Windows-HU

02.Para

Az ágyam túlságosan is puha volt,mintha egy királyné lakosztályában lettem volna.A paplan selymes volt,én pedig jól belesüppedtem az ágyamba.Egy apró kis hotelszobában voltam,de mégis egészen csodálatos volt az itteni kiszolgálás.

Csak néhány órája szállt le a gépem és miután sikeresen megtaláltak,azonnal a hotelembe vittek.Annyira vártam már  a pillanatot,hogy végignézhessem Szöul fényekben úszó városát,de sajnos megtörte  a varázst az a tény,hogy,amint beszálltam elaludtam;szóval csak annyit láttam a városból,ami a reptéren volt meg  a kis utcában,a hotel előtt.

Szöul egyik eldugott városrészét választották nekem.Úgy gondolták,hogy nem lenne jó,ha egyből megriadnék a nagy tömegtől,forgalomtól és kulturális sokktól,szóval csak lassan engednek bele  a mélyébe.És persze muszáj pihennem,hogy gyönyörűen nézzek ki a Mr. mellet.Mert azt mondták,hogy ragyognom kell,mint egy gyémántnak és az csak pihenéssel fog sikerülni.De azt se várják el tőlem,hogy begubózzak és ne nézzek körül ezen a csodálatos helyen.Már ki is néztem hová megyek,az első célpontjaim a paloták lesznek,hiszen az építészetük valami csodálatos,csak gyönyörködnék bennük.Szöul tornyát is muszáj megnézni,legalábbis mindenki azt mondta,meg kell céloznom  a szuvenír boltokat is,mert  a családom nagy része imádja gyűjteni a  hűtőmágneseket és a legjobb barátnőmnek el kell menni az S.M. Entertainment székhelyére,mert a legjobb barátnőm a lelkemre kötötte,hogy ha lesz időm,akkor fényképezzem le neki.Ma még le akarom rendezni az ajándékokat,az S.M-et és talán egy palota is belefér.A többit meg majd később.

Kipattantam ágyamból,összeszedtem azokat a  holmikat,amikre még szükségem lehet és elindultam  a nagyvilágba.Kilépve az ajtón már nem voltam annyira biztos magamban.A térképem szerint fel kellett sétálnom  a hotel mögötti dombra és ott bérelhetek biciklit.Először gyalog akartam menni,de az felért volna egy öngyilkossággal.Hogy tudtam volna végigsétálni Szöult,még bicóval is húzós lesz!Tömegközlekedéssel meg inkább meg sem próbálkozom,nehogy a végén még a  világ másik felén kössek ki.

A domb hosszú volt,én meg már hozzá szoktam a tömegközlekedéshez,úgyhogy kevésbé ment gyorsan,mint ahogyan számítottam rá.A dombon végig boltocskák voltak,de látszólag kicsik és nem hiszem,hogy ment nekik az üzlet.Nem ez volt Szöul leggazdagabb negyede,de ahány ember jött velem szembe,annyi tűnt boldognak,olyan kedves és normális embereknek tűntek,persze lehet,hogy ez csak az én meglátásom,mert elvileg a koreai emberek nem szeretik a turistákat.

Már egy ideje sétáltam,mikor észrevettem,hogy egy fekete kocsi követ.Gyorsabban szedtem a lábaimat,de valaki kipattant belőle és megragadott.Egyből beindult a túlélési ösztönöm és már ütni készültem,mire megszólalt az ismeretlen,aki nem is volt az.

- Te,meg hová mész?-Paul volt az,a testőröm,ha mondhatnám azt.Ő kapart össze az óriási reptéren,ő hozott ide és igazított el.Londonból jött és már tizenöt éve él itt  a feleségével,aki itt divattervező.Ő a Mr, üzlettársa,de megkérte őt,hogy segítsen nekem,talán átlátja a helyzetemet.Persze ő már megszokta az itteni életet.

- Huh,megijesztettél-kaptam a szívemhez,próbáltam eltusolni a helyzetet,hogy mért kujtorgok-Gondoltam körülnézek,nem bírtam többet pihenni.

- Azt nem hiszem el,pár órája landoltál!-nézett rám rosszallóan-De még időben elkaptalak,gyere visszamegyünk.

- De látni akarom a várost-vágtam be  a durcás kislányt.

- Nyugi,lesz rá időd-mormogta és berántott a kocsiba-most beszélnem kell veled!

Miután visszaértünk,beviharzott és szobában elterpeszkedett a kanapén.Sokáig nem is szólt,gondolom mérges volt rám.

- Na?-kicsit nyaggatni kellett,hogy elkezdje.

- Szóval az a helyzet-és itt egy mély levegőt vett-,hogy a Mr. úgy döntött,hogy felvállalja párját és nem kellesz.

- Hogy mi van?-teljesen meghökkentem,a semmiért utaztam idáig,a semmiért dobtam fel a munkámat és nagyjából mindent.Azért,hogy órákat repüljek ide,aztán közöljék velem,hogy bocsi mégsem jön össze.Kurvára felment bennem a  pumpa és legszívesebben neki támadtam volna,az előttem ülő Paul személyére.De nem tehettem ezt,ő nem tehet róla-De mégis mért?-a hangom megremegett,a sírás küszöbén voltam-A semmiért utaztam,feladtam mindent.

- Tudom és nagyon sajnálom,csak hát az úr már nagyon régóta egy harminc évvel idősebb nővel él együtt és félt,hogy elítélik a kapcsolatukat.Ezért letté volna te a  tökéletes alany.

- És maga szerint ezzel minden meg van oldva?Oké,hogy legalább magyarázkodott,de ne már,hogy így kicsesszen velem!Én úgy jöttem ide,hogy ez egy biztos pont lehet,egy lehetőség számomra.Erre,erre mindenki ment a saját kibaszott feje után és nem gondolt bele,hogy hova sodor másokat!Hogy megyek így haza,egyáltalán mivel?Mikor?El sem hiszem!Lehet,hogy neki könnyű,de ez a való világ és én a kedves Mr. világán kívül esek.Nem vagyok gazdag és nem élhetek egyik napról a másikra,mert kedvem szottyan.Nem játszhat egy ember életével-a kifakadásom teljesen igazságos volt és érthető,de Paul mégis úgy nézett ki,mintha most üvöltötte volna le egy sárkány  a fejét-Annyi szent,hogy többé senkivel sem üzletelek,normális munkáim lesznek és kész.Teljes átcseszés!-olyan lehettem,mint egy atombomba.Egy igen érzékeny atombomba.

- Természetesen beszélek az úrral,ő sem szívtelen és nem fog téged itt hagyni-szabadkozott.

- Még jó!-morogtam.Végre eltűnt a pánik és ép ésszel tudtam gondolkozni.Már el is terveztem,hogyan és mikor megyek haza.Már csak pénz kéne vagy egy jegy-Paul,legyen szíves menjen el!Magányra vágyom.

- Oké,jelentkezem!Csak ne menjen sehová!-mondta,majd köszönés nélkül lelépett.Végre volt egy kis terem,kibőghettem magam.Éreztem,hogy sok változást hoz ez az utazást,de úgy gondoltam,hogy valami jó ómen lesz,nem pedig ez.Felelőtlenség volt a részemről,nem gondoltam át elég jól és nem hittem apának.Persze akkor most épp dolgoznék,de még a mostani állapotomnál az is jobb.Jelenleg a lelkem egy roncshoz hasonlít.Elbúcsúzhatok a szigettől és az álmomról.Ahogy a jó pénztől is.És akkor még mi lesz,ha haza megyek?Majd mindenki jön azzal,hogy ők megmondták!

Gondterhelten lehuppantam az ágyamra,szétterültem és kifújtam azt a sok feszültséget,csak sajna nem múlt el.Kéne cigi.De azt is megfogadtam,hogy ameddig nekik dolgozom addig nem nyúlok hozzá,mert a pasa utálja.De most már mindegy,ahogy az is,hogy nincsen és nem is lesz.Kínok között lehunytam a szemem és vártam,hogy eljöjjön az álom.Nehezen tudtam elaludni,gyötört a szomorúság,a sírhatnék és a nikotin szintem is mínuszokba esett.

*****

Arra ébredtem,hogy kipihent vagyok,na meg az ablakom alatt elhaladó részeg úriember miatt is.Jó éjszakája lehetett.Pedig még csak tíz óra volt.Átgurultam a hasamra és beszívtam a takaró kellemes illatát,mintha gyöngyvirágokba áztatták volna.Újra lehunytam a szemem,de nem jött álom a szememre.Kiindultam a wc-re,de az előtte lévőszekrényen egy nagy reklámszatyor feküdt.Csak annyi volt rajta,hogy nyissam ki.

Egy óriási nagy tál steak volt benne,ami köztudottan a kedvencem.Összefutott a nyál a számban,még egész meleg volt.Gondolom Paul settenkedett be,amíg én kiütöttem  magam.Alatta még volt egy kis papír fecni.

Sajnálom,hogy így alakultak a dolgok!Én is kiakadtam volna,sőt!De remélem jó emlékeket is táplálsz az út kapcsán-és mit,nem is történt semmi-Beszéltem a főnökkel,teljes mértékben megértett-Cserébe egyél egy finomat aztán bontsd ki a nagy borítékot.

Paul

Hát ez érdekes.Attól,hogy elküldi a kedvenc kajámat még nem bocsájtok meg.Félretettem a papírt és kivettem a zacskó legalján fekvő,sárga borítékot.Feltéptem és kiszedtem a vaskos tartalmát.Egy térkép volt benne,boríték,egy-két hűtő mágnes a rokonoknak,egy repülőjegy és megint egy boríték.Gyorsan feltéptem;egy bankkártya volt benne és egy papír,amin az állt,hogy használjam ki a  lehetőséget és maradjak,ameddig csak akarok.

Addig ameddig csak akarok.Maradjak...nyaraljak.Maradjak.