Don't Do It! | BTS ff

Újra együtt?

Nami POV

Fejemet fogtam halkan szipogva. Mivel ősz van, a levelek is hullottak, és rengeteg van a földön, ami nem is zavar, de az igen, hogy hallottam az avar susogását mögüllem. Megijedve felkeltem és megfordultam a hang irányába.

Nagy szemekkel véltem felfedezni Yoongi-t, aki csak szomorú tekintettel néz. Tekintetem lesütöttem a színes levelekre. Kissebb idő múlva egy pár cipő jelent meg, aminek tulajdonosa Suga. Felnéztem rá picit könnyes szemeimmel, mire ő csak átölelt. Szorosan visszaöleltem, míg mellkasába zokogtam.

Soha nem gondoltam volna, hogy az a személy akit megbántottam most itt lesz mellettem.

Yoongi POV

Fejét círogattam, míg kedves dolgokat súgtam, hogy lenyugodjon. Miútán picit lenyugodott, elengedtem....volna, ha nem ölelt volna még szorosabban.

"É-én úgy s-sajnálom..." Mondja rekedt, síró hangján a lány.  Válaszul fejen pusziltam.

"Én sajnálom..Ha tudtam volna előbb..." Néztem le szomorúan rá.

Olyan öt perc ölelkezés után elengedtük egymást, majd leültünk a padra. Nami kezeit nézte, míg én őt.

"Akkor....most mi lesz?" Kérdezi szomorúan rámnézve, mire majd megrepedt szivem.

"Mit szeretnél, hogy legyen?" Kérdezem halkan, de kedves hangnemben.

"Azt akarom, hogy minden a régi legyen...." Könnyek gyűlnek szemeibe "Hiányzol..."

Nekem csak ennyit kellett, hogy mondjon.. "Rendben, akkor tetesd meg, hogy nem is szakítottunk" Kuncog el magam, mire ő is halkan felnevet. Közelebb kúszik hozzám, és hhozzámbújik, én csak átkarolom.

"Ami pedig Jungkookot illeti, nem fogom engedni, hogy bántson többet..." Mondom picit mérgesen. Nami csak egyre közelebb bújt hozzám, és mosolygott. Mosolya olyan szép, mindenkit mosolygásra kénysztet.

Amikor meguntuk az ott létet, elmentünk hozzá és elkeztünk egy tervet kieszelni Jungkookék ellen. Nem fogom engedni, hogy bántsák....

Jungkook POV

Abbyt házamig elráncigáltam, majd le stúdióba, vagyis a pincébe. Arcán fáradtságot véltem felfedezni, de ez érdekelt a legkevésbé. Elengedtem csuklóját, mert eddig egész idő alatt fogtam.

"Jungkookie...." Szólal meg egy ásítás kiséretében. Tekintetem rászegeztem várva a mondani valóját.

"Most mi lesz? Nem bírjuk ölbetett kézzel várni, hogy csak úgy boldog legyen... " Mondom hosszas hallgatás után. Abby fáradt és értetlen fejjel néz rám.

"Nem értem miért akarod egyáltalán bántani a lányt..." Mondja még egy ásítás kiséretével, mire ledöbbentem. "Mármint eddig is az volt a célod, de nem értem miért, hiszen olyan helyes a lány és még ráadásul jófej is, meg ke----"

"Elég volt!" Szólok bele szavába, mire ő felugrik. "Már te is csak ellenem állsz!"

"N-nem, nem azt mond---"

"De igen azt mondod! Menj ki a házamból de most azonnal!!" Ordítom arcába, mire ő könnyes szemekkel a rengeteg bevásárló zacskókkal kiszaladt. Leülök a kanapéra fejem fogva, és gondolkodom.

Felnézve kezeimből, nem is vettem észre eddig, hogy mennyire öreg ez a hely. Világoskék a fal, de kopott minden fél centiben, így csak néhány helyen látszik a kék. A padló ebben a részben fekete csempéből van, majd a másik szobában, a tánctermemben fa padló van fehér fallal, ami szintén kopott. Néhány helyen a csempe bevan törve, vagy esetleg foltos.  A kanpéra nézek, amin épp ülök. Sötét vörös színe van, egyik díszpárnája hiányzik. A plafon repedt és kopott, néha beesik az eső.

Kutyaugatást halottam az emeletről, majd pici lépteket a lépcső felől. Gureum, a kutyám lejött hozzám.  Felkaptam ölembe, és símogattam egy ideig, majd úgy el is aludtam.