Don't Do It! | BTS ff

A Holdfényben

Nami POV

Reggel, szokás szerint ötkor kelve elmentem enni . Telefonom elővéve láttam, hogy jött egy üzenetem Jungkooktól.

"Ma ráérsz este?" Állt az üziben. Válaszképp egy igen-t írtam majd ettem tovább szeretett műzlim. Evés után elmosogattam, felmentem szobámba, ahol átöltöztem valami kényelmesbe. Lementem nappalimba, és néztem a tévét.

Nem volt semmi érdekes a tévében, ezért beszélgettem Yoongival. Nem említettem meg neki a Jungkookal való találkozóm, mert...mert minek? Végül megbeszéltük, hogy 7-re itt lesz nállam, és együtt megyünk suliba. Felmentem átöltöztem uniformisomba, vállamra vettem táskám, és kimentem a ház elé. Már hét óra van, Yoongi sehol se látható. Eltelt öt perc....még mindig sehol. Kezdtem volna felhívni amikor meghallottam egyre hangosodó kiáltását. Hang felé nézve láttam, hogy felém fut Suga. Széttárt karokkal állva, vártam meleg ölelését. Alig telt el 5 másodperc, már karjaim közt volt. Megpuszilta fejemet, kézenfogott és elindultunk suliba. Útközbe nem nagyon beszéltünk, de nem is volt nagyon miről. Suliba érve elengedtük egymás kezét, és a távolban beszélgető barátaimhoz sétáltunk.

"Hali!" Mondta Abby és megölelt, amit viszonoztam is, majd úgyszintén Jungkookal.

"Na, bemegyünk a terembe?" Kérdezte Jungkook, mire bólintottam és elindultunk négyen.  Leültem szokásos helyemre, de most nem a megszokott padtársam ült le mellém, hanem Kook.

"Hát te?" Kérdezem folvont szemöldökkel. Válaszul vállat vont, és kipakolta a felszerelést. Matek óra...yey....

Kivettem füzetem és tolltartóm, és lehajtottam fejem a padra. Mindenki kiabált, beszélgetett, vagy épp kockult, mint a mellettem lévő személy is. Egy ideig csak ez a folytonos hangzavar hallatszódott, majd hirtelen csend lett. Felnézve megpillantottam matektanárom. Ősz haja kicsit kócos volt, gondolom a széltől, szemüvege orra hegyénél volt. Letette a naplót, és leült székére. Tanárunk nem volt az a szigoró személy, inkább vicces, és hétköznapi dolgokkal megmagyarázza a dolgokat. Én kedveltem, egyik kedvenc tanárom. Így nézve őt...valamilyen kép hirtelen szemem elé tárult fejemben.

Az udvaron voltam, feküdtem a betonon. Matek tanárom guggolt mellettem, és mintha felsegíteni próbálna...Ennyire emlékeztem. Szörnyen elkezdett fájni fejem, így visszahajtottam a padra. Éreztem ahogy valaki meglök gyengéden, mire hümmögtem egyet. Felnéztem, és már fél tábla televolt írva. Gyorsan elővettem füzetem, és elkezdtem írni....Isten tudja mit, annyit tudok, hogy a táblán van.  Óra után még egy kicsit gondolkoztam azon a képen, de abba is hagytam a gondolkodást, mivel kedves barátnőm kezdett velem beszélgetni. Annyira gyorsan beszélt kicsit magasított hangján, hogy alig értettem mit mond, így nem nagyon figyeltem oda. Annyira elkalandoztam gondolataimban, hogy észre se vettem, hogy angolon ülök, tanárnővel a teremben, és persze a többi diákkal. Egész nap csak álmodoztam valami hülyeségen, így nem figyeltem oda semmire. Sulikapunál csókkal elköszöntem Yoongitól, és Jungkookal álltam, mivel Abby elment barátnőjével.

"Mehetünk?" Kérdezte Kookie engem nézve. "Hova is?" Kérdeztem kicsit zavarodottan. "Majd meglátod" Megfogta csuklóm, és egy irány fele húzott maga után. Olyan húsz perc után meg is érkeztünk a Han folyóhoz. Leültünk a fűbe, majd a Nap felé vezettem tekintetem. Namplemente van. Kook is a Napra nézett. Éreztem, hogy közelebb kúszott mellém, de nem nagyon zavart. túlságosan lekötött a Nap gyönyörű látváyna. Egy kar fonódott derekam köré. Oldalra néztem, ahol egy csillogó szemű Jungkook volt. Mélyen nézett szemeimbe. Gyönyörű barna szemei egyszer se tűntek el, enyémeimet nézte lágyan. Kezdett sötétülni az arca minden perben egy árnyalattal. Ahogy egyre jobban néztem, észre se vettem, hogy arcát egyre nagyobbnak és nagyobbnak látom. Másik karja is derekam köré fonódott, és így nézte tovább szemeim. Sárgás fény helyett kékes fehér volt minden. Nem hallottam se láttam a külvilágot, csak Jungkook arcát láttam, és felgyorsuló szívverésem hallottam.  Kezeim ölembe pihentek, nem mertem megmoccanni. Érintése gyengéd volt....meleg...annyira nyugtató. Az orrunk is összeért. Lehunytam szemem, mivel nem mertem már nézni. Már egy ideje ebben a pózban voltunk...kinyitottam szemem, és megint szemkontaktust alakítottunk Kookal. Tekintetem akaratlanul is ajkaira vándorolt. Teltek és pirosak, kicsit csillognak...visszanéztem szemeire, amik az én ajkaimat nézték. Szokás szerint megnyaltam számat, amit végig nézett. Kicsit oldalra dőltötte fejét és  lassan közeledett ajkaim felé. Alig számoltam egy-ig már összeért ajkaink. Kellemes bizsergés futott át rajtam. Annyira édesek...Lassan elkezdte mozgatni ajkait enyémen. Hasamba mintha milliárd kis lepke lenne. Kirázott a hideg miközben ezek a nem létező lepkék szálltak összevissza. Éreztem,hogy egyik keze derekamról a nyakamra vándorol. Kicsit magafelé húzott evvel mélyítve a csókot. Annyira jó érzés...de...miért van bűntudatom?

Jungkook eltávolodott arcomtól, és reakcióm várta gondolom. Ránéztem, és sunyi vigyort véltem felfedezni arcán.

Már egy ideje nézhettem, mivel kuncogását hallottam. Kezét ráhelyezte enyémre és mélyen nézett szemembe.

De...hiszen ő a legjobb barátom...