No pain,no gain //Befejezett//

20.fejezet

A lánccal közelebb húzott magához.

-Azt hiszed ilyen kis trükkel megölhetsz? Alá becsülsz te engem.-vigyorogtam és átváltoztam macskává és ezzel meg is szakadt a lánc. Ráugrottam, és karmoltam, ahogy csak tudtam. Egy kis élete lement, elugrott, de nem látta hogy Katsumi mögötte van. Jó nagy kritikát belenyilazott Katsumi. Amikor nem figyelt leterítettem és megkötöztem.

-Ennyire hülyének nézel minket? Lehet, hogy ez másnál beválna, de nálunk nem. Tudjuk, hogy ez csak illúzió! Gyere elő. Elég mocskos a technikád..-kiabáltam. Az illúzió feloszlott, de sehol nem volt senki. Igazából már azóta éreztem ,hogy figyelnek, amióta elváltunk Haruéktól. Azóta úgy viselkedek hogy ne tudjon meg semmit a figyelő. A végén már azt hittem hogy csak beképzelem az egészet, amikor délben elkezdtük ölni a krokodilokat. Amikor végeztünk akkor besötétedett. Egy küldivel max 1 órát szoktunk bénázni, de akkor is, csak ha nagyon nehéz. Nem kell egy nagy zseninek lenni hogy rájöjjek hogy egy illúzióban vagyok. Ezért még a gondolataimat is úgy rendeztem hogy ne bukjunk le. Ki tudja milyen képessége van. Aztán Sangonak és Mitsukonak megírtam, feltűnés nélkül, hogy derítsék fel a területet. Katsuminak már kezdetek óta megírtam, hogy mi a helyzet. A csatánál is feltűnő volt hogy levittem az életét, de utána vissza töltődött. Gondolom az volt a terve hogy kifáraszt minket. Most viszont megint világosság van, szerintem olyan 3 körül lehet. És teljesen tiszta minden, nem érzem hogy figyelnének. Sango és Mitsuko visszatértek.

-Én nem találtam senkit-jelentette Mitsuko.

-Semmi gyanús, minden tiszta.-mondta Sango. Katsumival összenéztünk.

-Elmenekült-csóválta a fejét Katsumi

-De azért nem árt vigyázni. Haruékat nem ártana értesíteni-kezdtem húzkodni az ujjamat hogy írjak egy üzenetet, aztán láttam hogy van egy bejövő üzenetem-Haru azt írja hogy Booty-ban vannak. Menjünk.-mondtam. Bementünk Bootey-ba, ami egy kikötő város. Betértünk a kocsmába, ahol Ikuto,Haru és Kiyoko már várt minket. Elmondtunk nekik mindent, amit tudtunk.

-Ez úgy hangzik mintha információt gyűjtött volna. És direkt így akarta hogy rájöjjetek hogy ez egy illúzió. Hogy hány áldott vadász kell majd a legyőzésetekhez. Szerintem most fejlődjünk mind együtt. Itt hemzsegnek a vadászok. Mindannyian 37.szinten vagyunk.-tanakodott Haru.

-Én is ezt tartom jó ötletnek-bólintottam. Felvettük a küldiket és leadtunk néhányat. Katsumira néztem.

-Mi a baj?-pislogtam.

-Nem értem. Ha ennyire erősek ezek az áldott vadászok, akkor miért nem idézett elő egy rendes illúziót, amire nem tudunk rájönni hogy az, és miért nem ölt meg minket? Elvégre most még elég gyengék vagyunk. Annak nincs értelme hogy megvárják amíg megerősödünk.-mondta Katsumi. Felnéztem a kék égre, ahol sirályok köröztek. A szél lágyan fújt, és áradt a levegőből az a tipikus kikötő illat.

-Talán csak megijedt a világ legjobb testvér duótól-karoltam át, mire Katsumi felnevetett és együtt néztük a kék eget.

Elértük a lvl 40-es szintet. És senki sem akadályozott minket. Elbúcsuztunk a majmoktól, akik integettek nekünk. Valahogy szívemhez nőtt ez a hely. Amennyire eleinte utáltam, most annyira szeretem. Mindenki elteleportált Stormwindbe. Kitanultuk az új képességeket, és most már gyorsabban vágtatnak a hátasaink, ugyanis 40-es lovaglást kitanultuk. Viszont Katsumi eltűnt. Ez azt jelenti hogy Kei itt van valahol. Kerestem őket, furcsaságok után nézelődtem, mert akkor biztos ők lesznek a háttér mögött.

-Egy cápa van a csatornánál!-kiabálta futkosva az egyik városi. Ezek semmiből sem tanulnak.. Elmentem a csatornához, ahol Katsumi éppen horgászott, mellette pedig Sango ült. Ahogy közelebb mentem láttam, hogy Kei rá van kötözve a horgászbotra, és alatta egy cápa köröz. Katsumi szó szerint megöli.

-Kei, akkor csatlakozol a The Dawn klánhoz?-kérdeztem, amikor odaértem.

-Igen-nézett fel szórakozottan.

-Micsoda? Ő is a csapattársam?-hökkent meg Katsumi teljesen, annyira, hogy kiesett a horgászbot a kezéből. Putty, bele a vízbe.

-Volt-javította ki Sango.