No pain,no gain //Befejezett//

17.fejezet

Miután levadásztuk Katsumit és lekötöztük és egy idő után bekötöztük a száját, nagy nehezen Stranget vale-be, a következő fejlődő helyre értünk. Csak ötször esett le Katsumi Yukiról, és úgy vergődött mint egy partra vetett hal. Most meg itt veri a hátamat a fejével. Felvettük a küldetéseket, és kikötöztem Katsumit.

-Mit csinálsz Shira? Eszednél vagy?-kérdezte ijedten Haru, mire sóhajtottam.

-Sajnálom, de így nem tud harcolni, fejlődni.

-A terv a következő :két három fős csapatra oszlunk.6-an csak káosz lenne a fejlődésből. Majd folyamatosan írogatunk egymásnak.

-Én Ikutoval leszek!-Ikuto meglepődött hogy ezt mondtam. Én is meglepődtem. De túl csendes, ez nem tetszik.Valamiben sántikál.

-Én Shirával leszek-mondta Katsumi,a szájából pedig egy nyalóka lógott ki.

-Katsumi! Legalább adhatnál nekem is-szóltam rá. A táskájában elkezdett kutakodni.

-Kér még valaki?-kérdezte egy pillanatra megállva.

-Én kérek-jelentkezett Kiyoko

-Én is-mondta Mitsuko,mire Katsumi mindenkinek adott,aki kért.

-Rendben,akkor Mitsuko,Kiyoko és én leszünk az 1-es csapat.Ikuto,Katsumi és Shira ti lesztek a 2-es csapat.Shira,biztos hogy ezt akarod?-mutatott Katsumira,aki egy majommal veszekedett a táskájáért,végül fejbe dobta a majmot egy banán bombával. Azután Ikutora mutatott,akit körül vett egy csapat lány.

-Van más választásom? Majd ha ideg összeroppanást kapok, kaparjatok fel egy kanállal és tegyetek bele egy nagy pudingos dobozba. Az a legjobb hely az őrülteknek. Majd még találkozunk, remélem-túrtam gondterhelten a hajamba és elmentem felszedni Katsumit,aki banán csatázott a majommal, Yurit,aki boldogan ette a banánt. És Ikutot akit úgy kellett kiszabadítani a lányok karmai közül.

-Szeretem Strange vale-t.Szép nagy dzsungel. Valahogy vonzódom ehhez a helyhez-szólalt meg egy idő után Katsumi.

-Azért mert itt csatázhatsz a majmokkal?-kérdeztem unottan. Már lvl 32-esek vagyunk. Egész jól bírom. Kivéve azt, hogy egyfolytában menekülni kell a majmoktól. Valahogy Katsumit nem bírják.

-Lehet.-beértünk egy zsákutcába. Lehet hogy Katsumi szereti ezt a helyet,de én utálom. Itt még az én irányérzékem se működik. Mindenhol csak nagy bozót van. Ha megtalálod az utat szerencsés vagy. De mi ma pechesek vagyunk. Hirtelen zörgés hallatszódott a fák között. A földön egy banán volt. Ikuto odament és felvette. Belelépett egy csapdába és úgy lógott mint egy denevér. De Ő csak bontogatni kezdte a banánt. Hogy is szól a mondás? "Ne törődjél semmivel, egyél kiflit zsömlével".Ikuto elvágta a kötelet a lábánál ezzel nagy zajt keltve. Kisebb szaltóval földre is ért. Több száz szempár szegeződött ránk. Igen, majmok. Ikuto befejezte az evést és rám mosolygott.

-Fuss,Shira,fuss.-és úgy elkezdett rohanni mint egy örült, utána pedig Katsumi. Mire észbe kaptam már több száz majom üldözött minket. Rohanni kezdtem. Akkor úgy éreztem magam, mintha majmok bolygóján lettem volna. Pechemre Katsumi futott előttem. A táskájából kidobált mindenfélét. A kövektől majdnem elcsúsztam , a bombáktók úgy kellett elugrálnom. Úgy nézhettem ki mint egy balerina táncos.

-Selejtezni támadt kedved, Katsumi?-kiabáltam utána, de nem hallotta meg.

-Á, megvan!-kidobott egy robot kígyót, amibe sikeresen elestem.-Basszus, félre nyúltam! Majd kapd már el, köszi.-és ott hagyott több száz majommal és egy robot kígyóval.