Don't Do It! | BTS ff

Nem viszonzott szeretet

"Nami...lenne egy kérdésem..."  "I-igen?" Nagyon megijedtem...Nem tudom mit akar kérdezni...Elég komolyan nézett rám...Nagyot nyeltem..."Ömmm...Hát akartam már egy ideje megkérdezni..." "Mit..?" "Megkérdezhetem, hogy mi történt a szüleiddel..?" Úgy éreztem magam, hogy ott helybe fogom elbőgni magam...már néhány könny lefolyt arcomon...Ezt Suga is észre vette és magához ölelt. "Nem baj ha nem aka--" "Nami!!" Hirtelen megszólalt valaki hátúlról, félbeszakítva Sugát. Megfordultunk és megláttuk Jungkook-ot aki éppen felénk futott. "N-nami..." Levegőért kapkodva próbált beszélni. "N-nem Láttad...Abby-t?" "Nem" Amikor elhangzott a válasz Jungkoook felnézett, mert eddig térdét fogva lélegezni próbált, és meglátta Sugát. "Hyung!" Felkiáltott. Suga viszont nem mondott semmit, csak megfogta a kezem csuklómnál fogva és közelebb húzott. Jungkook egy kicsit mintha mosolygott volna, de szerintem csak képzelődök. "Na mindegy, mentem, sziasztok!" Evvel el is ment. "Szerintem én is megyek, mert még kikapok..." Mondtam halkan. Csak bólintott, és evvel elindultam hazafelé.

Suga POV

Láttam ahogy Nami elment. Nagyon szép és kedves lány...Nem értem Jungkook miért akar vele játszadozni...Épp sétáltam amikor valaki félrehúzott csuklómnál fogva. "Hyung, na végre!" Láttam Jungkook-ot  "Sikerült megtudnod?" Kérdezte. "Nem, mert egy okostojás félbeszakított minket..." Néztem rá komolyan. "Ajh te semmit se tudsz jól megcsinálni?!" Lekiabált...Azt hiszi, hogy körülötte forog az egész világ, mi? "Te mersz pofázni az idősebbnek?!" Erre pofoncsaptam. "Nekem mersz pofázni kölyök?! És még én voltam olyan hülye, hogy segítettem neked..." Ő csak bámult mérgesen. "Minek akarsz vele egyáltalán játszani?" "Nem tudod mekkora fájdalmat okozott nekem!" Néztem rá meglepetem, láttam, hogy nemsokára elkezd sírni. "Az a r*banc tönkretett!" Mondta szinte kiabálva. "Na mi volt a nagy bűntette?" "Elvett tőlem mindenkit aki engem szeretett, összetört!" És evvel az utolsó szóval elkezdett sírni. Megöleltem, nem akartam ezt de érzékeny egy lélek..."Ha tényleg szeretsz Hyung akkor csináld ezt meg nekem" Mondta sírós hangon. Valami tervet dumált...Nem tetszett a terv de mégis megfogom csinálni.

Jungkook POV

Szinészi tehetségemnek sikeresen becsaptam Hyungomat. Nem is sejti, hogy csak azért csinálom, hogy játszhassak Namival. Másnap korábban mentem suliba. Megkellett keresnem Abby-t, hogy elmondjam a terv következő lépéseit...Épp sétáltam amikor megláttam őt egy tanteremben. "Abby!" Szólítottam, majd amikor rámnézett intettem, hogy jöjjön ki. "Igen Jungkook?" Kérdezte. "Akarod tudni a terv másik részét is?" Erre ő csak bólintott majd elmondtam neki.

Nami POV

Suliba voltam, épp csöngettek szünetre. Amikor sétáltam a folyosón amikor valaki megfogta a vállam, és megfordított. "Szia Nami...beszélhetünk...?" Ott állt előttem Yoongi, bár egy kicsit mintha túl komoly lenne. Csak bólintottam válaszként és behúzott egy üres tanterembe. "Igen? Miről szerettél volna beszélni?" "Akartam, hogy tudd hogy van egy fiú..Akinek nagyon tetszesz." Néztem rá kicsit elpirultan. "És tudod ki ő?" Megráztam fejem nemet mutatva. "Én...." Csak bámultam kicsit félve, erre megfogta mindkét kezem és mondta..."Nami Yisumbre..Leszel a barátnőm?" Teljesen elpirultam, mint egy paradicsom. Elrántottam kezem és épp nyúltam a kilincsért, de megfogta a csuklóm és nekicsapott az ajtónak. "Nem kaptam feleletet Nami..." Vigyorodott el. Annyira féltem...Arcunk öt centire volt egymástól...Az orrunk majdnem összeért. Próbáltam megtörni a szemkontaktust, de az egyik kezével megfogta az állam, hogy ránézzek. "Választ kérek..." Csak tovább néztem félve...egyre közelebb és közelebb hajolt.... ijedtembe lehunytam szemeim szorosan. Néhány másodperc múlva éreztem valami puhát ajkaimon. Kinyitottam szemem...előttem volt Suga, aki épp csókolt. Annyira lesokkolt, azt hittem összeesek. Egy idő múlva elhátrált, én meg az alkalmat kihasználva elfutottam. A pulzusom az egekbe volt...nem tudtam mit csinálni ezért felmentem a tetőre. Nekidőltem a falnak, majd lecsúztam rajta, hogy leüljek. Térdeimet ölelve sírtam némán. "Milyen érzes lehet elvenni más pasiját...?"