Don't Do It! | BTS ff

Összetört

."Nami...Kérlek engedd, hogy segítsek.."

Nem akartam felnézni. Tudtam, hogy ki az...Jungkook..."Namiiii~ gyereee menjünk!" Mondta szinte kétségbeesetten. Felnéztem és azt láttam, hogy Jungkook előttem guggolt. Kisírt szemekkel néztem rá. Nem gondoltam volna, hogy pont az a személy aki utál, itt lesz velem, egyik legrosszabb napomon, de nem teszi rosszabbá, csak itt van. Öt-tíz percig még ültem a földön a szakadó essőben. Jungkook tartott egy esernyőt felettünk, így nem áztam el. Lassan felsegített, és hazakisért. Az ajtómba még súgtam egy köszönömöt meg egy sziát, majd bementem. Letussoltam, átöltöztem, ettem és elmendtem aludni.

Jungkook POV

Nami bement a házba. Amennyire hülye, még el is hiszi, hogy segíteni akarok. Hahahah Annyira hülye, hogy már fáj. Elkezdtem sétálni az utcám felé. Vajon mi lett a szüleivel? Miért hisz nekem? Eddig mindig én piszkáltam Abbyvel....Szerintem Yoongi hyungnak tetszik Nami...de ez engem zavar...De miért? Na mindegy, erre nem gondolok. Észre se vettem, hogy már beesteledett. Az eső is elállt. Hazaértem, tussoltam és elmentem aludni. Nem, nem szoktam vacsorázni...

Másnap szombat volt. Arra ébredtem, hogy valaki csönget. Felhúztam egy nadrágot, meg egy maicát, és már siettem is az ajtóhoz. Amikor kinyitottam, meglepetésemre egy kisírt szemű, piros arcú, jobbra ballra dölöngélő Yoongi-val találkoztam. Kérdés nélkül besétált a nappaliba, majd kifeküdt a kanapén. Rám nézett, de nem mondott semmit. "Mi a baj Hyung?" Kérdeztem sajnálva. Sose láttam így, nem is akartam. "Ez minden a te kis hülye terved miatt van! Nem vetted észre mióta szeretem Nami-t?! És van képed velem elhitetni, hogy tett neked akármit is!" Elég viccesen nézhettem rá , mivel elnevette magát, majd félrenézett. "Kiszállok a hülye kis tervedből..." Mondta halkan, de mégis őszintén.

Yoongi POV

Elegem van...Tegnap beszéltem Abby-vel és mondta, hogy Jungkook csak viccből csinálja ezt. Nem néztem volna ki belőle...Hova fejlődnek a mostani emberek? Elmondtam neki amit elakartam, és készültem volna felkelni, mire visszalökött. "Mi az, hogy kiszállsz?! Már benne vagy! Nem léphetsz csak úgy ki!" Mondta kétségbeesetten. De nem érdekelt. Rengeteg embert megbántott, megalázott, köztük engem is....És ezt nem hagyom annyiban....Mindent megteszek, hogy Naminak ne essen semmi baja. És még Jungkook se állíthat meg ebben...

Nami POV

Szombat reggel...vagyis tizenegy óra. Nem volt semmi teendőm, ezért ettem és kimentem a városba. Egy ideig csak járkáltam, bementem néhány boltba, de semmi se tetszett, ezért üres kézzel jöttem ki. Már délután négy fele lehetett. A hideg szél megcsapta arcomat. Próbáltam nem emlékezni a tegnapra. Annyira fáj....De mivan ha Jungkook csak átakar vágni, mint eddig? Mármint megvert, átvert, hamis információkat adott, megalázott, stb...Szóval nem hiszem, hogy egy nap alatt megváltozik a véleménye és puff segít...Valami itt nem stimmel...De nem tudom mi... Ilyen gondolatok kavarogtak a fejembe amikor is hallottam kiabálást egy kisutcából. Lassan odasétáltam...Egy kicsit féltem...Nem kéne beleavatkoznom...Fordultam volna vissza, de hallottam egy női sikítást. Visszafordultam, és befordultam az utca felé, amikor megláttam egy lányt...Aki a földön fekve sírt. Odamentem hozzá. "Minden rendben?" Kérdezte halkan, majd gyengéden meráztam. "NE! NE JÖJJÖN KÖZELEBB!" Kiáltotta, én pedig ijedtemben hátraestem. Felakartam kellni, amikor valaki fellökött, így előreestem. Gyorsan megfordultam, és meglepetésemre láttam Baekhyun-t. Nem tudom miért de nagyon elkezdtem félni. "Mit csinálsz itt szépség?" Én csak néztem...Nem mertem megszólalni. "Ugye tudod, hogy veszélyes ilyen későn sétálgatni egyedül?" Mondta egy vigyorral. Erre csak bólintani tudtam. Hirtelen megragadta a nyakam, és úgy állított fel. "Ugye nem baj ha egy kicsit játszunk?"