Pontosan fél kilencre odaértem.Mindig késtem,köztudott volt,hogy onnan is elkéstem amire időpont sem volt adva,de ma történelmi napot éltem át.Megtört a jég.Paul még nem érkezett meg.Egy számomra ismeretlen kávézóhoz hívott,de nem mentem be,mert a tetőnél volt egy ventillátor,ami rám fújta a levegőt.Élveztem,hogy egész Suöulban csak az én hajam lobog a "szélben".Végül pár perccel később Paul is megérkezik,aki lezseren és mosolygósan jön felém.
- Szép jó napot-füttyenti és meleg ölelésbe zár.
- Hello Paul-köszönök vissza.
- Gyere menjünk!Ez egy nagyon jó hely.Kicsit amerikai feeling van benne-régóta nem járhatott odahaza,mert én semmi hazai hatást nem láttam.Csak egy egyszerű kávézót,ami mindenhol megtalálható.Gondolom ez tartotta benne a lelket- Jó kis hely,nem?
- Igen-végül is az volt,jó meleg színek,csak sok modern vonás.Jobban szerettem a retro dolgokat-És mi újság veled?Jól vagy?
- Á,köszi igen.Nemsokára utazunk haza-mondta izgatottan-Öt év után.Az öcsém megházasodik,de az is lehet,hogy otthon leszünk egy darabig.
- Ó,ez csodás-remélem nem érződött a hangomból,hogy annyira nem vagyok oda a hírért.Nem igazán beszéltem még a főnökével és,ha ő elmegy az is lehet,hogy semmi féle segítséget nem fogok kapni.
- Hát igen!Végre nem egy embertől függök.Elengedhetem magam.
- És mit fogtok csinálni?
- Háát...megmutatom neki hol nőttem fel,meglátogatjuk a szüleimet és pihizünk egyet.És te?Mikor mész haza-egy kis csönd állt be köztünk,akkor most kéne kezdenem a mondandóm-Nem azért,csak ellőtte még akar veled találkozni a főnök.
- Ó,hát nemsokára megyek haza.Csak még van egy kis dolgom-feleltem.
- Mért érzem,hogy ez a dolog nem annyira üdítő és örömteli,mint kéne lennie?
- Mért tapintasz rá a lényegre-nevettem kínosan-Hát igen,nem annyira jó,mint ahogy képzeltem-kezdtem bele-Az egész még nagyon az elején kezdődött-kezdtem bele a végtelen mesébe.Gyorsan,egy szusz alatt akartam elmondani.Persze nehezen ment,annyi mindenen keresztül menetem ez idő alatt.Megváltoztam,felnőttem.Előtte az a fajta nő voltam,aki csak magára gondolt és mérhetetlenül nagyképű voltam,de rájöttem,hogy az én "nyomorom" semmi volt másokhoz képest.
- Szóval ezért sántítasz-töprengett.Még jó,hogy leszűrte a lényeget.
- Igen-nevettem fel keserűen.
- Ééés segítséget akarsz kérni-célzott.
- Igen.Nem tenném ezt,de el vagyok keseredve.Minden annyira reménytelennek tűnt és ti vagytok az utolsó fénysugár.
- Nem is tudom Layla-húzta a száját Paul-Kevés az esély,hogy bele menne.
- Meg kéne próbálni-néztem rá kiskutya szemekkel.
- Oké,megpróbálom-mondta mosolygósan-De ne reménykedj,kevés esélyünk van rá.
- Köszönöm.Nagyon hálás vagyok!
*****
Az ablak előtt álltunk és bámultunk kifelé.Most ,bármelyik pillanatban csöröghet a telefon a válasszal és alig bírunk magunkkal.Chanyeol tajtékzott a dühtől,hogy mért adtam ki a titkot,de tudom mit csinálok.Még most sem engedett fel teljesen és folyton azt mondta,hogy úgysem jön össze. Csak álltunk és vártunk,de sehol semmi.Aztán egy idő után megszólalt a telefonom,apa volt az.
- Igen-szólaltam bele.
- Szeretném,ha hazajönnél-morogta-Benedict mesélt valamit,bár feltételezem nem igaz-fasza,kiadott a legnagyobb barátom.
YOU ARE READING
Windows-HU
Fanfiction- Te meg ki a szar vagy?! - Gondoltam el kéne egy kis segítség.... -Park Chanyeol ff.-
