Don't Do It! | BTS ff

Elfelejthetetlen hazugság

Azt hittem lefog smárolni ezért hirtelen lehunytam szemeim...De nem történt semmi...Amikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy a zöld hajú srác mosolyog. "Emlékszel a nevemre?" Kérdezte. Éreztem mentolos lehelletét arcomon. Alig volt köztünk öt centi. "Min Yoongi.." Mondta kicsit szomorkás hangon. Még mindig nem tudtam,  hogy ki ezért kicsit elszomorodtam. "B-bocsi de nem ugrik be...." Még mindig mosolygott, de úgy nézett ki mintha most fogja kisírni szemeit. Lefolyt egy könnycsepp a szeméből, és ráesett az én arcomra. Yoongi gyorsan elhátrált és letörölte könnyeit. Nem tudtam mit csinálni ezért felkeltem nagy fejfájással és szorosan magamhoz öleltem. "Bocsi...." Mást nem tudtam mondani..Néhány percig csak én öleltem, majd visszaölelt.

Suga POV

Ha ezt Jungkook megtudja olyan boldog lesz...Bár jólesik ez az ölelés...Nami nem érdemli meg...de megsértette az én kis Dongsaengomat, ezért nem tehetek mást. "Mostmár megyek..." Mondtam, miközbe tetettem a szomorút. Ő csak bólintott válaszként. Amikor végre elengedett, kisiettem az ajtón, majd becsaptam. Kint a folyosón már várt rám Jungkoook Abby-vel. "Sziasztok, van jó hírem, de nem itt fogom elmondani." Mondtam halkan, nehogy Nami meghallja. "Oké, menjünk hozzám." Mondta Jungkook, erre csak bólintottunk és már utnak is indultunk.

Egész úton csak hallgattunk. Jungkook elég gyors léptekkel haladt, így hát mi is. Amikor odaértünk háza elé, anyja épp ment ki az ajtón. "Jónapot!" mondtuk Abby-vel egyszerre. "Sziasztok!" Mondta egy nagy mosollyal. "Anya, megbeszélést tartunk szóval lent leszünk a kis stúdióba." Mondta Jungkook aranyosan. "Oké kicsim, én megyek munkába, apád pedig Josh-nál van" Erre bólintott és bementünk. Lementünk a pincébe, azaz a kis stúdióba és leültünk a kanapéra. "Na kezd." Mondta türelmetlenül Jungkook. Elmondtam Nami-ról amit megtudtam, és ami történt. "Perfekt." Mondta ravasz mosollyal Jungkook.  Abby kicsit élvezhette a dolgot ha mosolygott. "Akkor most mit csinálunk?" Kérdezte a lány.  "Na a terv a következő..." Kezdett bele Jungkook, és el is mondta. Nekem nem nagyon tetszett a tervecske, de mostmár nem bírtam kiszállni.

Nami POV

Ma engedtek ki a korházból. Kicsit elkellett gondolkodnom, hogy merre lakom, mivel nem ismertem a helyet. Az orvos elmagyarázta, le is írta, de akkor se értettem. Egy óra kínlódással végre hazaértem. Ettem, letussoltam és elmentem aludni.Másnap péntek volt. Épp sulifelé haladtam, amikor valaki megfogta csuklóm. Megfordultam, és egy ismeretlen fekete hajú csajt láttam. Nagyon szép volt, nagyokat mosolygott. "Szia Nami!" Mondta kicsit hangosan. "Szia.." "Gondolom nem emlékszel rám..." Mondta szomorúan. Erre csak megráztam a fejemet nemet mutatva. "Én vagyok Abby, a legjobb barátnőd!" Mondta megint mosolyogva. "Oh, Szia Abby!" Mondtam én is mosolyogva.  Eggyütt mentünk suliba, útközbe meg mesélt, hogy miket csináltunk ketten.  Amikor odaértünk egy ismeretlen fiú köszönt nekünk. "Abby! Nami!" mondta. "Jungkook!" Mondta Abby és megölelték egymást. A Jungkooknak nevezett srác felém fordult. A következő másodpercben már szorosan ölelt. Nem tudtam h ki ő nekem de visszaöleltem. Ölelése olyan meleg volt, mint egy macié. "Jungkook is a legjobb barátunk." Mondta Abby nagyon izgatottan. Amikor egy ideig beszélgettünk, megszólalt az utálatos csengő. Besiettünk órára. Amikor megint megszólalt óra végén, kisiettem a hátsó udvarra, mert Jungkook mondta hogy ott találkozzunk. Amikor odaértem, nem Jungkookot láttam se Abby-t.

Baekhyun POV

Jungkook óra előtt írt nekem egy sms-t Namiról, hogy mit kell mondanom és kinek kell tetetnem magam. Amikor megláttam odarohantam és megöleltem. Ő csak egyhelyben állt megdermedve. "Nami kérlek bocsáss meg, nem akartam kérlek bocsáss meg!" Ő valahogy kiszabadult ölelésemből, és mélyen a szemembe nézett. "Ki vagy te?" Kérdezte remegő hangon. "Az osztálytársad. Véletlenül meglöktelek a folyosón egy ideje már, de nem volt esélyem bocsánatot kérni..." próbáltam szomorút játszani. "Ááá értem, de akk---" "NAMII~~"