Windows-HU

19.A színésznő

John ül velem szemben.Harminc éves,vállalkozó és a világ legunalmasabb embere.Most éppen az apjától örökölt répaföldjének remek terméséről beszél.Benedickt mellettem ül és ő is legalább úgy szenved,mint én.Ez a karma,kérem szépen!Már ez a negyedik randi,amit ő szervezett nekem,de persze semmi eredménnyel.Nem tudom elfelejteni a bambi szemű fiút.Chanyeol az emlékezetembe és a szívembe véste magát;és még mindig ugyanúgy fáj,amit tettek.De tovább kell lépni,persze nem így,de muszáj volt elvállalnom őket,mert Ben rám szállt és nem bírtam tovább vele.

Ezért vagyok most itt,a negyedik és sikertelen randimon.Végig nézek az éttermen,de csak ismeretlen emberek tömkelege zabál.Keresem a kiutat,de nehéz.Olyan kínos,Ben csak azért jött el,hogy megbizonyosodjon arról,hogy nem én teszem tönkre  a randikat és most egy üresfejű lány mellé került,akinek már a nézése is irritáló.Engem meg majdnem felfal a tekintetével John.Na,ez az első és utolsó este,hogy engem látott.

- Kimegyek a mosdóba-mutatok ártatlanul a wc felé.

- Oké,mi itt megvárunk-John bágyadtan néz rám,de ha azt mondanám,hogy ugorjon le a harmincadikról ő azt is megtenné.Gyorsan elslisszanok a wc felé és mikor már nem látszom gyorsan elhúzok a hátsó kijárathoz.Nincs kedvem bájvigyorral végig ülni ezt a förtelmes estét.Úgy sem ő lesz az igazi.

Leültem a padkára és végignéztem az úton.Az autók tömegesen jöttek-mentek péntek lévén,meg ez volt a város egyik legnívósabb étterme,ahol az árak még megengedhetőek voltak.A ruhám lassan-lassan átszívta a szemerkélő esőcseppeket.Vagy félórát ülhettem,amikor valaki gyengéden megérintette a vállam.

- Layla-egy kérdő és hihetetlenül ismerős hang törte meg a csendet.Azonnal megpördültem és egy pillanatra visszahozta nekem a múltat.Kisimult arc,kicsit őszes haj és igazán angolos küllem,Paul.Azonnal a nyakába ugrottam és legördülő könnyeimet a ruhájába töröltem.

- Ennyire hiányoztam-nevetett és gyengéden megsimogatott.

- Elképzelni sem tudod-a hangom elcsuklott,de nagyon jó érzés volt.Vissza költözött belém az élet élet egy darabig.

- Nem hittem,hogy itt találkozunk.Hallottam a dologról,de reménykedtem,hogy jól vagy.A barátaiddal vagy?

- Nem, az unokatesóm elráncigált vakrandira.Most épp menekülök.

- Megmentsünk-nézett rám óriási mosollyal-Mi már menni készülünk.Dobj nekik egy sms-t,hogy mi hazaviszünk.

- Nem pofátlanság az-nem kéne ennyire bunkónak lennem,kellemetlen helyzetbe hoznom Ben-t,de végül is ő rángatott bele.

- Ami nem megy ne erőltesd-legyintett és kihúzott  a parkoló felé.A felesége már a kocsiban ült és édesen mosolygott rám.Párszor találkoztunk már,de csak így futólag.Szép asszony volt,letagadhatott volna jó pár évet és olyan alakja volt,hogy megirigyeltem.Pár sor formális mondat után csend telepedett a kocsira,addig jó hangulat volt és most jött az a bizonyos súlyos csönd ami után jön a kínosabb része a dolognak- Beszéltél már a fiúkkal-bökte ki Paul.

- Mért beszéltem volna?Elárultak-erős akartam lenni,de a hangom vékony volt,mintha egér cincogott volna.

- Nem,ez nem így van.

- Paul,nem akarok veszekedni-fakadtam ki.

- Várj egy pillanatot-leparkolt egy üzlet előtt és bement.Szinte azonnal hátrafordult a neje és sanyarú mosollyal keretezve azonnal hozzám szólt.A kiejtése igazán édes volt,de a szavai annál szilárdabbak és igazabbak voltak.

- Tudom,hogy csak a jót akarja neked,de ő egy férfi nem látja azt amit mi.De mégis van benne igazság,makacs voltál és hamar ítéltél.Sem Paul,sem Seulgi,sem a fiúk nem tudtak erről az egészről.Pár nappal az eset után az Exo fiúk nagy része eljött hozzánk,hogy mi van veled és,hogy mért mentél haza.Mire mi ledöbbenten álltunk,mert semmit sem tudtunk az esetből.Aztán Paul felhívta a főnököt,ő mondta,hogy mi van.Csak ő,Chanyeol,Kai és Wonshik tudtak erről.