nathaniel mellett.

 Nem mentem vissza az asztalomhoz, mert ismertem Tinyt. Egyből kiszúrta volna, hogy gond van és akkor nem tudom, hogy magyarázom ki magam. Nem mintha nem bíznék benne, de nem akartam, hogy netán valaki meghalljon minket. Itt még a falnak is füle van.

  A szívem hevesen dobogott és sírhatnékom támadt. Úgy éreztem magam, mint aki szörnyű dolgot tett. Mintha minden porcikámat a földhöz szegezték volna. Aztán se szó se beszéd hazamentem. Azért aztán írtam Evannek, hogy nem éreztem jól magam, így hazamentem és úgyis holnaptól hivatalosan is szabadságon vagyok. Könnyek égették a torkomat, egészen amíg haza nem értem. Ott pedig hagytam, hogy végig folyjanak az arcomon. Régen zokogtam már ennyit.

Nathaniel szemszöge:

 Először dühös voltam. De őrjítően. Törni zúzni tudtam volna, de visszafogtam magam. Mikor viszont nem láttam Gwynt az asztalánál már csak aggódtam. Egész nap utána nem láttam és nagyon rossz érzés fogott el. Majd visszamentem az irodába Evanhez. Ő azt mondta, hogy szabadságot vett ki. És újból összezavarodtam. Valahogy beszélnem kellett vele. Úgy éreztem tudnia kellene mit történt az alatt az öt év alatt. Az igazság az, hogy féltem. Féltem, hogy még jobban meggyűlöl.

 Az aki voltam, sajnos nem tűnt el teljesen. Azután is hibát hibára halmoztam. Nem feltétlenül azt akartam, hogy bocsásson meg. Azt igazából csak reméltem. Emlékszem, hogy ő sem mondta sosem, hogy szeret. Csakhogy én tudtam. Tudtam, mert Melanie eleinte folyton ezzel piszkálta. Bántotta, mert tudta, hogy én is szeretem őt. És egyszer összevont  rajzórát tartott a tanárunk. Gyorsabban végzett mint a többiek, később pedig már csak firkálgatott. De egy lapot az asztalán felejtett. Akkor leírt két olyan szót melyekre mindig is vágytam. Ezt a szót akartam hallani anyámtól és apámtól. Sőt még Melanietól is, de még ő sem mondta soha. De ő leírta:

Szeretlek, Nathaniel....

 A mai napig megőriztem. Viszont most úgy éreztem szilánkokra törik a szívem. Mert nem tudtam elfelejteni. És el kell mondanom neki azt, amit akkor nem tudtam. Sem azóta. A kérdés csak az volt, hogy most szeret vagy sem? Már nem voltam annyira biztos benne mint amikor először megláttam itt. Akkor boldog voltam. De most....

 Ahogy hazafelé botorkáltam ijedten vettem észre, hogy a nap lenyugvóban van a látóhatáron. Közeledik a tél. Vajon ez is olyan lesz mint a többi?

Hali!

Előre jelenteném, hogy a következő nem egy fejezet lesz, de a véleményetekre leszek kiváncsi mivel változtatnék a borítón. Szóval véleményt kérek majd sürgősen!!!!

Előre is kösziii <3