Don't Do It! | BTS ff

Szívtelen emberek

Nami POV

"Ááá értem, de akk---" "NAMII~~" Erre a hangra lettünk mind a ketten figyelmesek. Lassan hátra akartam fordulni, de mielőtt megtehettem volna egy erős fájdalmat éreztem bal arcomon. Előttem egy barna hajú lány ált, aki nagyonmérgesnek tűnt. "Nami Yisumbre...te aljas semmirekellő..--" Én csak néztem, és néztem, de nem bírtam odafigyelni, mert a csaj mögött a háttérben láttam nem mást mind Min Yongi-t. A hideg is kirázott amikor ránéztem. Eltelhetett néhány perc, de a lány még mindig dumált. "És még csak a szivedbe is lyuk van! Nem tudsz senki másra gondolni csak magadra!!!" Evvel fejeztem be, és nagy lélegzésbe kezdett. Szavai hallatán mérges lettem....mérges mert azt se tudom hogy mi történt erre jön felpofoz, és még le is kiabált? Na nem. *Csatt* Teljes erőmből, egy nagy lendülettel felpofoztam, annyira erősen, hogy földreesett a fájó pontját fogva. Még Baekhyun is odakapta a tekintetét a telefonjáról. Nem úgy nézett ki mint akit érdekelt volna...Mintha félelmet láttam szemébe. Ránéztem a lányra, ő csak nagy szemekkel bámult engem. "Na ide figyelj...Mint tudod nem emlékszem semmire, és magasról teszek róla hogy egy kis utcasarki mit gondol rólam....Ezt csak azért kaptak mert be nem állt a pofád." Mosolyodtam el a végére. Ő csak tovább nézett. Meguntam és elmentem.

Jungkook POV

Láttaam a kis jelenetet. Igaz  én kértem meg Lettit, mivel mondta, hogy bosszút akar állni Nami-n, ezért beavattam....De nem ezt vártam a végére...De hát Nami lány létére elég erős, szóval nem csodálkozom. Miután Nami és Baekhyun elsétáltak lassan, és odaigyekeztem Lettihez. "Letti!" Odakiáltottam. Mire odaértem Letti lassacskán felált. "Letti én sa--" nem bírtam befejezni a mondani valámat mert felpofozott könnyes szemekkel. Teljesen megértettem, de nem gondoltam, hogy ezt tette volna. Evvel el is futott mielőtt mondhattam volna valamit. Ottálhattam még úgy egy tíz percet amikor becsöngettek. Lassan elkezdtem órára sétálni. Amikor végre elmúltak az órák, Suga hyung lépése jött. Elbújtam egy bokor mögé és vártam hogy megjöjjenek.

Suga POV

Mivel Nami osztálytársa voltam nem volt nehéz megkérni, hogy találkozzon velem a kis parknál. Végre elmúltak az órák. Erősen törte a fejem, hogyemlékezzek a pontos lépésekre, mivel nem akartam elszúrni. A nagy gondolkozásomból egy hang zökkentett ki. "Yoongi megyünk?" Kérdezte Nami mosolyogva. Jaj nekem Nami...ne mosolyogj neked teszed nehezebbé. Egymás melett sétáltunk a park irányába. Amikor odaértünk a szivem is összeszorult. Leültünk egy padra. Egy ideig nagy csönd volt, amit én törtem meg. "Kérsz fagyit?" "L-lehet.." Mondta halkan. Olyan aranyos volt amikor akadozva beszélt. Ajh...Yoongi miért egyeztél ebbe bele....Miután megvettem a fagyikat, visszamentem a türelmesen váró Namihoz. Odaadtam neki. Olya tíz perc múlva meg is ettük. Ekkor fájt már a szivem...féltem...de muszáj megtennem. "Nami..." Mondtm halkan. Gombóc volt a torkomban. Alig mertem megszólalni. Nami is kissé aggódva nézett rám...egy bólintással jelezte, hogy mondhatom. "É-én...Vagyis....ööö...izéé....." Lelkileg ostromoltam volna magam, mert nem mondtam egyből..."Én...vagyis nekem....nekem ez nem megy tovább." Néztem Namit és vártam reakcióját. Tágra nyílt szemmekkel nézett majd hirtelen sírva fakadt...így már a földön fetrengett a sírástól. Nem tudtam mit csinálni, csak nézni. Nem akartam megbántani....El se tudom képzelni milyen lehet neki.

Nami POV

A földön bőgtem és pont akkor az esső is elkezdett esni. Felülve, térdemet mellkasomhoz húzva sírtam tovább. Hallottam, hogy Yoongi mondogat valamit, de nem érdekelt. Tegnap még szeretett....vagy nem? kérdesek kavarogtak a fejembe. Valaki nagy erővel próbálkozott felhúzni, de nem érdekelt. Nem bírt...Ekkor meghallottam egy fiúnak a hangját..."Nami...Kérlek engedd, hogy segítsek.."